MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2023. 06. hó – tizenharmadik  évfolyam, hatodik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes havi lap

Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

 

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)

10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)

 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 

12.Évfolyam: 2022.  (1-től a 12. számig)

13. Évfolyam: június

 *

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is.

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

*

A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:

https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0

*

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

* 

Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.

A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542

A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:

Radio Mozaik Sydney – Ausztralia

*

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

 

*****************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

************************************************* 

Kegyeletből, és az iránta érzett tiszteletből ezt az általa szerkesztett
utolsó Magazint változtatás nélkül közlöm.
Hiányzik a szó, melyet keresek. Perben állok a sorssal számon kérve azt,
hogy miért vette el tőlünk Vendit?! Egy kicsit mindnyájan irodalmi 
szürke harcosok vagyunk, de Vendi tábornok volt a kulturában!
A továbbiakban nem tudom, hogy mi lesz, hogy alakul a Magazin sorsa.
Egyenlőre csak arra merek vállalkozni, hogy ha valaki szeretne Tőle
elbúcsúzni, akkor erre lehetőséget adok ezen a blogon!
Személyesen hozzám kell eljuttatni az írásokat a következő címre:
veghelyo@t-online.hu
Ahogy Vendi szokta írni: egyebet nem mondhatok - Véghelyi József

*

Utóirat

Alaposan végig gondolva a kialakult helyzetet arra az elhatározásra jutottam, hogy ha 

a nagyszámú társszerzők közül lennének olyanok, akik továbbra is szeretnének a 

Magazinban publikálni, akkor én ebben partner lehetek. (Talán nem mindenki 

tudja, hogy 13 év során a színes változat szerkesztője, lektora én voltam.)

Teszem ezt azért is, mert az elmúlt 13 év nagyon sok szellemi értéket halmozott fel és

nagy kár lenne ezt veszni hagyni. Tudom és érzem, hogy a szerzőink esetében sokan

olyan élethelyzetben vannak, akiknél a Magazin jelenti a szellemi jelenlétet 

a társadalom irányába.

Egy próbát megér folytatni a Magazint, most már Vendi nélkül. Nekem is át kell állnom

erre az új helyzetre. Tekintsük magunkat Vendi örököseinek...!

Továbbra is havi megjelenésben gondolkodom, azonos időben, ahogy eddig volt.

Akik partnerek szeretnének lenni ebben a kalandban ide írjanak: veghelyo@t-online.hu

Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József

************************************************* 

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

 
Ma június elseje van. Szeszélyes ez a hónap is. rakni kell a kályhára, szégyellje magát a nyár. Szeszélyes hónap, valós és átvitt értelemben is vannak szokatlan, váratlan  történetek.
De előkerülnek a felszín alól az őskövületek is. Könyvtárnyi írás jelent meg már a trianoni diktátumról, de az elmúlt száz év sem hozott változást. Voltak akiket megróttak, Kárpáti Piroskát,
a tanítónőt felakasztották. Az inkvizíció még ma is dolgozik akárhogy is hívják! Manapság a fegyverek ismét szólnak a környező országokban, jogosnak vélt gondokat meg nem oldva!
Álljatok meg emberek, ez hova vezet?
A tűzhelyre ismét fát rakok, hogy meg ne fázzatok…
Egyebet nem mondhatok: a szerkesztő.
 

Trianonszaurusz, 2023. június 4.

MA VAN A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA.

 
Szegzárdi Nagy Vendel: TRIANONSZAURUSZ
 
Száz év elmúltával - Emlékiratok veretes bőrkötésben
 
Ungvár
Érsekújvár
Székesfehérvár

Nándorfehérvár
Pétervárad
Segesvár
Temesvár
Gyulafehérvár
Arad
Várad
Kolozsvár
Visegrád
Belgrád
vadul vicsorít reád,
Kassa, Pozsony, Komárom, meg Eperjes,
Fiume is elveszett, de miénk lesz?
Világos?
Fegyverek lerakva halomba,
senki nem emlékszik
már a dalomra?
Gondolj Veszprémre és Esztergomra,
ahol élt Sarolta és Bajor Gizella.
Kőszegre és Komáromra.
 
Kanizsai Dorottya,
Siklós nagyasszonya,
mohácsi hősök eltemetője,
ország urainak nem jutott eszébe.
Zenta, Zombor, Újvidék, és Csantavér,
nem tudom, hogy áll-e még.
 
Galambóc vára
örökké él,
akár Rozgonyi Cicelle
ősi története.
 
Zrínyi Ilona,
Rákócziak öröke hordozója,
Munkács hős védője,
gyepűink őrzője.
 
Emléküket őrzi
némi nemű nimbusz,
dicsőn, mint a Murányi Vénusz.
 
Mindegyik ősi
Magyar város volt,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk mindenfelől
Önmagával határos.
Csonka Magyarország
nem ország,
nagy Magyarország
mennyország.
 
Ordas szőrű farkasok
téptek ki testéből
véres falatot.
 
Immáron száz éve,
1920-ban volt e gyászos alkalom,
azóta hallik ajkunkon siralom,
veszekedtek a koncon,
S mégse teszünk semmit!
Ki az, aki mit is akar?
Maradhat-e ez így?
Nem, nem, soha!
 
Ejh, de idestova
Csitul a fájdalom.
Vajh mikor lesz szívünkben
Újra vigadalom?
Tinódi, Balassi és Petőfi
lantján hősök dala száll.
Éljen a szabadság.
 
Sokan kiáltják,
Vesszen Trianon!
Száz éve e gyászos napon,
átok ül a diktátumon.
De a dolgok lassan már
olyan időtlennek tűnnek,
akár a sivatagban
az őskövületek.
Gondolatim ködbe vesznek,
ez a csődje a történetnek.
Ügyvédbojtárunk még perére várat,
vége a diplomáciának.
Harcaink nem csatákban,
asztaloknál dőlnek el,
Hamarosan betakar
minket a sáros ár,
tolvaj népek keze jár,
az ellopott ország
mindvégig visszajár.
 
Összetartozik az,
mi eleve összenőtt,
örök egységet ad,
amit a Szent korona
óvó lepelként letakart.
 
Most így száz év múltán,
mindenkiért szóljon
a szent harangzúgás,
az talán költői túlzás,
sokan be akarják tiltatni
a déli harangozást.
 
2023. június 04.
 
Szegzárdi Nagy Vendel Trianonszaurusz című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=6VZsAl7PSYs&feature=youtu.be
 
A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL AUSZTRÁLIA,
2020. MÁJUS 31. PÜNKÖSDJÉN,
A TRIANONI DÖNTÉS SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN.
 

*

 Szegzárdi Nagy Vendel: FÉNYLŐ ALABÁSTROM

 

TRIANONI MERENGŐ GONDOLATOK

 

Szoborrá vetkező

fényes alabástrom,

megcsillanó fénye,

királyi paláston,

véres, aranyos koronákon,

csillagok rőt fénye,

ragyog a napsugáron.

 

Ha alkot a szobrász,

egyszerű a terve,

csak a felesleget

kell majd levernie.

 

Kemény legyen a szerszám

éle és hegye,

vésni lehessen vele,

nem kell ezzel szenvednie,

az eredményre kell figyelmeznie.

 

Az író embernek is

elmegy már a kedve,

ha a tolla folyik,

vagy kifogyott tintás üvege,

nem figyelhet maradéktalanul

a megkezdett versezetre.

 

Hogy folytatni tudja

a gondolatmenetet,

koromból s vérből

friss tintát kevert,

fekete betűkkel

írja a verset,

hófehér papírlapon,

mindkét komoly szín

nyomot hagy a gondolaton,

és a megérlelt

megrágott szavakon.

 

Alabástrom színű papírról

áradnak a nehéz sorok,

rögzülnek keményen

évszázados gondok,

könnyes szemű asszonyok arcán

fáradtan guruló

keserű könny csorog,

felivódik derekukra

kéjesen simuló

szoknyájuk ráncán,

s feszülő pruszlikon.

 

Messziről tárogató hangja regél,

elhalkuló távolról szép igazán,

vágyott szabadság dala száll,

mélyen öblös hangján,

bizakodó mosoly suhan át

nehéz sorsú emberek

alabástrom orcáján.

 

2023. Június 04.

......................................

 

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: INDULJ, HA MENNED KELL

 

- Mindegyik lányomhoz-

 

Galamb a fészkén

Tudatlan módon,

Kirepülni készül,

S élesíti már

Karmait

Valahol

Egy sólyom.

Óvtalak eddig,

Enni is hoztam.

Melegítettelek,

Majd belefagytam.

Minden tudásom

Örökül hagytam.

Amit tudtam,

Mindent megadtam.

Most másik

Fészekre készülsz,

Ez a dolgok rendje,

nem haragszom érte,

Indulj, ha menned kell,

Büszkén szállj

A fellegekbe.

A vadonban is,

ha megérett a körme,

elűzi fiait,

az oroszlán, s a medve.

Az nem bántana

Ha vissza sem néznél.

De az rosszul esne,

Ha elfelednél.

 

Az utolsó kérésem,

bocsánat,

az lenne,

ne mondjatok rólam rosszat,

az unokáimnak.

 

*

LÁNYAIMHOZ

 

Tudom,

Érzem,

Értem,

S mindig

Vállalom.

Tibennetek

Örökkön él:

Öregségemet

Értő

Szánalom,

Éltemet

Féltő

Oltalom,

valahol mégis csak,

közös az alom.

 

2023.  MÁJUSÁN

Megjegyzés:  Gyermeknap alkalmából.

************************************************* 

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 
 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
     TRIANONSZAURUSZ - INDÚLJ, HA MENNED KELL
 2.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRSAINKTÓL
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL, ENGEL CSABA (ERDÉLY),  TÓTH ENIKŐ,

      KRIVÁK MÓRICZ JUDIT ILONA, SUDÁR PATRÍCIA,  ERDŐS SÁNDOR,

      SZŐCS ÉVA  (ERDÉLY), PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ, KÁRPÁTI PIROSKA (ERDÉLY)
 3.  ÉLETRAJZ -  III. RÉSZ
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A KISLÁNY KI NEM KELLETT SENKINEK
      HALLGASSÁTOK HANGOS MESÉIMET
 4.  ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
      ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
      ÍRTA ÁRVAY MÁRIA, XIV. RÉSZ
 5.  NOVELLA XV.  KURUCZ ÁRPÁD: ANNAMÁRIA
 6.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN.  KÁLMÁN ÁGNES, ÍRÓ KÖLTŐ:
      RÉSZLET A JÉGBEZÁRT SZERELEM C. REGÉNYEMBŐL (VI. RÉSZ)
 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      VÉGHELYI PÉTERNÉ: NÉPTANÍTÓ TÜNDÉR ILONA
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
      KÖSZÖNÖM NEKED HATVANKILENCSZER,  MÁJUSI FAGYOSSZENTEK,
      PÜNKÖSDI RÓZSAFA, HIÁNYZOL
 9.  TÚL AZ ÓPERENCIÁN -  KOLOZSI ERZSÉBET  - AUSZTRÁLIA

       AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ  STÍLUSBAN
      TÓTÁGAS PODCAST  - XVII. RÉSZ
10. BEMUTATJUK  ILOSVAY GUSZTÁV SZOBRAIT -  III. RÉSZ
      A TALICSKÁS EMBER,  GULÁG
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF: KRITIKUS SZEMMEL
12. MAGASABB SZINTEN…
      VÉGHELYI PÉTER ÉS VÉGHELYI PÉTERNÉ : ANYANYELVI TÁBOR
13. LÁTLELET  RIPORTKÖTET II. RÉSZ
      WESSELY GÁBOR: AZ ATOMENERGETIKAI MÚZEUM KÖLTÖZNI KÉSZÜL
14. MESEREGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      VÁRKONYI KITTI: VARJUCKÓ  - VI. RÉSZ
      A KÖNYVET ILLUSZTRÁLTA,  KALMÁR ZSUZSA
      SZÁJJAL, ÉS LÁBBAL FESTŐ MÜVÉSZ
15. JÉZUS TANÍTÁSAI
      A HEGYI BESZÉDRŐL  - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
      ÍRTA POÓR EDIT -  XXI. RÉSZ
16. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
      CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS TIBOR, SZILÁGYI ANITA
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: NAGY BANDÓ ANDRÁS SZEGEDI KIÁLLÍTÁSÁRA,
      PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ
17. NOVELLÁK 01.
      MÁRKUS KATALIN: VERA TÖRTÉNETEI
      NOVELLÁK 02.
      GRUBER MIKLÓS: BRIGITTA NÉNI
      NOVELLÁK 03.
      NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN.  BUDAI ORSOLYA: 

      SZABADULÁS AZ ELME BÖRTÖNÉBŐL  - 1. RÉSZ : A SZÖKÉS
18. VÁLOGATÁS ÍRÁSAIMBÓL
      KRIVÁK MÓRICZ JUDIT ILONA: MAJD ELFELEJTED
19. MESÉS TÖRTÉNET.  ENGEL CSABA (ERDÉLY): A VÖRÖS KAKAS TÖRTÉNETE
20. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
      CSOMOR HENRIETT: A CSALÁN HATÁSAI
21. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

************************************************* 

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL 

 

IRONIKUS GLOSSZA

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HIÁNYZOL

 

Hiányzol,

mint Katolikus templomból a pompa,

miséző pap nyakából a stóla,

Reformátusgyülekezetből a puritán forma,

Zsinagógából a felolvasni való tóra,

fehérre meszelt falakról az utálatos kép,

amelyik ott lógott sokidők óta,

Jézus vére fröccsent elárvult keresztjére,

hitbuzgó keresztények erekjéje,

hiányzol,

mint Pilátus páncélja alól a tóga,

mi felmenthetne a vádak alól,

ezt ígérte a hatalmas Róma,

a vádak sora  álnok hazugság,

a féligazság gazság,

az ígéret beváltása adósság,

hiányzol,

mint maró lúg, spiritusz, a vitriol,

erő a spirituálékból

bili az ágy alól,

boroshordó dugója a lyukból,

mi is hiányzik végül is leginkább?

ki vannak rakva mustrára a szavak, 

tetszés szerint válogathatsz,

erre kanálszám szedhetnénk a ciánt,

az igazság,

hiányzol,

mint éltünk éltetően szükséges léte,

BÉKE!

 

2023. 04. 28.

..................................

 
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Itt vagyok neked én.
 
Lágy szellő cirógatja a fákat,
A réten bólogató virágokat,
Éneklő madarak dalárdája,
Ékes hangja lelkem elárasztja.
 

Aranykoszorút fon a napsugara,
S a virágok üdítő illata,
Együtt lebeg a tavaszi szélben,
Az élénk tarka lepkék szárnyaival.
 
Amikor átölel a halványkék pirkadat,
A virágzó fák ágairól lefut a harmat,
Gyöngyszem formájában hullnak homlokomra,
S végig gördülnek arcomon, csókos ajkadra.
 
Kérlek bújj hozzám és gyöngéden ölelj át
Én bőrödbe itatom a tavasznak illatát,
Ha te is úgy akarod, égi áldás hull majd ránk,
S szívünkben sosem lesz tél, csak örökké nyár.
 
Kedvesem! Szíved több mint egy nyíló virág,
Illatos ajkad szirmai érjenek hozzám
S a tavasz gyönyörét fesd az én ajkamra,
Legyen édes vörös rózsás arcod gyöngyharmatja.
 
2023.04.10
 

*

Tavaszi ihlet

 

Nyíló virágok illatával köszöntelek, s a nap dédelgető meleg sugarai  cirógassa lelked.

Énekes madarak dalárdája ébresszen, nézz a tiszta égbolt tükrébe s én fogom a kezed.

Én itt vagyok neked s te nekem,

elhoztam a legszebb évszakot neked, ölelj át, kulcsod össze kezed és boldog leszel.

 

*

A szerelem sírig kísér

 

Véletlen vagy tévedés,

sosem éri fel az ész,

forró csók és ölelés,

fájdalom és szenvedély.

 

Szerelemből lettem én,

mit bánom én, mit bánom én,

meglepett, váratlan ért,

csak az tévedhet aki él.

 

Az élettől nem félek én,

van egy kezdet s van egy vég,

csak nem mindegy, hogyan élsz,

Ki megszületett vissza tér.

 

Szerelemből lettem én,

mit bánom én, mit bánom én,

meglepett, váratlan ért,

csak az tévedhet aki él.

 

Ki nem szerelmes, nem késő még,

utoljára hal meg a remény,

én megfogtam szerelmem

kezét,

úgy hiszem a sírig elkísér.

 

Szerelemből lettem én,

mit bánom én, mit bánom én,

meglepett, váratlan ért,

csak az tévedhet aki él.

 

 2023.05.05

 

*

Bizony ám, én angyal voltam

 

Valamikor angyal voltam,

elvesztettem szárnyaimat,

s megtetszett nékem e világ,

Te meg Ő, a  gyönyörű Nő.

 

Még amikor gyermek voltam,

sok szép kedves arcot láttam,

boldogabbnál, boldogabbat,

vidámat és mosolygósat.

 

Mamám nem sírt,

nem panaszkodott,

olykor csókja, édes-sós volt.

Úgy fogtam fel,

a nők nem sírnak,

néha arcuk harmatos csak.

 

De jó volt míg angyal voltam,

apám, anyám katonája,

nevettem és néha sírtam,

míg egy nap férfivé váltam.

 

Angyal voltam

szárnyakat kaptam

férfit sírni sosem láttam,

dolgoztak, s homlokuk izzadt,

Nagyapám,

néha el-elfáradt.

 

Ó te égi teremtő,

Te meg én a gyönyörű Nő

az ég sem sír, nem hull a könny,

eltelt, elszállt az idő.

 

2023.05.02.

 

*

A pokol tüzéből is hozzád visszatérek

 

Egyre közelebb hozzád kedvesem a csillagos ég, a  hold, s a tenger,

Csókolj meg szerelmem, még most az egyszer.

 

Szemembe felcsillan a fény a remény, ha borús az ég s eljön az éj.

Lehet az utolsó csók, érintés, szívem örökké legyen a tiéd.

 

Együtt a pathos szigetén,Te meg Én,

Amikor a szivárvány földet ér. Meglásd sosem lesz keserű a csók, mert én most is érted imádkozom!

 

Nem temet el sem hullám, sem homok. Én még akkor is szeretni fogok, ha a pokol tüzébe égnem kell, mert bárminél erősebb a szerelem!

 

2023.05.07

.................................

 
Krivák  Móricz  Judit-Ilona: Ne oszd az észt
/Nem kis  áthallással!/
 
Ne  oszd  az észt Amerikából..
Én nem  mentem  sehová,
én maradtam ,
eszembe  sem  jutott  hasonló.

Én maradtam  és végeztem  dolgomat .
Vállaltam  a  szegénységet,  a nélkülözést,
senki  sem  kényszerített.  Így  volt jó.
Alapítottam  családot,
teremtettem házat, hazát.
Ne  oszd az  észt Amerikából.
Hivatkoztál sok  mindenre, 
de ez  nem több mint  önámítás.
Több pénz, lehetőség, jobb élet.
Hamis  illúzió  csupán.
Rabszolga   vagy,
önön nézeted rabja .
Ha  élted véded  értem ,
de   nem  erről szól az élet.
A  pénz talmi  varázsa, vonz??
Én itt maradok, nevelek gyermeket,
egy új  nemzedéket, melynek
hazája  e  hon.
Hiszen  nem mehet  el
mindenki,  vagy  sokan
Hisz kell  egy  haza, kell  egy  föld ,
mely mienk, csak  magyaroké !
Mely anya-föld,  s  e  földet
édes hazánknak,
Magyarországnak hívják.
S  nem másnak !
Hát  ne  oszd  az  észt
Amerikából
 
(de máshonnan  sem!!)
2013.07. 27

...........................................

 
TÓTH ENIKŐ: Boldog születésnapot!

Feletted már az életnek fája hull,
mégis a szívnek örök lángja gyúl,
mert a lélek végig fiatal marad,
hiába, hogy hozzá sok élmény tapad,
mindig kitartóan csodákat meglátva,
járjál az utadon, létedben a fáklya,
ihlettel élve a tiszta költészet,
melyből a gondolat mindig útra léphet...
 
Isten éltessen Vendi!

.......................................

 

SUDÁR PATRÍCIA: Képmásod marad...

 

Kifújtuk egymás szeméből a port.

Élesen láthat mind, aki megismer.

Leírom arcodat egy lapra,

mit kidobnék már - de mégis kell!

 

Vonásaid, milyenek? Szépek!

Hangodat lefesteni nem lehet!

Itt állsz előttem, nem kérdezek,

meg sem szólalsz, csak én figyellek...

 

Az ívek ponttá tömörülnek,

a lendület kezemből elfogyott.

A részleteket nem felejtem,

de kitört a hegy. Vagy elkopott?

 

Hegyezzem ki faragóval,

vagy bicskával bányásszam a belet?

Szórjak szénport az orrodra,

s a papíron hempergesselek?

 

A leghűbb rajz, mi elkészülhetett,

a pillanat élt, végül megfagyott.

Épp rám, már a semmibe nézel;

alul, a kép sarkában vagyok...

.......................................

 
ERDŐS SÁNDOR: Sötét misztérium
 
Hosszúra nyúlnak az árnyak
az éj sötétje közeleg,

még a fénycsóvák is fáznak
a hőforrás is didereg.
 
Meghajol a sötétségnek
fénykirályság büszke ura,
eljött hát a sötét herceg
rajta éjfekete csuha.
 
Jégbe zárt sötét világok
nyögik zsarnokság keservét,
börtönbe zárt ős Titánok
nyitnak ki bűnös szelencét.
 
Sötétség bús rabigáját
letépni csak úgy lehetne,
ha víg nászban egyesülne
a pirkadat és az este.

......................................

 
SZŐCS ÉVA  (ERDÉLY): DOMB TETEJÉN
 
Domb tetején felhőfátyol

napsugár csillan távol.
  Ködfoszlány száll,
    dereng félve ,álmos hold
      búcsúzik végre.
        Sziporkázó égbolt tárul,
          madár röppen, fészke ágból.
            dallal köszönti a reggelt,
               harmat csillan gyémántfénybe.
                 Szellő suhan, lepke szárnyán
                     virágszirmot visz a hátán ,
                        zsong a mező, ébred a rét
                           patak vízbe napsugár néz.
 

........................................

 

PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ: Nem mondom el

(Enikő – szókönnyek)

 

Nem mondom el,

hogy éjszakáimon üres vonat vágtat velem és félek,

 

nem mondom el,

hogy vannak szavak, megsebeznek, vágnak, - éles tükörcserepek,

 

nem mondom el,

hogy hazugság minden idemosolygó üres tekintet,

 

nem mondom el,

hogy milyen a közönyt eltakaró, műkönnyel átitatott, rebegtetett szó,

 

nem mondom el,

hogy milyen a felém nyújtott kéz, mely sohasem ad, de negédes, selymes hangon követel,

 

nem mondom el,

hogy ha a világot már mindenemmel elhalmoztam, félrenéz, nem ismer.

 

„Nem mondom el senkinek,

elmondom hát mindenkinek”,

ettől a szeretetlen érdekvilágtól nagyon szenvedek.

 

2023. május 30.

 

*

 
Csendesen lépek
(Enikő – szócseppek)
 
Bágyadt a napfény,

erőtlenül nyújtóznak sugarai,
fénye halvány,
nem melegíti a földet,
éppen csak érinti.
 
Bágyadtan fekszik ágyában Édesanyám.
Erőtlenül hanyatlik le karja,
ahogyan a vizespoharat visszaadja,
szemében törékeny a fény.
Most nem melenget mosolya,
éppen csak jelen van.
 
A Napot jókedvre deríteni az Úr dolga,
de én mit tehetek Ő érte?
Talán egy jó kávé élénkítené.
Csendesen lépek,
mert mire mindezt kigondolnám,
már alszik, keze takaróján.
Ujján jegygyűrűjét megcirógatja
a szobánkba beleső, későmájusi
bágyadt napfény.
 
2023. május 29.

...................................

 

Kárpáti Piroska (ERDÉLY): Üzenet Erdélyből

 

Üzent az Olt, Maros, Szamos,

Minden hullámuk vértől zavaros,

Halljátok, ott túl a Tiszán,

Mit zúg a szél a Hargitán?

Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,

Erdély hegyein sűrű fellegek?

 

Ez itt magyar föld és az is marad,

Tiporják bár most idegen hadak,

Csaba mondája új erőre kél,

Segít a vihar és segít a szél,

Segít a tűz, a víz, a csillagok,

S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

 

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!

Halott vitézek lelke jár velünk.

Előttünk száll az ős Turul-madár,

Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!

Ember lakol, ki ellenünk szegül,

A székely állja, rendületlenül!

 

Üzenik a gyergyói havasok:

Megvannak még a régi fokosok!

Elő velük, jertek, segítsetek!

Székely anya küld egy üzenetet:

Hollók, keselyűk tépik a szívünket,

Rablóhordák szívják a vérünket!

 

Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!

E végső harcban: egyedül leszünk!

És a honszerző hősök hantja vár,

Ha odavész az ősmagyar határ!

És ha rablóknak kedvez a világ,

Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!

 

Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,

Székelyföld nem terem több kenyeret,

Elhervad minden illatos virág,

Mérget terem minden gyümölcsfaág.

Vizek háta nem ringat csónakot,

Székely anya nem szül több magzatot!

 

Vadon, puszta lesz az egész vidék,

S végezetül, ha ez sem lesz elég,

A föld megindul, a mennybolt leszakad,

De Erdély földje csak magyar marad!

 

Kárpáti Piroska

(tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)

************************************************* 

 3. ÉLETRAJZ - III. RÉSZ 

 KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A KISLÁNY, KI NEM KELLETT SENKINEK

 Anyu írt.

Pontosan nem tudom mit, mert kicsi vagyok és nem tartozik rám. Amúgy is nem tehetem róla de amit az iskolába tanultam vagy otthon egyet aludtam és sok mindent elfelejtettem. Semmi nem tudtam meg egyébként sem a leveleiből.

Mondta nagymama írjak neki, írtam, de minek. A következő levélben leszidott, hogy nem tudok helyesen írni és tele van hibával. Én még csak másodikos voltam, hogy is lett volna tökéletes a helyesírásom. Viszont jól leszidott a levélben és amit én írtam kijavítva visszaküldte. Hogy vagyok, vagy mi van velem, nem érdekelte. Így hát mikor kérdezte nagyanyám akarok írni neki a válasz csak annyi volt, nem!

Soha meg nem látogatott, nekem ritkán írt. Nagy csalódás volt ő semmi más. Úgy éreztem nem kellek senkinek, nem foglalkozik, törődik 

velem senki.

--

Kelemen Györgyné

Égetés, de miért?

Egy nap ámulva néztem nagy teherautó jött. rajta a bútorainkkal. Mi történt? Itt a szekrényünk az ágyunk. Min fogunk aludni, hová tesszük a ruháinkat? A bácsik miért dobálják le az autóról?

Jaj eltört , szétesett anyukám sírni fog ha meglátja . Annyira  vigyázott hogy meg se karcolódjon.

-  Mi történt , miért ?  - kérdezgetem , de ők csak pakoltak . Dobáltak le, mindent tört eset szétesett a bútor .

- Miért, kel ezt csinálni?- sírok .

 

Senki nem figyel rám . Nagymama megfogja a kezem bevisz.

- Miért hozták el a bútorunkat? Miért hajigálják ?

Nagymama a szemét törli .

 - Jaj gyerekem , nincs semmi baj .A bútorokat azért dobálják mert el lesz égetve. Nagypapa elégeti .

- De miért?

- Sokkal szebb lesz majd, azért .

 

Kimentem, nagypapa kérdezte nagymamától:

- Meg mondtad?

- Nem az anyja majd elmondja.

- De mit? Hogy el lesz égetve a bútor? Azt nagymama megmondta , mit fog megmondani anya? Nagymama mért sír? Sajnálja a bútorokat? Nem értem.

- Nem a bútorokat sajnálom, téged sajnállak.

- Engem? De azt mondta lesz új ágyam, meg bútor, miért? Még sem lesz?

 

Nagypapa hatalmas máglyát rakott . Recsegve-ropogva égtek a bútorok . Szinte sírtak, ahogy a láng nyaldosta őket .

Én még mindig az kérdezettem, de miért? Éreztem a levegőben nagy titok lappang.

Nagymama sír, nagypapa az orrát törli . Miért , vajon mit titkolnak?

Másnap újabb kocsi jött felpakolva a maradék bútorunkkal . Juj, rajta van a macikám. Én édes szép kis mackóm . De jó tudok vele játszani ! Húzom ki a kupacból és robogok el vele, jaj macikám megjöttél itt vagy ,de jó. Nagyszüleim rám szolnak.

 

- Nem vehetsz el semmit a kupacból!

 Titkolom a macikámat, nehogy elégessék , dugom . Sutyiba játszom vele . Aztán     dugom az üres kutyaólba .

- Ugye nem vettél el semmit, mert tudod nem szabad ?

- Nem - nem nem bántottam semmit. Titkoltam a kis macimat.

 

Másnap reggel osontam a kutyaházhoz. Csak egy kicsit játszom a macimmal, aztán visszarakom , csak egy picit. Jaj nem találom, eltűnt . Oda a macikám az én kedves mackóm,

megtalálták, biztos elégették . Jaj!  Hogy lehettek ennyire gonoszak, az én macikám. Mit ártott nekik ? Miért baj ha kicsit játszom vele ? Miért? Hullanak a könnyeim hisz játékom alig van .

Tulajdon képen a 2 macim meg a papír babák . A papír babák , papírból lettek kivágva, színes újságból. Jaj a macim a macikám! Folynak könnyeim. Bemegyek, arcom törölgetem.

 

- Megmondtad neki? - kérdi nagypapa nagymamától .

- Nem majd, az anyja . Biztos a maci miatt sír .

 

Hát megtaláltátok, és elégettétek, de mit kell anyunak megmondani , nem értem?

 

Telnek a napok Nagyszüleim szomorúan néznek rám . Szegény gyerek, mondják. Hát igen elégettétek a macikámat , most sajnáltok mi? Nem kellet volna elégetni, és most nem kéne sajnálni . Hagyhattatok volna vele játszani . Most meg bánt benneteket a bűntudat. Tudom, hogy ti voltatok. Játékom nem volt, csak misi cica.

Nagyon szerettem a kis cirmos cicát, hívtam jött és vele játszottam.

 *

Mütyi

 

Unokatestvérem Mütyi, az anyu nővérének lánya. Nagyon pici volt, mikor az árvaházból örökbe fogadta nagynéném. Tetszett neki a kislány és érdekes módon ugyan az volt a veretékneve mint a fiának.

Szőke közép hosszú hajú, kék szemű, nálam három évvel idősebb, amolyan rossz gyerek, inkább csibész.

Ő is nagymamáékhoz jött lakni.

-  Mondtam neki, rosszul jár, itt még enni sem adnak, nem jó hely.

-  Na majd meglátjuk, nem úgy van az. Ne félj amig engem látsz.

 

Ebéd idő.

 

-  Nagyanyám kijelentette – aki nem eszi meg a levest nem jár neki második.

-  Jól van, öreglány – mondta Mütyi nagyanyámnak.

-  Öreglány, talán nagymama! – háborodott fel nagymama.

-  Akkor viselkedj úgy, hogy úgy hívjalak .-  mondta Mütyi.

 

Na, akkor hol az a leves. Nagymama szedett nekem.

Ne már, majd mi szedünk magunknak, ezt vidd vissza nem kell!

Nagymama vissza vitte és kirakta elénk a levest, meg külön a tésztát.

 

-  Na igy már jó, igaz Ditke. Mindig Ditkének szólított. Egy kanál levest kivett és megkóstolta. Fúj, ez moslék, ennél meg én is jobban főzök! Fogta a tésztát és megfelezte velem.

-  Van valami lekvár, vagy kakaó por?

-  Nincs, vágta rá nagymama.

-  Na jó, öreglány! Felpattant és nyargalt be a kamrába. Kis idő múlva kijött egy üveg lekvárral. Na nézd, mit találtam, jó lesz a tésztára. Mindjárt finomabb, tett az övére és az enyémre is.

-  Nem tolsz ki velünk, boszorkány. Ne félj míg engem látsz Ditke, éhen nem maradunk!

-  Szemtelen – üvöltött nagymamám! Én azt máshová akartam felhasználni!

-  Nem érdekel, ha nem adsz rendes kaját, majd én szerzek! - Nagypapa csak a bajusza alatt mosolygott. Ügyes kislány, ez még a jég hátán is megél!

 

Jó étvággyal ettünk. Tele lett a pocakunk.

 

-  Na akkor itt a második. -mondta nagymama.

-  Nekünk az már nem kell, jól laktunk az elsővel. Igaz, Ditke?

-  Akkor most mi lesz a másodikkal, megromlik!

-  Kit érdekel, edd meg, te akartad! Egyáltalán az elsőt megetted, öreglány? kérdezte Mütyi.

-  Viszont ezt már nem bírtam ki nevetés nélkül.

 

Mütyi, az anyu testvérének a lánya, korán arra kényszerült, hogy ellássa magát és a családját. Meg kellett tanulnia főzni, bevásárolni, tulajdonképen ő volt otthon a háziasszony. Anyu nővére ugyanis gyermekparalízises volt, mind a két lába lebénult. A kicsi lány meggyújtotta  a gázt és kisszékre állva főzőtt. Hozzá szokott, hogy önállóan döntsön és mindenkiről gondoskodjon.

 

Kicsit fura  volt, nem igen volt lányos. A fiúkkal szeretett játszani, főleg focizni, a viselkedése is inkább fiús volt. Soha nem láttam szoknyába, nem is volt neki. Mondta, az nem jó, nem lehet benne rúgni a bőrt. A frizurám tetszett neki, pedig én utáltam, szerinte klassz, jó rövid.

Nagymama, hogy visszabeszélt, mindig el akarta fenekelni, de nem tudta elkapni. Egyszer sikerült neki és nagyon kikapott. Sírt nagyon, vígasztaltam. Ő az orrát törölgette – ezt még vissza kapod, öreglány!

Iskola előtt Mütyi korán kelt, mire fent voltam, nagyot néztem. Ő már volt a boltba és bevásárolt. Vett friss kenyeret, zsemlét és tejet. Kész volt a reggeli és az uzsonnám az iskolába. Nagyon meglepődtem, ilyen még soha nem volt.

Egyél, utána megyünk a suliba. Csodálkozva néztem.

 

-   Mondtam neked, ha más nem, én majd gondoskodom rólad, na meg magamról is.

Nagymama felháborodott

- Te hozzá mertél nyúlni a pénztárcámhoz! Van bőr a képeden, nem szégyelled magad!

-  Ne pattogj öreglány, ez a te dolgod lett volna, nagyi! Inkább köszönd meg!

-  Nagypapa csak azt mondta – tudod mit, igaza van, ezt tényleg neked kellett volna megtenned.

-  Nem szóltak, hogy kell!

-  Ő még is tudta. Szégyelld magad, a kislánynak több esze van.

 

Mi ketten Mütyivel a tiszta szobába laktunk, fűtés benne nem volt. Dunnával takaróztunk, a toll benne két oldalra csúszott és felül csak a huzat volt. Nagyon hideg volt bent, a vizet egy vödörbe hozta be nagypapa, tudjunk inni. A víz teteje befagyott, egy bádog bögrével vertük be a jeget, hogy tudjunk inni. Pizsamába aludtunk, a fejünkön papison. A papison puha anyagból volt varrva, egy téglalap alakú anyag, aminek a két oldala be volt varrva, be volt szegve, az egyik oldalába szalag húzva, így raktuk a fejünkre. Néha, hogy ne fázzunk annyira, nagymama forró téglát hozott a lábunkhoz. Kinyújtottam a lábam, a tégla megégette, különben majd meg fagytam.

 

Eredmény, megfáztunk és lázasak lettünk. Nagymama hívta az orvost.

Jött is, le akarta venni a kabátját, viszont hamar rájött ne tegye, mert nagyon hideg van. A levegőbe és lehelete meglátszott.

Szemével fűtést kereset, de nem volt.

 

-  Mi ez itt, szabad marha tartás! Egy gyerek nem volt elég, hogy gyötörje, már kettő van? Mit isznak a gyerekek?

-  Ott a vizesvödör, friss víz van benne. – mondta nagymama.

-  Arra gondol, ami be van fagyva? Odament a vödörhöz és próbálta feltörni a jeget a bögrével. Nem sikerült neki.

-   Lázas gyerekek fűtetlen szobába, víz nélkül! Maguk hol alszanak?

-   A konyhában – mondta nagyanyám.

-   Szóval maguk a fűtött meleg konyhában vannak, a gyerekek meg itt! Azonnal hozzanak be kályhát. A gyerekek meg kapjanak forró teát!

-   Azt nem lehet! Ez tiszta szoba, itt nem lehet fűteni, hogy gondolja?

-   Na akkor tisztázzuk, vagy lesz itt fűtés, vagy most azonnal gyámság alá helyezem a két gyereket és viszem őket magammal!

-   De hát ez tiszta szoba, mégis hogy gondolja, én három gyereket felneveltem, nem viheti el őket!

-   Nem gondolom sehogy asszonyom, rendőrrel jövök vissza és viszem a gyerekeket!

-   Ne, ne, máris hozza a férjem a kályhát és begyújtunk!

-   Megvizsgálom a gyerekeket, de addig el nem megyek, míg meleg nem lesz itt. Gyerekeknek ilyen körülmények közt nem szabad lenni!

 

Megvizsgált minket, a receptet odaadta. Megvárta, bent legyen a kályha és jó meleg legyen.

 -  Vegyék tudomásul! Bármikor jöhetek ellenőrizni, és ha nem lesz minden rendbe, én nem szólok, csak viszem őket!

Elment, de valóban jött, hol délelőtt, hol délután vagy este. Mindig ellenőrzött minket és megvizsgált. Elégedett volt.

 

*

Mütyi hazament

 

Vége az iskolának, Mütyi hazament, én is vártam, mikor mehetek már haza. Nem szerettem mamánál lenni. Mütyi, hogy nem volt ott, nagymama kivitette a kályhát. Elégedett volt, kályha tiszta szóbába, megáll az eszem.

Enni sem kaptam rendesen. Nem volt ott Mütyi, hogy megfenyegesse a nagyanyám kibeszéli mit csinál. Rákaptam a papsajtra azt ettem. Viszont nagyon rájártam és fogytán volt. Egyre messzebb kellett mennem, hogy találjak. Nagyszüleim egyeltalán nem foglalkoztak velem. Kinőttem a ruhám, az úja már a könyökömnél volt, a nadrág szára is fent harangozott igencsak. A cipő is alig jött a lábamra, nyomott nagyon. Már be kellett hajtanom a lábamúját, hogy valahogy beleférjek. Mütyi látogatóba jött.

Rám nézett. 

- Hogy nézel ki, már megint nem add enni a boszorka és a ruhád, kicsi. Nem baj, segítek! Nézd mit hoztam, buszjegyek. Haza tudsz menni? Haza találsz?

- Igen!

- Akkor menny, én fedezlek, viszont este nekem is haza kell mennem.

 

*

Szökés

 

Három kilométerre volt a buszmegálló nagymamáéktól. Irány a busz, szívem a torkomba dobogott. Iparkodtam, közbe hátra néztem, nagypapa nem jön vajon utánam. Tudtam Mütyi fedez, huncut lány, kitalál valamit, hol vagyok.

Végre félszálltam a buszra, most már biztonságban vagyok, nem talál meg. Többször is átszálltam, mire az utolsó buszra ültem, sötét volt. A sofőr bácsi megkérdezte – egyedül vagy? Tudod. hol kell leszállni?

-  Igen tudom, a Honvéd kórháznál. viszont nem látom, mert sötét van.

-  Ülj le, majd szólok, hol szállj le – mondta kedvesen.

 

Mikor oda értünk szólt – itt szállj le kislány.

-  Megköszöntem szépen és iparkodtam haza.

 

*

 Végre otthon.

 

Haza értem, boldog voltam, már rég nem voltam otthon. Kopogtam az ajtón. Anyu nyitott ajtót. Meglepődött nagyon – ki hozott haza?

 

-  Senki, egyedül jöttem, megszöktem.

-  Nem tudják hogy itt vagy?

-  Nem, szerintem észre se vették.

-  Mindjárt telefonálok, hogy itt vagy, ne aggódjanak.

 

Nem tudom, hogy kit hívott, de végül is beszélt velük. Nem tudták, hogy nem vagyok ott. Meglepődtem, a konyha olyan volt mint régen, viszont a szoba teljesen más. Új bútor, ágy, szekrénysor, szőnyeg, mi történt?

 

-  Mi történt itt, apa már látta? Nem itta el az árát? - nem értem.

 

Miért van két ágy? Engem már nem vártak haza? Nekem már nem is kellett volna hazajönni? Mert egyik ágy anyué, a másik apué, nekem nincs is ágyam. Jött a gyors felismerés, nekem nincs is otthonom. Én nem is kellek senkinek.- goboltam magamban.

 

-  Jó, megvárom apát, elbúcsúzom és elmegyek. – mondtam.

-  Miért, itt nem érzed jól magad? - kérdezte anyu.

-  De, csak én nem itt lakom.

-  Miért, hol?

-  Még én azt nem tudom, nekem nincs otthon.

 

Vártam, apám nem jött.

 

-   Apa hol van?

-  Túlórázik.

-  Nem baj, én már nem tudok várni, megyek! Nekem dolgom van.

-  Micsoda?

-  Kell keresnem egy helyet, ahol alhatok éjszaka, ahol meghúzhatom magam.

-  De hát miért, itt laksz.

-  Már nem. Most már nem várok, megyek. Mond meg apunak, itt voltam. Szia anyu

-  Nem mégy te sehová, a kabátod úgy sem éred el a fogason.

-  Nem baj tartsd meg magadnak, nekem már kicsi. Bár nem tudom, mit kezdel vele, mikor te nagyobb vagy, még kisebb rád. Biztos megtartod emléknek, hogy volt egy lányod.

-  Még mindig nem értem.- mondta anyu.

-  Nem baj, én értem. Szia.

 

Kinyitottam az ajtót és kimentem. Sírtam, most hová menjek, merre? Le a lépcsökön, ki a házból, bele az éjszakába. Most merre? Buszjegyem már nincs, el, minél messzebb gyalog. El kell felejtenem a vezeték nevem, hogy hol is lakom, az anyám nevét, hogy soha többet ne találjanak meg! Mentem előre, amerre vitt a lábam. Keresek egy kapu aljat és ott meghúzom magam a kukáknál, hátha találok valami takaró szerűséget. Aztán holnap keresek magamnak anyukát. Egy szimpatikus nénihez odamegyek és megkérdezem, kellek-e neki, lenne-e az anyukám. Talán sikerül és lesz egy jó családom, mert most nem kellek senkinek.

Hirtelen kiabált valaki a hátam mögött, anyu volt az.

 

-  Ne csináld, gyere haza!

-  Ne félj, én nem árulom el hogy ismerlek, letagadlak, nem vagy az anyám!

-  Hát, ki vagyok?

-  Egy néni, én nem ismerlek téged!

-  Én az anyád vagyok!

-  Már nem, csak egy néni és hagyjál békén!

-  De hát én vagyok az anyád!

-  Nem! Nem vagy az anyám! Keresek magamnak másikat! Anyu, te nem vagy az anyum! Ne félj nem buktatlak le, én nem ismerlek soha többet!

-  Elhoztam a kabátod, búj bele, megfázol!

-  Mondtam, tartsd meg magadnak, nekem úgy is kicsi. A hideget már megszoktam nagymamánál, tiszta szoba, nem volt fűtés. Az éhséget is megszoktam, ma még nem is ettem semmit, de nem is vagyok éhes. Éhes leszek, keresek magamnak valamit, hagyjál békén, menj haza!  Te ehhez nem vagy hozzá szokva, mint én, neked jó sorod van. Én meg megyek az utamra.

-  Hová akarsz menni?

-  Nem tudom, csak el tőled!

-  Ne csináld, gyere haza!

-   Nekem nincs haza, csak neked van. Én nem ott lakom, még ágyam sincs ott. Egyszer sem jöttél el mamához, hogy megnézz!

Nem érdekelt, mi van velem! Maradjon így, te sem érdekelsz! Menj haza és élvezd a szép otthonod.

-  Értsd meg, nem csak az én otthonom, a tiéd is.

-  Igazad van a tied és apáé, nem az enyém. Kérlek, hagy engem békén elmenni, ne gyere utánam, felesleges.

-  Ne csináld, az egyik ágy az enyém, a másik a tiéd.

-  Értem, apa meg a konyhaasztalon alszik megint, akarom mondani, mindig. Inkább várd haza, nemsokára otthon lesz, mond meg neki, puszilom. Bár még mindig félek tőle, talán jobb is, hogy nem találkozunk.  Na szia anyu, menjél!

-  Nélküled nem! Jössz velem! – elkezdet cibálni vissza.

-  Ne csináld, úgy is a legelső alkalommal megszököm tőletek! Nem kelessz, nem érted!

-  Sok veszély leselkedik rád kint az utcán.

-  Ugyan mi, itt sokkal világosabb van, mint Gyálon, ott semmi fény nem volt. Ne hogy már itt féljek. Mi rosszat tudnának még velem tenni, amit ti nem tettetek meg? Csak néz rám, hogy nézek ki.

-  Gyere haza, szúr a szívem, rosszul vagyok! Segíts! Segíts légy szíves!

 

Persze segítettem rám támaszkódot és mentünk haza.

 

*

Kiderül az igazság

 

Mikor haza értünk és anyu jobban lett, elkezdett mesélni. Korházban mikor volt, beállt nála a klinikai halál. Majdnem meghalt, apa annyira kikészítette idegileg. A korházból hazaküldték meghalni. A testvérénél Vali néninél húzta meg magát. Ott egy idős orvos, aki a házba lakott, vette szárnyai alá. Kijelentette, hogy ő bizony nem hagyja meghalni, túl fiatal még a halálhoz. Nagy tudásának köszönhetően anyu nem halt meg, hanem gyógyulni kezdet.

Viszont apám ne várjam haza, mert soha többet nem fog hazajönni.

 

-  Mi történt? Miért nem jön haza?

-  Meghalt.

-   Hogy- hogy, miért?

-  Szívbeteg volt.

-   Az nem lehet, szívbeteg te vagy, apának nem volt baj a szívével.

-   Na jó, igazad van, agyvérzést kapott.

-   Még mindig hitetlenkedve néztem,

-   Hát az az igaz, öngyilkos lett. Bevett egy csomó gyógyszert, altatót, meg ki tudja mit. Kifojt a vére és napokig bent volt a lakásba. A szomszédoknak az tűnt fel, nagyon büdös van, szóltak a rendöröknek, ők törték fel a lakást és holtan találták.

 

Viszont ezt ne mond el senkinek, mert nagy szégyen, hogy megölte magát. Apa harminchat évesen meghalt. Sokáig volt holtan a lakásba, mindent fertőtleníteni kellett, el kellett égetni ami a szobában volt.

Sírni nem tudtam, most már tudtam miért van csak két ágy. Most már nem kell félnem, nem akar megfojtani senki sem és többet a kocsmába se kell lemennem, hogy felrimánkodjam. Talán jobb is így. Viszont hiányozni fognak a séták, és mikor józan volt, tudott aranyos is lenni.

 

*

Új élet.

 

Anyu gyakran elájult, nekem elmondta, mit kell csinálni. Vizes ruha a mellkasára, egy pohár víz és emeljem fel a lábát. Eleinte nagyon megijedtem, őt is elveszítem, aztán belejöttem.

Mikor jól volt, elmentünk ruhát vásárolni, mert minden kicsi volt rám. Nagyon így sem volt jó, mert mindenből nagy lett véve. Fel lett hajtva a nadrág szára, a felsők és a cipőbe vatta lett dugva. hogy ne legyen olyan nagy.

Gyerek igazán már megint nem lehettem, hiszen észnél kellett lennem, hogy anyut eltudjam látni. Jöttek a részeg nénik, bácsik, akiket el kellett kergetni.

A rendőrségre is be kellett mennem tanúskodnom. Furcsálták, hogy egyedül mentem, anyu nem jött velem. Ott egy nagyon kedves rendőr bácsi fogadott, játékot adott.

 

-  Mondtam, nekem nem kell játék, kérdezzen nyugodtan.

-  Apa halálával kapcsolatban kérdezett. Viszont én mondtam, nem tudok semmit sem, nem voltam otthon. Nagyszüleimnél voltam és utólag tudtam meg, hogy nem él.

-  A beszélgetés közben már megállapította a rendőr - tudod, tartottam tőled egy kicsit.

-  Miért? - kérdeztem kíváncsin.

-  Mert még gyerek vagy és gyereket még nem hallgattam ki, viszont, ha nem látnálak, azt hinném felnőttel beszélgetek. Úgy beszélsz, mint egy nagy. Nem csodálom, hogy anyád nem jött veled.

 

Mindent megbeszéltünk. A végén a rendőr megköszönte, és én eljöttem. Furcsa volt, hogy ilyenre kellett mennem. Később, mikor találkoztam a rendőr bácsival tisztelgett nekem, én meg vissza.

Krumpli, én igazán szeretem, viszont mikor megláttam a tányéromon, már sírva fakadtam.

 

-  Már megint, más nincs?

- Tudod, nincs pénzünk, most ez a legolcsóbb, valamit meg ennünk kell.

 

Télen én hordtam fel a szenet a pincéből, kicsi voltam, de cipeltem, pedig csak egy német brikett volt a vödrömbe. Irigyeltem az erős bácsikat, ők teli vödröket cipeltek, nekem meg sokszor kellett fordulni, míg annyit felvittem. Viszont, egy sem jött segíteni nekünk. Anyu lent rakta a szenet a vödörbe, én meg vittem, volt fent egy nagy láda, abba borítottam. A végén, mikor már nagyon elfáradtunk, anyu az ágyban, én a fotelban lihegtem.

A nyugalom, a biztonság megtette hatását, elkezdtem hízni. Anyu azzal cukkolt, ha nem látnák kis lány vagyok átadnák a helyet a buszom, mert azt hinnék, terhes vagyok. Ahogy egyre erősebb lett anyu, nekem annál rosszabb lett. Egy évig feketében járt.

 

*

Mit is mondjak?

 

Kicsi voltam, anyunak viszont fontos intézni valója támadt. Este van, de neki el kell menni.

 

-  Feküdj le aludni, mire felébredsz, már itt leszek.

-  Nem örültem neki, de hát ha muszáj.

 

Nagyon sokáig oda volt, már untam a tv-t, jó film nem bolt benne, már adás sem volt, nekem nem jött állom a szememre. Már izgultam, vajon hol lehet, miért nem jött még haza és ha valahol rosszul lett. Leselkedtem ki a konyha ajtón. Viszont sehol, nem jön.

Hajnalban megjött.

 

-  Te még fent vagy? Miért leselkedsz, más is észre veheti! Jól leszidott! Viszont a titkot, hol is volt, elárulta. A szomszéd néni férjével volt. Az szeret száguldozni és este a kihalt utakon száguldoztak, kocsival. Hú, de jó volt, de klassz!

-  Nekem nem volt jó, én féltem!

- Egy kis szórakozás nekem is jár, háborodott fel!

- Nekem nem jár? Különben is a bácsinak felesége és gyereke is van, miért veled szórakozik?

- Semmi közöd hozzá, kis taknyos! Elmered másnak mesélni, hol voltam, szíjat hasitok a hátadból.

 

Senkinek nem mondtam el, de haragudtam anyura, nagyot csalódtam benne.

 

*

Új iskola.

 

Ötödikben az osztály szét lett választva. Vagy is az oktatás az iskolámban csak negyedik osztályig maradt. Így átkerültem a Csata utcai iskolába, pár régi osztály társammal együtt.

Anyu nem értette meg, az iskolába nincs wc papír. Rőfölök és kiszedte az iskola köpenyem zsebéből, nem akarta megérteni, ne tegye. Erre nagyon figyelnem kellett, hogy mindig legyen nálam.

Viszont megjegyzésekből nem fogyott ki.

-   Elefánt a porcelán boltba. Ki nem fogyott a megalázásból.

 

Egy fiataloknak kialakított börtön, vagy mi épült a közelünkben. Mindig azzal fenyegetőzött, oda berak.

Nagyon elegem lett.

- Figyelj anyu, legyünk túl rajta és tegyél be. Utána viszont ne látogass és azt is felejtsd el, hogy vagyok, ahogy én is elfogom. Már nagyon elegem van, legyen vége! Legyünk túl rajta és kész!

Többet ezzel nem fenyegetőzött.

 

*

Gyuszi.

 

Lent az ablakunk alatt volt a hűtőgép gyár. Anyunak nagyon tetszett egy ott dolgozó. Össze is jöttek. Viszont kiderült, két gyerekes család apa, van két kislánya.

 

-  Kérdeztem anyut, nem zavarja, neki már családja van. Nem szép dolog ijedt tenni.

-  Nem csinálnak ezzel semmi rosszat. - volt a válasz.

-  Nekem ez nem igazán tetszett.

 

Mivel Gyuszinak már volt két lánya, egyből tudta, hogy kell velem báni és lett apa pótlék. Nagyon megszeretem és úgy vettem mint egy kedves apukát. Sajnáltam, hogy nem az én apukám, csak sutyi apuka. Egyszer egy játszótéren találkoztunk, hogy megismerjem a lányait. Anyu azt találta ki, hogy ne tudják az eredeti nevem legyek Zsuzsi. Nagyon jó volt velük játszani, csak néha nem figyeltem mikor szóltak, hát igen nem volta Zsuzsika. Két aranyos kedves lányt ismertem meg.

 

Gyuszinak az is a feladata volt, hogy elmenjen az ebédért.

 

Egy három kerékű biciklivel hozta az ebédet elöl volt két kerék és a platója ahová a nagy ételhordókat rakták. Odafele ott ültem elöl a platón és nagyon tetszett a dolog. Visszafelé sétáltam mellette, akkor nagyon nehéz volt tekerni. Én is megpróbáltam, meg sem mozdult a pedál, pedig két lábal álltam rajta, mikor hátulról megindított pár méter után megállt velem a tricikli. Gyuszi nagyon jó erőben volt de látszót rajta ő is tiszta erőből tekeri. Mindegy viszont jól szórakoztun

Nyáron a nyári tábor után nagyon rosszul voltam. Átmentem a szomszédba és hívtam anyut siessen haza mert nem vagyok jól. Később éreztem lázas vagyok harmincnyolc volt a lázam. Újra átmentem telefonálni, a szomszédbácsi csodálkozót.

 

-  Anyád még nincs itthon? Pedig hívtad.

-  Nem még nem jött meg. Telefonálhatok, lázas vagyok?

-  Hát persze, nyugodtan.

-  Anyu kérlek gyere haza nagyon rosszul vagyok, lázam van.

-  Nem lehet túlóráznom kell, értsd meg.

-  Nem érted, nagyon rosszul vagyok, segíts!

-  Majd iparkodom!

 

Többet nem mentem át telefonálni, nem bírtam. Anyu viszont nem jött. Nagy szerencsémre viszont Gyuszi jött. Látta mi a baj, rögtön megmérte a lázam negyvenegy volt.

 

-  Hívtad anyádat?

- Igen, de az már rég volt, nem tudok átmenni a szomszédba.

-  Nem csodálom. Mit mondott?

-  Majd siet, de már rég itt kéne lennie.

-  Máskor is hívtad?

-  Nem most először.

 

Gyuszi tudta mit kell tenni, gyógyszert adott és hideg vizes borogatást tett rám. Aggódva nézet, mentőt kéne hívni, nagyon rosszul vagy.

 

-   Az tényleg jó lenne, mert nagyon nem vagyok jól.

-   Viszont mit mondok a mentőnek, ki vagyok és mit keresek itt.

-  Ne törődj vele csak hívd!

-   Várjunk hátha jobban leszel.

 

Szép lassan elkezdet lemenni a lázam és jóbban lettem. Anyu nagy jókedvűen megjött. Gyuszi meg nézet rá!

 

-  Most kell hazajönnöd, jókedvűen vidáman?

-  Miért mi történt?

-  Ne add az ártatlant, tudom, hogy hívott a lányod, hogy rosszul van.

-  Nem igaz, nem hívót senki sem.

-  Na akkor menjünk át a szomszédba, a lányod onnan hívott, miért hazudsz! Nem szégyelled magad, a lányod hív, hogy segíts te meg nem jössz! Milyen anya vagy te! Mi lett volna, ha nem jövök a lányodnak negyvenegy volt a láza! Szégyelld magad,  te nem vagy anya! Túlóráztál, azért jöttél ilyen vidáman, nem is érdekkelt mi van a lányoddal! Hívjál hozzá orvost, most azonnal! Nekem most el kell mennem.

Persze anyu nem hívott hozzám orvost és el sem vitt. Majd kialszod magad és rendbe jössz jelszóval.

*

 Majdnem testvérem

 

Este én már lefeküdtem anyu még nem. Nem értettem, hogy miért nem jön aludni? Kimentem a konyhába anyu sírva, zokogott

 

- Mi a baj -  kérdeztem aggódva, miután megláttam milyen kétségbe esve sír.

- Jaj nagy a baj!

- Micsoda?

- Pénz kéne, de nincs.

- Mennyi?

- Ötszáz forint, de te úgy sem tudsz segíteni.

- Dehogy nem, nekem pont annyi van.

- Tényleg? Hogyan, hogyhogy?

- Spóroltam, valami szépet akartam venni a szülinapodra.

- Komoly?

- Igen - és hoztam a pénzt. Sok kis apró, rengeteg lemondás. A fagyi a kis gömb csak ötven fillér volt. sok-sok fagyi, reggeli iskolatej erről mind lemondtam, hogy valami szépet vehessek anyunak.

-  Anyu hitetlenkedve nézet, ez annyi?

-  Igen pont annyi.

-  Anyu lelkesen számolta a sok kis aprót. Tényleg annyi.

-  Én mondtam. Viszont mire kell ennyire, hogy ennyire kétségbe estél?

-  Terhes vagyok. Ötszáz forint kell, hogy elvegyék. Nem szülhetek, még egy gyereket, nem tudnánk megélni, így is nehéz.

-  Nekem testvérem lehetne? Én mindent megtennék érte.

-  Értsd meg nem lehet, nem tudnánk megélni, nem keresek annyit.

-  Igazad van de nagyon sajnálom.

 

Pár nap múlva mondta, túl van rajta. Kisfiú lett volna, az orvos leszidta mert már nem vetethette volna el, mert túl volt az időn. Ott maradhatott volna a műtő ágyon. Lelkiismeret furdalásom volt, ha nem adom oda a pénzt lehetne egy kis öcsém. Megöltem a testvérem.

 

*

A sors iróniája

 

Nemsokára Gyuszi újságolta, terhes a felesége. Egy szép kisfiúk született. Gyuszi boldog volt a két lány után lett egy fia is. Mutatta a képeket a szép kisfiúról, anyu sírva fakadt, neki is lehetne egy ilyen szép kisfia. Mint kiderült Gyuszi nem is tudott anyu terheségéröl.

Gyuszi egyre ritkábban járt hozzánk, el volt foglalva a családjával.

 

*

Anyu új munkahelye

 

Anyu új munkahelyre ment dolgozni, műszergyárban lett könyvelő. A főnöke kikezdet vele. Én utáltam, nagyon. Járt hozzánk és akkor vitatkoztunk, a kis szótlan kislányból, nagy pofájú lett. A szomszédnéni albérlője is elkezdte neki csapni a szelet. Az albérlő csak ritkán jött, mert buszozott, turistákat vitt külföldre kirándulni.

Hirtelen megnőt nálunk a forgalom, persze úgy kellett, hogy senki ne tudjon a másikról.

Lett bérletem és buszoztam, villamosoztam, ne legyek otthon ez a lényeg. Télen viszont nem volt jó, mikor azt mondta anyu menj még egy kört.

 

-  Engedj be légy szíves már nagyon átfáztam.

-  Most nem lehet, értsd meg.

 

Folytatjuk.

.....................................

 MEGJELENTEK LEGÚJABB HANGOS MESÉIM!

HALLGASSÁTOK HANGOS MESÉIMET

 
15.
https://youtu.be/vjeFMBrvMyw
 
Kedves Vendi
Hófehér cicalány. Itt a vége az utolsó rész.
Hófehér cicalány története
Felolvasó Szabó Lajos színművész
Kérlek szépen tedd be a magazinba ha lehet
Szeretettel: Edit és Gyuri
Mellékletek terület
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Hófehér cicalány hófehér története | Felolvasó: Szabó Lajos) előnézete.

...........................

 
16.
https://youtu.be/yQqNtsluJPw
 
Kedves Vendi
Megjelent legújabb kis novellám, vagy inkább mese:
Jövő mai szemmel
Felolvasó Veselényi Orsolya kedves színművésznő
Milyenek képzelem el a jövőt? Talán ilyen lesz.
Szeretettel: Edit és Gyuri
Mellékletek terület
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Jövő mai szemmel mese másként | Felolvasó: Veselényi Orsolya) előnézete.

......................................

 
17.
https://youtu.be/fgXnz_R7ceM
 
Kedves Vendi
Legújabb kis mesém. Mezecske király lány. Felolvasó Csomos Lajos kedves színművész
 
Kérlek szépen tedd be a magazinba ha lehet.
Előre is köszönöm szépen
Szeretettel: Edit és Gyuri
Mellékletek terület
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Mézecske király lány | Felolvasó: Csomós Lajos) előnézete.

...............................

 
18.
https://youtu.be/OZBJAgJ0Ol8
 
Kedves Vendi
Megjelent legújabb kis novellám: Margit sziget
Felolvasó Csomos Lajos kedves színművész
Kérlek szépen tedd be a magazinba ha lehet.
Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel: Edit és Gyuri
Mellékletek terület
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Margit sziget | Felolvasó: Csomós Lajos) előnézete.

...........................

 
19.
https://youtu.be/X8NBMw22d7o
 
Kedves Vendi
Legújabb kis történetem
Klári bácsi. Felolvasó Liszi Melinda kedves színésznő. Vicces, humoros történet. Jó nevetést szórakozás kívánok hozzá.
Szeretettel: Edit és Gyuri
Mellékletek terület
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Klári bácsi | Felolvasó: Liszi Melinda) előnézete.

************************************************* 

 4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV 

 

Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket

Írta: Árvay Mária

XIV. RÉSZ

 
25. Olvasói levél – Unalmas hétköznapok

Árvay Mária

Kedves Derűlátó!
A levelem elolvasása után, lehet, azt fogod mondani, én tehetek az egész helyzetről, mármint arról, hogy hétköznapjaimat unom. Az egyhangúságból, monoton ismétlődésekből van elegem. Semmi érdekes nem történik velem, minden folyton ismétlődik és ugyanaz a mókuskerék. Karrier, otthoni teendők, egyik hét telik a másik után. Még leírni is rossz!
Mi ebben a jó dolog?
Üdvözlettel: Mókuskerék
 

--

 
Kedves Mókuskerék!
Időnként engem is elfog a monoton érzés furcsa hangulata, baj csak akkor van, ha ez sokáig, hosszú ideig nem változik.
Ebből a pár sorból nem tudom megítélni, hogy te tehetsz-e az egészről, vagy sem. Tudod, az ember lehet már olyan fáradt, hogy nincs kedve semmihez, mert kimerült.
Egy jó dolog van az egyhangúságban, mégpedig az, hogy eddig nem történt komolyabb baj veled, vagy szeretteiddel. Mert, ha valami nagyobb gond támad, még az egyhangúság is jobb, visszasírnád, bizony!
Egyfajta biztonságot is ad a monotónia – én pl. nem szeretem a váratlan helyzeteket, a sok változást.
 
Lehet egy kicsit színesíteni ezen a mókuskeréken! Lepd meg magad valami finomsággal, egy-egy alkalommal, sétálj egy nagyot, esetleg, ha pénztárcád engedi, menj el egy-egy színházi előadásra, vagy valahova kirándulni, esetleg múzeumba. Nem naponta, csak időközönként.
Hátha a munkahelyeden is tudsz valakivel közelebbi ismeretséget kötni, ha jön új munkatárs, s tudnátok közös programot csinálni. Nem írok ide listát, fölösleges, de van megoldás az unalmas hétköznapok leküzdésére.
Még valami: sokan munkanélküliek, örülnének, ha munkájuk lenne, neked pedig van! Ne feledd!
Üdvözlettel: Derűlátó
 

--

 
Gyógyító gondolatok
 
"A legjobb dolgok boldogtalan vagy kilátástalan időszakban születnek."
(Leiner Laura)
 
"A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak - a lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk.
Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben." (Robert Louis Stevenson)
 
"A változatosság nem csak az élet sója, hanem a működésének a lelke is."
(John Gribbin)
 

***

 
26. Olvasói levél – Kötelező
 
Kedves Derűlátó!
Elegem van ebből a szóból, kötelező! Sok mindent meg kell csinálni, de nálam most a kötelező olvasmányok tették be a kaput! Még olvasni sem lehet azt, amit szeretnénk? Előírják, mit kell és ebből nincs kiút? Még a nyári szünetből is elrabolnak heteket, mivel olyan sok olvasnivalót adnak fel! Elegem van! Segíts!
Üdvözlettel: Kötelező
 

--

 
Kedves Kötelező!
A szó valóban nem kellemes, tudom. Mégis, azt szeretném tanácsolni neked, hogy ne gondolj bele a jelentésébe! A sok-sok olvasnivalót kiadják ugyan, de ne a kötelező jellegét nézd, hanem a témáját. A szerelem, ugye, szinte mindig előjön, irodalomban, zenében, művészetekben, a mindennapokban. A kijelölt olvasmányok között is esik szó a szerelemről bőven, az érzés is ismerős lehet számodra, akkor így indulj neki, máris nem olyan borzasztó!
 
Egy jó dolgot lehet megfigyelni a kötelezőnél, hogy esetleg megszeretsz egy szerzőt, s további könyveket olvasol tőle. Ha a tanárod nem hívja fel rá a figyelmed, akkor rá sem néztél volna! Ha érdekelnek a háborús, hazafias történetek, a természetről szóló könyvek, szintén találsz érdekességeket a kötelezőknél is.
Sőt, ha kilépsz a nagybetűs életbe, nem lesznek többé kötelező olvasmányok, kedved szerint olvasgathatsz! Csak addig tarts ki, nehogy elrettentsenek az olvasástól a kötelezők!
Név- és szülinapodra, karácsonyra stb. kérj olyan könyveket ajándékba, melyekre már régóta vágysz. Hétvégénként, estefelé nyugodtan olvasgathatod őket, s már elemlámpa, gyertya sem kell, mint a régi, szép időkben, a villany eleve segít!
Kívánom, hogy légy sokat és jó, minőségi könyveket olvasó felnőtt!
Üdvözlettel: Derűlátó
 

--

 
Gyógyító gondolatok
 
"Az embernek mindig az okozza a legnagyobb örömöt, ami nem kötelező."
(Kunfalvi Rezső)
 
"Feladni azt, amit akarsz, valamiért, amit nem: ez az áldozat.
Sohasem kötelező!" (Richard Bach)
 
"Az olyan ember, aki könyvet olvas, soha sincs egyedül."
(Carlo Goldoni)
 

***

 
Folytatjuk.

************************************************* 

                                                          

                                  5.  NOVELLA   (XV). 

KURUCZ ÁRPÁD: ANNAMÁRIA

 
Becsöngettek az utolsó órára. A hatodik A osztályban, csendben, fegyelmezetten várták a gyerekek a tanárt. Irigykedve hallgatták, a B-sek terméből

 átszűrődő zajokat. Ordítozást, nevetést, gyanús robajokat.

Kurucz Árpád

Nyílt az ajtó, s osztályfőnökük, egyben matektanáruk, 

Magor bácsi lépett be. Fiatal kora ellenére, nem szerették.

 A köznyelvben Savnak nevezték, mert olyan maró gúnnyal feletetett, hogy a legfelkészültebb nebulót is meg tudta ríkatni. Mindig jól fésült haját, folyton igazgatta, apró, 

ravasz, fekete szemével áthatóan vizslatta diákjai arcát. Ő volt az egyetlen, aki magázta a gyerekeket.
 
– Mielőtt munkához látnánk, a tegnapi kirándulásra akarok kitérni. Laki Annamária! – kezdte nagyon halkan.
Bájos, szőke lány állt fel a harmadik padban.
– Maga tegnap elveszett a kiránduláson, és a másik hatodikból hozta haza egy gyerek – folytatta Sav.
Az ablakhoz sétált, kezét hátul összekulcsolva szónokolt.
– Ez méltatlan magához. Ez itt, az elit társaság, maguk nem keveredhetnek ilyen dolgokba. Ide nehéz bejutni, viszont, könnyen át lehet kerülni a másik hatodikba. Bár nem mondjuk ki, mind tudjuk, a B, a selejt osztály. Itt ez a Tárnoki is, aki magát hazasegítette.
 
Annamária, csúnya grimaszt vágott a tanár háta mögött.
– Nálam biztosan meg fog bukni, történelemből talán megkegyelmez neki Margit néni. Leülhet – fejezte be Magor bácsi.

 *

Egész órán feleltetett, majd kicsöngetés után elhadarta az anyagot. A gyerekek kókadtan, rosszkedvűen vánszorogtak ki a teremből.
Annamária is hazafelé indult, két barátnőjével, a duci, vörös Andreával és fekete, vékony arcú Ildivel, mikor az ablakból meglátta Tárnokit az iskolaudvaron.
– Menjetek, még van egy kis elintéznivalóm – mondta a lányoknak.
A szeplős, rosszcsont-arcú fiú, nagy buzgalommal farigcsálta az egyik padot. A lány, mögé lopakodott, és rákiáltott.
– Te, meg mit csinálsz?
– Semmit! – vágta rá a fiú, kezét gyorsan a faragásra téve.
– Mutasd.
– Ki fogsz nevetni.
– Az biztos.
 
A lány addig feszegette Tárnoki ujjait, míg előkerült a mű. Elpirult, s ledobta magát mellé a padra.
 
– Van rágód? – kérdezte.
– Csak ez – mutatta nyitott száját a fiú.
– Adsz belőle?
– Nem fogsz hányni?
– Dehogy! Barátok között ez így szokás. Nem?
– De igen.
 
Ültek egymás mellett, arcukat a barátságos, május végi napfénybe merítették, harangoztak a lábukkal, hallgattak.
 
– Mi volt nálatok az a lárma az utolsó óra előtt? – kérdezte kis idő múlva a kislány.
– Semmi különös. A Blaskó végig akart ugrálni a termen, egy lábon. Közben a Gelencsér meg a Kalner Zsófi krétával dobálta.
– Az király. Amúgy, tudod, hogy Sav el fog vágni matekból?
– Tudom – húzta el a száját Tárnoki. – Mit szóltak tegnap, hogy olyan későn, koszosan mentél haza?
– Örültek, hogy megkerültem. Téged, hogy fogadtak.
– Anya nem is tudta. Túlórázott – vont vállat a fiú.
– Mit melózik?
– Toronydarut irányít. Van egy sárga sisakja, és belátja az egész várost.
– Az csúcs! Az enyém, csak ügyvéd. Dögunalom.
– Te, Noki! Akarod, hogy segítsek felkészülni a pótvizsgára? – ajánlotta Annamária, bár ő is csak gyenge közepes volt.
– Persze. De, azon kívül is lóghatnánk együtt a szünetben.

 *

A gyerekek, a tanárok úgy érezték, az utolsó hét, már egy hónapja tart. Végül mégiscsak felkerült a táblára a V, a vakáció első betűje.
A szünet első napján Annamária már reggel csöngetett Tárnokiéknál, matekkönyvvel a hóna alatt. A tanulás abból állt, hogy fél órát foglalkoztak a törtekkel, azután Noki, megtanította a lányt csúzlival lőni a Ligetben. Így teltek napjaik, közben Annamária olyan dolgokat tanult, próbált ki, amiről azelőtt nem is álmodott. Fára mászni, belógni az Állatkertbe, hídról köpködni a vonatokat…
Egy héttel később a lány reggel összetalálkozott a két barátnőjével.
 
– Hova tűntél? – kérdezte Andrea.
– Nokival matekozunk.
– A Tárnokival? Miért állsz vele szóba? Tök gáz az a gyerek. Egy hülye. Hogy néz ki! És a haja is milyen már! – vihogott Ildi. – Strandra megyünk, gyere te is.
– De, vár.
– Mit törődsz vele? Hadd várjon! Majd megunja – rángatta a vállát, Andrea.
 
A két lány közrefogta Annamáriát, s erővel magukkal húzták. Ő ellenkezett egy kicsit, aztán már önszántából ment velük. Andrea és Ildi addig duruzsolt, míg szégyellni kezdte a fiút.
Noki, egész délelőtt várta a lányt. Délutánra már azt gondolta, valami baj történt, és elindult hozzájuk. A sarkon befordulva látta, hogy Annamária beszalad a kapun, szőke copfja vidáman táncol. Becsöngetett. Aztán újra. Egy ideig leforrázva ácsorgott, majd hazakullogott.
 
Másnap, egyedül ment ki a strandra. Jegyet váltott, nem volt érdemes bemászni, a pénztárnál karszalagot adtak. Alig telepedett le, mikor meglátta a három lányt. A tűző napon feküdtek, körülöttük chips-es zacskók, üdítők. Hangosan csiviteltek, vihorásztak.
 
– Sziasztok – huppant le melléjük Noki.
A lányok elhallgattak, egyik se köszönt vissza. Pár perc fagyos csönd után Ildi megszólalt.
– Gyerünk csajok, rossz itt a levegő. Büdös van.
 
Noki szeme megrebbent, Annamária elvörösödött, s félre fordította a fejét. A lányok szedelőzködtek, fiú ugyanúgy ült magában. Mikor a Nap égetni kezdte a tarkóját, ő is elindult. Céltalanul kószált a forró utcákon. Szandálja, néhol nyomokat hagyott a megolvadt, puha aszfaltban.
 
– Hé, Tárnoki! – harsant kiáltás a háta mögül.
 
Furcsa hármas közeledett, labdát pattogtatva. A nyakigláb Blaskó, a mackó Gelencser, köztük, mint egy harmadikos, az apró, pisze, rövid hajú Kalner Zsófi. Hatalmas, lencsibaba-szemével olyan ártatlanul pislogott, mint aki azt se tudja mi fán terem a rosszalkodás.
 
– Belógunk a Stadionba – szólt, meglepően mély hangon. – Focizunk egyet a füves pályán. A Gelencsér tudja, hol hiányzik két rúd a rácsból. Jössz?
– Ők legalább még szóba állnak velem – gondolta Noki.
– Jöhetek.
 
Útjuk egy cukrászda jókora ablaka előtt vezetett. Bent két pocakos férfi fagylaltot evett, közben az utcára bámult.
 
– Várjatok! – állt meg Zsófi, s arcát nekiszorította az üvegnek.
 
A következő pillanatban, bentről az látszott, hogy négy torz pofa forgatja szemeit. Az egyik férfi először megdöbbent, aztán elvigyorodott. A másik a pulthoz sietett. Tagbaszakadt fickó szaladt ki.
– Takarodjatok!
A gyerekek röhögve eliszkoltak.
Nokinak egyik pillanatról a másikra elszállt a jó hangulata.
 
– Nincs kedvem most focizni. Talán, majd holnap. Szevasztok.
– Oksi. Szevasz.
 
Haza menni, az üres lakásba, nem akart, tovább kóborolt a városban. Egy budai villanegyedben baktatott, kavicsot rugdalva, mikor ismerős hangok ütötték meg a fülét. Harminc körüli, napbarnított, sötétszőke férfi, Annamária, és a másik két lány szállt ki egy autóból.
 
– Nem kéne, ezt. Így beállítanunk – hallotta, Andrea megszeppent hangját.
– Ugyan már! Ne rinyálj!
 
Bementek az egyik hatalmas házba.
Noki odament, belesett a kerítésen. Szépen nyírt pázsitot, tujákat, napozóágyakat, medencét látott. Máskülönben az udvar üres volt.
 Hirtelen felhő takarta el a Napot, szellő támadt. A forróság enyhült, Noki mégis jobban izzadt, mint előtte. Szája kiszáradt az izgalomtól, nyelve, vattaként tapadt ínyéhez. Maga előtt látta a lányokat, amint megkötözve fekszenek a sötét pincében. Keresett egy öklömnyi követ és behajította az egyik ablakon. A csörömpölésre az előbbi férfi rohant ki. Noki hátrált néhány lépést és ráfogta a csúzlit.
 
– Már hívtam a rendőrséget! Azonnal engedje ki a lányokat, maga rohadt pedrovics! – ordított torkaszakadtából. A hangerőből remélt bátorságot meríteni.
– Talán pedofil – vigyorgott a férfi, s közelebb lépett.
– Álljon meg, mert lövök!
 
A másik nem hallgatott rá. A fiú megfeszítette a fegyvert amennyire csak tudta és combon lőtte ellenfelét. Az felordított, s a lábán, húszforintos nagyságú véraláfutás keletkezett.
A lármára kiszaladt a házból a három lány.
– Mi történt? – kérdezte Ildi.
– Ez a hülye kölyök meglőtt csúzlival! Azt hitte, valami leánykereskedő vagyok. Ismeritek?!
– Igen – szólalt meg halkan Annamária.
– Idióta! Ő a nagybátyám – vihogott Ildi.
 
Noki, értetlenül pislogott rájuk.
– Gyere, béküljünk ki – nyújtotta kezét a nagybácsi mosolyogva.
 
Ahogy a fiú közel lépett, hirtelen, visszakézből egy hatalmas pofont adott neki. A gyűrűje felsértette a gyerek arcát. Tárnoki, szemében a szégyen könnyeivel eloldalgott. Annamária döbbenten állt, s szívét melegség töltötte el. A másik két lány hangosan hahotázott.
– Íme, Noki a hős lovag!
– A lányok dicső megmentője!
– Szemetek vagytok! – kiabált rájuk Annamária, s dühösen elrohant.

 *

Másnap reggel, a fiú épp az ajtót zárta mikor vidám hang csendült mögötte.
– És a matek?
– Esetleg délután – vigyorodott el Noki. – Blaskóék már várnak a Ligetben, focizni. Ha akarsz, te is jöhetsz.
 
Fél óra múlva, Annamária akkora kiflit rúgott, hogy a labda a háta mögött kötött ki. Nem nevette ki senki.
– Hűha! – tátotta el száját Gelencsér. Ő mindenen nagyszerűen tudott csodálkozni.
– Nem baj! – kacsintott Kalner Zsófi. – Én is így kezdtem.
 
Folytatjuk. 

************************************************* 

 6. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN 

 

Kálmán Ágnes író, költő:

Részlet a Jégbe zárt szerelem c. regényemből.

(VI. fejezet)

 

Gyötrelmes idők

 
A férfi naponta telefonált a nőnek. Egyik alkalommal megkérdezte tőle a nő nosztalgiázva.
 
- A kicsi parkunkban voltál, mióta kimentél olaszba?
- Minek mentem volna, búsulni, hogy nem vagy itt. – felelte a férfi.
 
A nő ekkor még nem sejtette, hogy a napokból, hetek a hetekből 

hónapok, a hónapokból évek lesznek, és még akkor sem változik 

semmi.

Kálmán Ágnes

A férfi nem kapott munkát így június elején hazaérkezett a hazájába. Telefonon tartották napi szinten a kapcsolatot. Május elején a nő alkalmi munkát kapott. Egy idős beteg asszony üzent neki, hogy vállalná e, hogy vezeti a háztartást. Elvállalta. Kellett a pénz. Mosott, főzött, takarított. Nem tudott sokat adni az asszony, de az is sokat jelentett anyagi szempontból. Ételre nem volt gondja, mert azt 

ehetett, amit akart. De nem akart visszaélni a néni jóságával és az ebédet fogadta el, meg amit nassolásként kapott. Csokit, 

gyümölcsöt, kekszet, süteményt. A néni tudta, hogy a nő tiszta asszony, ezt mindenki tudta róla régről, amikor még volt otthona, milyen szép tiszta volt a lakása és szépen ízlésesen berendezett. Ezért szólt a nőnek, tudta megbízhat benne, mert becsületes ember.
 
A nőnek is jót tett ez a munka, nem ült a négy fal között és számolta a napokat mikor találkoznak megint. Mindennap várta a férfit és a telefonját mikor hívja fel.
A nénivel jókat beszélgettek. Régóta ismerték egymást, szinte gyerekkoruktól kezdve, csak a nő fiatalabb volt néhány évvel.

 *

Július derekán járt a nyár. A forróság lebegtette a tájat. Száraz nyár volt. Elmondta a néninek a szerelmi életét, mert megkérdezte miért olyan szomorú. Nagyon megértette, mert fiatalon neki is volt egy igaz szerelme, aki miatt majdnem meghalt. Kútba akart ugrani miatta. Az anyja fogta meg az utolsó pillanatban. Jók voltak a megérzései a néninek. Átlátta az egész helyzetet.
 
Az egyik nap azt mondta, hogy álmodott a férfival és beszélt vele álmában. A nő meglepődött, de hitt neki, mert a néni azt is elmondta, hogy néz ki a férfi pedig egyszer sem látta az életben. A lelkük találkozott álmukban. A néni álmában mondta a férfinak, hogy szeresse a nőt, mert ha elengedi meg fogja bánni, úgy ahogy annak idején ő is megbánta, hogy elengedte a szerelmét. A férfi azt mondta neki álmában, hogy sohasem hagyja el a nőt, mert szereti.
A néni, amikor elmesélte a nő tudta, hogy igaz, mert egy évvel a megismerkedésük előtt álmodott a férfival és a férfi is a nővel ugyanazon az éjjel. Ott találkozott a lelkük először álmukban.
 

*
33
 
Ott érezték először a szerelem érzését. A férfi elmondta a nőnek, hogy már akkor is szerette, amikor még nem is ismerte. Ő álmában a vezetéknevét is tudta a nőnek. Az égiek segítettek neki, hogy tudja. Előtte többször hallotta heteken keresztül, másoktól ezt a vezetéknevet.
 
A néni reggel mikor elmesélte az álmát a nőnek azt is hozzá tette, hogy ez a férfi szereti, de világ csavargója, szereti a szabad életet és majd akkor fog a nő kapujában állni, amikor egyedül marad és nem lesz senkije, akkor fog vele élni.
A nő elhitte, de nem gondolta akkor még, hogy hosszú évek telnek el addig és mégse történik meg.
Mondta a néni, hogy menjen el a férfihoz pár napra, mert látta mennyire szomorú a nő. Másnap utazott.
 
Nem bírta tovább a férfi nélkül. Nem szólt neki, hogy megy hozzá. Titokban utazott. A férfi legjobb barátjának a segítségével, aki az úton, telefonon mondta, meddig menjen a vonattal. Útközben többször, szinte félóránként hívta a nőt. Felelősnek érezte magát, hogy biztonságban megérkezzen.
 
A mozdonnyal baj történt, elromlott. Négy órát vártak a másik mozdony megérkezésére. Este nyolc óra helyett éjfélre ért be a vonat a férfi szülővárosába. A férfi barátja taxit küldött a nőért és a férfi lakcímére vitette. A taxi úgy érkezett, hogy már ki volt fizetve. A nő nagyon megköszönte a segítségét.
A ház ajtaja nyitva volt.  Amikor belépett egy férfit látott a tévé előtt ülni a széken.
 
- Szia! Jó helyen járok? Itt lakik? - és mondta a nevét a férfinak.
- Igen, jó helyen jársz, én a bátyja vagyok. – felelte kedves hangon.
- Tudod, én ki vagyok? – kérdezte tőle a nő.
- Igen tudom. Te vagy az öcsém nagy szerelme. Már sokat hallottam rólad, mert az öcsém másról sem tud beszélni csak rólad. Nagyon szeret téged.
- Jöttem meglátogatni benneteket, ha nem baj.- mondta a nő.
- Nem baj. Örülök, hogy itt vagy. Isten hozott! Az öcsém fél óra múlva jön. Taxizik.  Most az a munkája. Édesanyám már alszik, vele holnap fogsz találkozni. Korán lefekszik, idős már.
 
Fél órát beszélgettek. A bátty látta az ablak alatt jönni az öccsét, így bement a szobájába, nem akarta zavarni őket.
Hirtelen sunggal jött a férfi, de amikor a küszöbre tette a lábát és meglátta a nőt, olyan meglepődött arcot vágott, hogy tátva maradt a szája. Pár másodperc múlva, hirtelen kifordult az ajtón és telefonált.
A nő köszönt neki, de nem is fogadta a köszönését. A nő kiment hozzá az ajtó elé és próbálta átölelni, de a férfi kitért az ölelése elől.
 
- Nem is örülsz nekem? – kérdezte a nő csalódottan. Kinek telefonálsz?
- Nem jókor jöttél. –szólalt meg a férfi, mikor befejezte a telefonálást.
 
*
34
 
- Hiányoztál! – mondta a nő. De, ha zavarok, reggel elmegyek.
- Most már maradj, ha itt vagy! – felelte. Készíts össze a legszükségesebb tisztálkodási dolgokat, megyünk szállodába. Ott alszunk, az egyik olasz barátom itt van és több ágyas a szoba, amit kivett.
 
Ezután taxit hívott, ami pár perc múlva megérkezett.
Az olasz már várta őket. Bemutatta egymásnak őket a férfi. Nagyon késő volt. Aludni tértek.
A férfi még oda szólt a nőnek.
 
- Most nem lesz semmi tündérem, mert itt van az olasz. Pedig őrülten kívánlak, de itt most nem lehet.
 
Ezt magától is tudta a nő, felesleges volt a férfinak megjegyezni.
A férfiak hamar elaludtak. A nő nehezen tudott elaludni. Nem ilyen fogadtatásra számított. Azt hitte a férfinak is hiányzik. Azt gondolta ez a férfi nem is szereti, ha ennyire nem örült az érkezésének. Rettenetesen fájt a lelke. Mardosta a szerelem fájdalma. Szinte elviselhetetlenül. A szíve majd kettészakadt, úgy feszítette a mellkasát.
 
Négy órát tudott aludni. Ólomsúlyok nehezedtek rá. Alig bírta tartani magát. A két férfi még aludt. Kiült a szálloda teraszára, hogy ne zavarja őket.
Három óra elteltével a férfi kereste és meglátta a teraszon.
 
- Gyere, mennünk kell, mert munkát intézünk az olasszal. Fürödj meg és indulunk.
 
A nő megfürdött. Ruhát váltott és kiment a teraszra, ahol a férfi várta. Az olasz ment fürödni, amikor a nő kijött. Vártak rá.
Egymással szemben álltak, pár méterrel arrébb a férfi.
 
- Nincs rajtad melltartó? – kérdezte a férfi. Látszott rajta nagyon ideges.
 
A nő két oldalt a melléhez tette a kezét, idegesen válaszolt.
 
- Egészségesek, kemények, enyémek! - és két oldalt megmozgatta a melleit.
- Most taxival elmegyünk a kávézóba. Megkávézunk. – közölte a férfi.
 
A taxi megérkezett egyidőben az olasszal.
Elindultak. Kiszálltak a kávézónál. Az olasz bement kikérni a kávét.
A férfi még mindig nagyon ideges volt.
 
- Zavarok? Menjek haza? – kérdezte a nő.
- Hívok neked taxit és haza mész anyámékhoz. Most nekem el kell menni, munkát intézünk az olasszal.
 
A nőt feszítette, a fogadtatás és a stílus, ahogy a férfi lekezelően bánik vele, még az arcát sem puszilta meg, semmi kedvesség nem volt benne.
- Te nem szeretsz engem. – mondta a nő. Nézzél bele a tükörbe és köpd szembe magad, amiért annyi mocskot megtettél velem eddig. A pénzem az jó volt. Az kellett.
 
*
35
 
Ezzel még jobban idegessé tette a férfit. De annyira feszítették a történések, hogy nem tudta megállni bele ne marjon.
Nem válaszolt semmit. Megitták a kávét. Taxit hívott a nőnek. A taxissal közölte a címet, a taxit nem fizette ki, mert ő is ott dolgozott. A nőnek nem mondott semmit. A nő beszállt a taxiba.  Visszaérkezett a házhoz.
A háziak felébredtek. A férfi anyját kedvesen köszöntötte a nő.
 
- Én már vártam, hogy mikor jössz ide hozzánk. Éreztem jönni fogsz. Megálmodtam. – mondta. Megpuszilta, megölelte a nőt.
- A fiam nagyon szeret téged, csak nem tudja kimutatni az érzéseit, sohasem tudta. Meg egyedül van húsz éve és nehéz neki megszokni, hogy tartozik valakihez. Meg látod olyan szegény körülmények között élünk. A fiam szégyelli előtted.
 
A nő sírt, kibuggyant belőle a fájdalom, kicsordult. Sokáig sírt. Hiába vigasztalta a mama, csak sírt.
- Pihenj! Aludj egy nagyot, látom eltörődtél az úton és keveset aludtál. Aludd ki magad! Ha kipihent leszel, beszélgetünk.
 
Kedves szavai jól estek a nőnek. Próbált aludni, de csak a sírás fojtogatta, és csak sírt és sírt. Rosszul lett.
A szívével voltak ritmus problémák. Egyszer olaszban is rosszul lett, akkor is a lelkifájdalomtól, ami a szívére nem tett jó hatást. A férfi megijedt. De azt mondta nem hív mentőt, mert akkor az albérletet elveszítik. Vizet adott neki és kinyitotta az ajtót. Így lett jobban. De magában megjegyezte, hogy milyen ember a férfi, ha most olyan baja lett volna, hogy meghal, amiatt, hogy nem kerül kórházba. Lehetett volna nagyobb baj is belőle. Még másik alkalommal is rosszul lett szintén a lelkifájdalom hatott a szívére, akkor már tudta a férfi mit tegyen, de ezúttal is megijedt.
 
Jobban lett, mert Isten nem hagyta baja essék. Nagyon szerette és tiszta szívvel hitte a drága jóságos Teremtő Atyát. Aki mindig megsegítette.
A bátty azonnal telefonált az öccsének, mert megijedt nehogy baja legyen a nőnek.
 
- Hívjatok mentőt! Beteg a szíve. –mondta a telefonba a férfi.
- Mikor jössz haza? – kérdezte az öccsét.
- Még nem tudom. – válaszolta.
- Ne hívjál mentőt!- szólt a nő. Jobban vagyok.
 
Azzal befelé fordult és elaludt. Átaludta a délutánt és az éjjelt is. Reggel későn ébredt. Nyugodtabb és pihentebb lett.
A háziak még aludtak. Tíz órakor ébredtek. A mama tett fel kávét, sütött szalonnát és tojást.

*
36
 
Amíg készítette a reggelit a nő körbe pásztázta a lakást és kint az udvart. Egy nagyszobából és konyhából állt az egész. Az udvar kicsi egy kinti nem rég épült fa illemhellyel. Semmi melléképület nem állt rajta. Nyakig érő dudva lepte be, csak ott nem, ahol jártak.
 
A szobában ketten aludtak a mama és a fia. Szegényes berendezése kopottságával virított. Két ágy és két szekrény, egy ruhás, egy vitrines és egy asztal az ablak alatt két székkel. Középen nagy szőnyeg. A falak szürkesége mutatta, hogy régen fehér lehetett, de annak már jó ideje, hogy felkenték a falra.
 
A konyhában egy sparhelt állt a két helyiség közötti nyílásban. Vélhetően azzal fűtötték télen az egész légteret. Az ablak melletti beugróban régi varrógép asztalon állt a tévé. Mellette az ablak alatt a gáztűzhely, folytatásában konyhaszekrény és egy állványban lavór, felette tükör lógott és oldalt egy pipere polc. A bejárati ajtó baloldalán tálaló. Szép faragott szekrény, a régi múlt emlékeit idézve kirít a többi bútordarab közül. A régi jómódú életüket őrizte, amit még gyerekkorában élt a férfi a nagyszüleivel, szüleivel.
 
A tálaló után alacsony szekrényke terpeszkedett, szembe vele a rekamié, ami a férfi fekhelye volt. A nő ott aludt, mert azt a helyet adták neki, mondván az a férfié.
A konyha valamikori fehérre festett falát szürkeség fedte a kályha és dohányfüsttől. A mennyezete feketére volt kenve. Azon nem látszott. Régi szereltségű, jó minőségű fából készült szerkezete volt.
A rekamié végében kis asztal állt. mellette két szék. Konyha asztal nem volt. Az ágy előtt perzsaszőnyeg, kellemes halvány zöld színekkel. Modern fehér járólapot raktak le, csak a kályha előtt tört össze néhány darab. Jelezve, hogy fát vágtak rajta. Kis szőnyeggel borították ne lássák.
A szegényes lakrész egy nagy hosszú ház első lakása volt. A hosszú épületben még három lakás kapott helyet. A ház nemrég még a férfi családjának tulajdona volt, de az apja halála után el kellett adniuk, mert nehéz anyagi helyzetbe kerültek.
 
Az apa jövedelme kiesett és az anyja nyugdíja kevés volt. A bátyjának se volt munkája, beteg lett. Ő is zenészként dolgozott Franciaországban hosszú évekig. Elvált, alkoholista lett, amiatt.
A férfi évekig olaszban zenélt. Amióta hazajöttek  ő is hazakényszerült.
Az épület után állt még egy külön álló ház, szembe pedig egy ház volt még. Zsákutca volt. Kevés szomszéddal.
Ritka jó szomszédság alakult ki közöttük. Mind egyforma szegény ember. Mindenben segítettek egymáson. Jó emberek voltak. A nő később megismerte, megszerette őket, ők is őt.
 
*
37
 
A szegényes berendezés ellenére, rendet és tisztaságot látott. Csak az ajtót ne hagyták volna tárva nyitva, semmi függöny nem volt rajta, mert a férfi nem állhatta, mondta a mama. Így aztán a legyeknek, szúnyogoknak szabadbejárása lehetett és mindent elleptek.
 
Reggeli után a nő átment a mellettük levő boltba. Vett sprayt. Kért függönyt a mamától és feltette az ajtóra. Kitakarított, feltörölt. Lefújta a legyeket.
Addig, amíg el nem ment a szaga, a kertben ültek le a fatuskókra a mamával és beszélgettek.
A bátty elment a barátjához. Este későn keveredett haza, részegen.
Annak ellenére intelligens embernek tűnt. Különbözött a két testvér. Beszédje is kedves, jó lelkű embert mutatott. Tisztelettel beszélt a nőhöz. Elmesélte az életét, hogy elrontotta, mert nem tudott leszokni az italról, pedig nagyon szerette a szép feleségét és a kislányát.
Akkor is sírt mikor mesélte a nőnek. Még azt is hozzá tette, hogy ne higgyen az öccsének, mert hazudik, és főleg ne adjon neki pénzt.
Sok nőt becsapott már és azért vágtak bele karddal a lábába és lőttek bele, mert az egyik asszony beleszeretett és a fia elégtételt vett, mert az asszony összes pénzét kicsalta. Akkor majdnem meghalt a férfi, kevésen múlt az élete.
 
Beszélgettek mamával a kertben. Elmondta, hogy nehéz élete volt. Együtt éltek a férje szüleivel. A gyerekeit a nagymama nevelte, neki semmibe nem volt beleszólása. A nő sajnálta. Egész életében dolgozott és a munkahelyén érezte jól magát, ahol nem bántották.
Munka után beült a kávézóba és megevett egy süteményt és kávét ivott. Ennyi öröme jutott. Festeni is dacból kezdte magát, mert nem tetszett a nagymamának. Neki örömet adott, hogy jól nézett ki.
Nyolcvan évesen is festette magát és lakkozta a kezén, lábán a körmeit. Szinte két naponta megtette. Mindig más színűre, mint előzőleg kente. A nő nézte a megszokott mozdulatokat.
 
Lánykorában szépségversenyen első helyezést ért el. Mutatta a fiatalkori fényképét. Gyönyörű nő volt. Kivételesen szép.
Bementek a házba. A mama megmosta a húst és feltette főni pörköltnek. Rizsát főzött hozzá.
A nő hamar megszerette. A mama is őt. Amikor kész lett az ebéd, megebédeltek. Olyan félve, szinte suttogva szólt a nőhöz.
 
- Tudok jósolni, kávézaccból. Jól tudok, a környék városokból, mind ide jártak hozzám. Akarod, megnézzük mi lesz veletek, a fiammal? Kíváncsi vagyok rá hogyan alakul kettőtök között.
De a fiamnak ne mond, mert nagyon nem szereti, ha jósolok, mert nagyon, de nagyon babonás.
 
*
38
 
- Nem bánom, nézzük.
- Várj, főzök kicsi kávét, zaccosat.
- Jó.
- Itt a kávé, idd le kicsi levet a zaccról.
 
Aztán kistányérba lefordította a csészét és várt pár percig. Közben figyelte az ablakot, hogy nehogy jöjjön a férfi.
- Na, most már jó lesz! – nyugtázta.
Felvette a kistányérról a csészét és fogvájót húzgálva a zaccban nézte, hogy mit lát benne. Ekképp kezdte a mondókáját.
- Szerelem van köztetek. Az Isten egymásnak teremtett benneteket. Válaszút elé érkezel. Egyik úton áll egy férfi, ha azt választod, akkor a fiammal maradtok barátok. Ha a fiamat választod, együtt mentek hosszú útra. Te egyszer még ide vissza fogsz jönni. Látok egy házat, ami az új otthonod lesz, a tied lesz. Pénzforrás több felől jön. Egy folyamatos és kisebb összegek. Hamarosan elmész innen, mert el kell menned, sors akarata. Könnyeket látok. A fiam sírni szokott a hiányod miatt, de nem mutatja ki az érzéseit, pedig szenved. Szeret téged, mélyek az érzései, de visszafojtja. Nem akar csalódni. Sokat csalódott az életben. Bezárta a szívét.
Ezután a nő elmosta a csészét és ült az ágyon és átgondolta, amit hallott. Érezte holnap megérkezik a férfi délelőtt tizenegy órakor. Megemlítette a mamának.
 
- Jönni fog igen, hamarosan. – mondta a mama. Megálmodtam.
- Én érzem, holnapra itt lesz, délelőtt tizenegy órakor jön. Nagyon érezték a férfival egymást. Erős volt a kapocs, ami összekötötte őket.
 
Délután előkerültek a családi fényképek, azokat mutatta meg a mama a nőnek.
Este nézték a tévét. A nő nem is figyelt oda, a férfi járt az eszébe, várta a holnapi napot megérkezzen.
 
Napközben többször hívta a férfi, amig távol volt. Aznap nem hívta. A nő kis feszültséget érzett, de elhessegette, nincs semmi gond, majd érkezik. A mama korán lefeküdt. A bátty már aludt a részegség elnyomta. Mindennap részeg volt. Előtte való nap is elesett, alig bírták felállítani, pedig sovány volt.
A nő is hamar elaludt. Reggel kipihenten ébredt. Nyoma se volt a fáradtságnak. A háziak kicsit később ébredtek. Mama kávét főzött. Elszívtak egy cigarettát és előkészült az ebédhez. Felkészítette. Mesélte a fiatal éveit, akkor még milyen jó, boldog élete volt.
A nő az órájára pillantott. Tizenegy órát mutatott. Felnézett és látta a férfit nagy sunggal eljönni az ablak alatt. Rögtön félrecsapta az ajtóra felrakott függönyt. Tódultak a legyek is utána. Odalépett a mennyezetre szerelt zsinóron lógó villanyégőhöz és a zsinórra erősítette a ragacsos légyfogó szalagot.
Nem köszönt senkinek. Leült az ágyra és onnan osztotta a parancsokat.
 
*
39
 
- Mámá te menjél a boltba, vegyél egy két literes üveges sört. Adott neki pénzt.
 
A mama nem ellenkezett, elvette a pénzt és elindult. Két háznyira volt a kisbolt, ahová vásárolni jártak.
A nő odament a férfihoz, elé guggolt. A férfi kezébe vette a nő arcát és megpuszilta.
 
- Jó, hogy itt vagy! Örülök neked. Csak tudod nem jókor jöttél, mert munkát intéztünk Angliába, ma reggel elmentek a barátaim dolgozni. Én nem tudtam elmenni, nem tudtalak itt hagyni, ezért visszajöttem. Jó, hogy itt vagy! – mondta és szájon csókolta a nőt.
 
A nőnek jól esett, hogy kedvesebb volt a férfi, mint mikor érkezett.
Meghozta a sört az anyja. Megebédeltek. Beszélgettek egész délután, közben a férfi kortyolgatta a sört. A bátyja elment a barátjához és mondta ne várják, mert nem jön haza pár napig. A mama korán aludni tért.
 
- Végre kettesben lehetünk. – mondta a férfi. Anyámmal ne törődj, mert nagyot hall szegény.
- Igen észre vettem. – felelte a nő.
 
Szenvedélyesen ölelték egymást. Lángolt a szerelem közöttük. Oly régen nem találkoztak, végre a szerelmük összeforrt a végtelennel. Érezték a tüzet, ami felperzselte szívüket, testüket. Szívükben oly finom volt az érzés, mint a legédesebb méz. Simogató és selymes, átjárta minden sejtjüket.
 
A fél délelőttöt átaludták. A mama is akkor ébredt, amikor ők. Megitták a kávét. A férfi két cigarettával itta. A nő nem kávézott, így csak pici kortyot ivott a férfi csészéjéből.
A nő az illemhelyről jött vissza a házhoz, amikor egy fűcsomóba beleakadt a papucsa és kishíján elesett. Lejtett az út a házig az illemhelytől. Alig tudott megállni. A ház falát érintette, így nem esett el.
 
A férfi kiment és sokáig csinált kint valamit. A nő sokállta, hogy nem jön befelé. Kipillantott és látta gyomtalanítja az udvart. Még egy ideig kint tevékenykedett. A nő gondolta, hogy látta mikor majdnem elesett és azért teszi rendbe a kertet.
A mamával felkészítették az ebédet.  A férfi is beérkezett a kertből.
 
- Gyere ki, nézd meg így jó lesz!? – fordult oda a nőhöz, kézmosás után.
Kimentek a kertbe és a férfi mutatta, hogy minden gyomot kiszedett. Ott is, ahol a nő papucsa beleakadt a fűcsomó hosszú szárában.
- Igen, jó lesz! Köszönöm, drága vagy! – mondta és megölelte a férfit. A férfi magához szorította és megcsókolta. Finom és puha volt az ajka.
- Gyere, öltözzünk fel, bemegyünk a városba. –szólt a férfi. Vennünk kell húsokat, mert délután jön a nagybátyám, meg akar ismerni téged.
Taxival mentek. Kicsit sétáltak az utcákon. A nő ismerkedett a várossal. Szép erdélyi város, ősrégi épületekkel, mindenünnen a történelem tekintett vissza rá.
 
*
40
 
Ódon kastélyok, templomok, hivatali, banki épületek. Bérházak, boltíves régi kapubejárókkal. A parkot hatalmas öreg fák szegélyezték és szabdalták fel a tereit. Virágözön az ágyásokban, pompás képet mutatott.
Szép érzéssel töltötték el a nőt. Valamikor magyar városként működött, de a történelem a jelenlegi helyzetre terelte az útját, csak Isten tudja a miérteket, hogy minek miért kell történnie, és miért úgy, ahogy történt.
Bementek a marketbe és bevásároltak. Különböző félig kész húsokat vettek, ami be volt fűszerezve. Vettek még néhány dolgot és fizettek. Taxival mentek haza.
Hamarosan megérkezett a nagybácsi.  Az ajtóban feltűnt kicsi, töpörödött alakja. Hajlott háta, kemény hátrahagyott évek súlyát mutatta. Fehér haját kalap fedte. Kedvesen köszöntött mindenkit. Letette az asztalra a bort, amit saját maga készített, az otthonában termesztett szőlőtökékről, otelló szőlőből.
A férfi bemutatta a nőt.
 
- Szép vagy! De a szemed az gyönyörű! – mondta és kezet fogott a nővel.
- Köszönöm szépen! Örülök, hogy megismerhetem. – válaszolt a nő.
 
Helyet foglalt az asztalnál, amit erre az alkalomra a nagyszobából hozott ki a férfi. A húsokat sütötte a férfi a gázkályhánál grillező serpenyőben. Finom illatok szálltak. A nő az ágyon ült az asztal egyik végénél. Elébe tett a férfi egy poharat és tele töltötte vörös borral.
 
- Csak ennyit iszom, drágám, nem többet. – mondta a nő felé hajolva.
- Rendben, de tényleg ne legyen több, mert nem lesz jó, ha sokat iszol. – felelte a nő.
 
A hús megsült. Négy féle került a tányérokba. Kávét, üdítőt, ásványvizet és bort öntöttek a poharakba.
Beszélgetést a nagybácsi és a mama emlékezése adta a régmúlt időkbe mentek vissza. Közben a bátyja is hazaért a férfinak. Furcsa mód nem részegedett le. Lehet tudta, hogy itthon is lesz itóka. Rögtön le is húzott egy kétdeci bort. A mama is szerette a bort. Mindenki borozott csak a nő nem. Ő nem ivott semmit ott sem és máskor sem. Nem szerette az italt. Még a szagát is utálta.
 
A férfi már megitta a pohárral, amit kiöntött magának. Nem is öntött pohárba, hanem az egyik boros üveget vette a lába közzé és leült az ágyra a nő mellé. A nő a beszélgetésben nem figyelte mennyit iszik a férfi, de amikor később rá pillantott látta, hogy a két literes üveg félig van.
Megeredt a nyelve. Jó kedvvel kért figyelmet a családtól.
- Ezt a nőt feleségül veszem. Jövő ősszel esküdünk. Addig a következő újborból tegyen el ilyen finomat, mint amit most hozott. A családból mindenki itt lesz. Sütünk húsokat, főzünk tyúkhúslevest. Tortát rendelünk. Mulatunk három napig.
 
*
41
 
A többiek sok boldogságot kívántak. Meglepte őket a hirtelen jött bejelentés. Azt tudván, hogy a férfi nem arról volt híres, hogy nősülni akarjon. A szabadéletet szerette, amit a nő is megtapasztalt nála. Nem akart vele élni.
 
A nőt felvillanyozta ez a bejelentés. Hát mégis vannak ott érzések, nyugtázta magában. A felhők eloszlottak a gondolataiból, nem is remélte, hogy ilyen gondolatokkal bír a férfi.
Észre sem vették úgy elszaladt az idő. Este elköszönt a nagybácsi. Taxit hívott és távozott.
Mama odament a nagybácsi asztalán hagyott kávéhoz és meg akarta inni.
 
- Meg ne próbáld meginni! – förmedt rá a férfi az anyjára.
- Hozzá sem nyúlt! – felelte az anyja.
- Na és? Nincs elég kávé? Főzzél frisset, ne a más kávéját idd meg, akkor sem illő, ha nem nyúlt hozzá. Dobd ki! – mondta indulatosan a férfi.
 
Mama nem szólt semmit kidobta a kávét. A nő segített leszedni az asztalt és elmosogatott. Kisöpört és feltörölt. A férfi tovább kortyolgatta a bort, pedig elég jó el volt már ázva.
A nő félve szólalt meg, hogy nincs víz. Szeretne megmosakodni.
A szomszédból hozta a férfi a vizet, mert az udvarra nem volt bevezetve a rendszer.
 
- Nekem hat feleségem volt, de egy se mondta meg mit tegyek. Akkor hozok vizet, amikor akarok. – szólt mérgesen a nőhöz.
- Jó. Csak megkérdeztem, hogy lehetne – e vizet hozni, mosakodni. – felelt bátortalanul a nő.
- Nekem, Te ne mond meg, mit tegyek! – förmedt rá a férfi.
 
Szidni kezdte a nőt. Nagyon csúnyán folytak ki a szavak a szájából.
Aztán nyúlt a telefonja után és telefonált. Kis idő múlva a rendőrség lépett be az ajtón. Kérték a nő iratait. Rendben találtak mindent. A férfi közben súgta a nőnek.
 
- Nyugi, minden rendben lesz.
A rendőrök elmentek.
- Bejelentettelek erre a címre. – mondta a férfi.
Tovább iszogatott. A nő lefeküdt az ágyra. A férfi ekkor újra kezdte a szidalmazást.
- Menj el innen! Nem akarom, hogy itt legyél! Nem akarok veled élni. Mindennek elmondta csak jónak nem.
 
A nő felállt és csomagolni kezdett. Fogta a csomagjait és kiment az ajtón. Nehezek voltak, alig bírta cipelni. A zsákutca bevezető részén leült a csomagjaira és nem tudta mit tegyen. A házból hallotta amint mondja a férfinak az anyja is és a bátyja is, hogy éjjel még a kutyát sem verik ki az utcára.
 
*
42
 
Menjen és hívja vissza a nőt, mert, ha történik vele valami éjnek évadján, sohasem bocsájtja meg magának. A férfi csak mondta a magáét, szidta a nőt, de nem ment ki érte.
Kis idő elteltével a mama ment ki hozzá.
 
- Gyere be kislányom! Ne szólj hozzá! Reggelre kijózanodik és semmire sem fog emlékezni. Hagyd rá most! Mindig ilyen, ha beiszik. Nem tudja, mit beszél. Bezavarja az agyát az ital.
- Nem megyek. Nincs, értelme újra halljam a szidalmazását. – válaszolta a nő elkeseredetten.
- Gyere be én miattam. Nem tudom elszívlelni, hogy itt vagy kint éjjel az utcán. Gyere és feküdjünk le aludni, mert fáradtak vagyunk. Reggel beszélünk.
 
A nő később bement a házba. A férfi tovább szidalmazta. Néhány perccel később telefonált. Újra kihívta a rendőrséget. Hárman voltak.
- Bántotta magát? – kérdezte a rendőr, aki olaszul tudott.
- Nem, csak a karomat szorította meg.
- Szedje össze a csomagjait és bevisszük. Magát akarjuk védeni, mert látom, a barátja be van rúgva és nem szeretnénk már itt hagyni magát, mert külföldi.
 
A nő engedelmeskedett és beszállt a rendőrautóba. Mikor megérkeztek a helybeli rendőrőrsre, hellyel kínálták az egyik irodába, ahol nem volt senki rajta kívül. Elbóbiskolt. Nagyon elcsigázták a történtek.
Bejött az a rendőr, akivel olaszul tudtak beszélni. A nő keveset tudott olaszul, de megértették egymást mutogatással egybekötve.
 
- Te jó ember vagy! A férfi nem jó ember, ismerjük a viselt dolgait. – mondta kedvesen a nőnek.
- Szüksége van valamire? Tudok hozni, ami kell.
- Igen, köszönöm. Cigarettát, ha hozna és papírzsebkendőt. – kérte a nő.
 
A rendőr nemsokára hozta, amit kért. A nő fizetni akarta, de nem fogadta el.
- Nagyon köszönöm. – mondta a nő hálásan.
- Reggel itt lesz a parancsnok, már telefonáltam neki és elmondtam mi történt magával. Ő magyar és érteni fogja, amit elmond majd. Addig próbáljon kicsit aludni. Aludt egy keveset.
 
A parancsnok nyolc órára érkezett. Jegyzőkönyvbe vette, amit mondott. Fényképről azonosítania kellett a férfit. A parancsnok megjegyezte, hogy pont ebbe a szélhámosba tudott bele szeretni, de hozzá tette, hogy nem tudjuk, mit hoz az élet. Éljük, amit kell. Azután megkérdezte mit szeretne enni, milyen péksüteményt vegyen neki az útra, mert intézte a hazaútját.
 
*
43
 
A nőnek semmi pénze nem volt a hazaútra, mert az utolsó napokban a férfi küldte a boltba, hogy vegyen élelmiszert, mert nekik már nincs pénzük. Így elment az összes pénze, amit kapott a néninél fizetést, oda lett.
Kis idő múlva a parancsnok hozott péksüteményeket és ásványvizet az útra.
Megbeszélte a parancsnok a nagynénjével, aki a határ melletti városban lakott, hogy küld egy magyar nőt, akit haza kell vinnie kocsival Magyarországra.
Lefényképezte a nőt és átküldte a nagynénjének, hogy felismerje, ha megérkezik.
Kikísérte a buszhoz, felültette rá. A sofőrnek mondta figyeljen rá, nehogy baja essék, mert fáradt és a szívével is gond van. A sofőrnek kifizette a jegyet és a járatot. A busz Kolozsvárra a járatig vitte. Ott kellett átszállnia a járatra, ami Nagyváradig ment.
A parancsnok megadta a telefonszámát a nőnek. Lelkére kötötte, hogy hívja fel, ha hazaért. Tudni szeretné rendben hazaért e.
A parancsnok pénzt adott a nőnek, ha valamire szüksége van, vegye meg.
 
Minden költségét saját pénzén fizette a parancsnok. Tudta a nő, hogy Isten segítette haza a parancsnok által.
A buszon végig bóbiskolt az úton. A sofőr az első ülésre ültette, hogy lássa, mi van vele. Párszor kérdezte, hogy jól van – e. Félúton rosszul lett. Hányingere volt a fáradtságtól. A sofőr adott neki frissítő kendőt és mentes ásványvizet.
 
Jobban lett. Megérkeztek. A sofőr vitte a csomagjait, feltette a járatra és kifizette a járatot, abból a pénzből, amit a parancsnok adott neki. Szólt a sofőrnek figyeljen oda a nőre, mert szívbeteg és nem aludt az éjjel és olyan helyzetből vették ki, ami megterhelő volt számára.
Megérkeztek Nagyvárad vasút állomására. Ott várta a nagynéni, ki rögtön megismerte. A vejével és a lányával érkezett. A nagynéni vejének kocsijával jöttek. A nő odaadta a pénzt benzinre, amit a parancsnoktól kapott. Nem akarta elvenni, de a nő erősködött, így elfogadta.
Az utat végig aludta a hátsó ülésre ültették. Két várossal voltak a szülőföldje előtt, mikor megcsörrent a telefon. A nő kinyomta, mert a férfi volt és nem akart vele beszélni.
A férfi addig csörgette, amíg fel nem vette.
 
- Hol vagy? – kérdezte.
- Mindjárt otthon vagyok.
- Miért mentél el?
- Nem emlékszel? Elküldtél és kétszer hívtad ki a rendőrséget. De ne hívjál többet, mert nem vagyok rád kíváncsi. – felelte a nő.
- Semmire nem emlékszem. Anyám mondta, hogy csúnyán viselkedtem veled. Sajnálom, ne haragudj!
 
*
 44
 
- Majd látjuk, de egyelőre, ne hívjál, nem akarok rólad tudni semmit. – azzal kinyomta a nő a telefont.
Haza érkezett. Az anyja a kapuban várta őket. Megköszönte nekik, hogy hazahozták a lányát. Telefonszámot cserélt a nő és a nagynéni. Párszor hívták egymást, de azután abba maradt. A nő mindig hálás szívvel gondolt rájuk.
 
Folytatjuk.

************************************************* 

 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

 

VÉGHELYI PÉTERNÉ: A néptanító Tündér Ilona

 
A májusi meleg óvatosan kaparássza az ajtók, ablakok tokjait. A reggelekben elrejtőzik a meleg, majd a délközeli percekben váratlanul ólmos fáradtságot hozva tör be az emberek kedélyébe. Felpiszkálja a kábító napsütés a téli ólmos fáradtságot, és a lelket is emlékek frissességével pezsdíti fel.
 
Sokadik májusában találom Ilonka nénit, aki rangidősnek mondható, a 96. májusi számlálásával. Van benne mégis valami örök, ami meghatározza időtlen alakját, időtálló, stabil jellemét, mely a rég sírba szálló kortársak életmódját, közösségét is magába olvasztotta. Jómagam – aki a találkozásokat igen nagyra tartom – azt tapasztalom, hogy nagy jelentősége van az első találkozásoknak. Ezekben az első találkozásokban ugyanis benne rejlik a későbbi kapcsolat, úgy, dióhéjban, ami kemény burokként tartja a szorosan összesimuló dióbelet, de ezt a burkot nem nekünk kell feltörnünk, hanem szétpattintja az a harmadik, aki a szeretet, aki magát a találkozást is összehozta.

 *

Véghelyi Péterné

Az én férjem, amikor elmesélte, hogy az egyetemen, amikor az osztályterembe utolsóként az előadásra érkeztem, valaki súgta a fülébe, hogy ez egy tündér, mit keres itt? Majd rögtön azután felpattant a dióhéj és szólt egy hang a szívében. Ez a nő lesz a feleségem. Bevallom, sokáig nem hittem el neki ezt az epizódot, azonban azóta egyre tisztábban hallom, és hallgatok erre a hangra, különösen azért is, mert már bizonyosan tudom, hogy kié e hang. Csalhatatlan, ám kételyeink hőlégballonjának zuhanni akaró kosarából gyakran ezt dobjuk ki elsőként, pedig ez a legfontosabb.
 
Így voltam Ilonka nénivel is, a Tanárnővel, aki mély kíváncsisággal fordult felém, és meg akart ismerni. Őszinte érdeklődése maga volt a találkozás. Magas, vékony alakját sajátos tekintély egyenesíti ki, bár az én szememben az idős emberek tekintélyét semmiféle testi nyavalya méltóságot támadni akaró ördögi meghajlító kínja nem tudja elgyalázni. Rendszerint karomat nyújtom felé, hogy kísérjem az étkezésekhez, s ilyenkor az előkelő nagyság lakájának kölcsönzött tekintélyével lépkedek, s lépteimet lelassítva kedélyes beszélgetésekbe süppedek, melyben a lépéseink
összhangját nagy lelki együtt járás is követi. Tanárok sétája, amikor kart karba öltve lépegetünk a hosszú folyosókon az ebédlő, vagy a kápolna messzeségébe. A nagy intézet földi erkölcstelenségeken túl is átragyogó impozáns, jó hírű, előkelő iskolává nemesül, ahol rangos, jelent megjobbító, s jövőt megalapozó növendékek testi fülekkel nem hallható, ám lélekben visszhangzó folyosóbeli zsibongása tölt meg. E növendékek elhallgatnak, fejüket biccentve köszöntik a nagy tekintélyű tanítónőt, aki mosolyogva elhalad mellettük, s aki mindenik életét ismeri, jellemét követi, s gondja van ügyesbajos dolgaikra. Délceg alakját csak a kápolnába belépve látom meghajolni, amikor teljes felsőtestét megdönti az aranyszínűre festett tabernákulum irányába, s ilyenkor beszélgetésünk hirtelen megtörik.
 
– Most köszöntöm az Oltáriszentséget! – ezt karját karomból finoman kihúzva mondja, mellyel mintegy másik kötelékbe lép át, s ez mondattanilag felszólításként is hangzik, ámbár kijelentés, mely minden további szót torkomra fagyaszt. Térdet hajtva várom a köszöntést, mely ajkairól olyan nagy méltósággal hangzik, hogy én már csak belső, ki nem mondott hangokkal szólok Jézushoz, hiszen nem én érkeztem, én csak kullogok tekintélye árnyékában.
– Dicsértessék és áldassék a legméltóságosabb Oltáriszentség most, és mindörökkön örökké Ámen.
 
Felső testét kiegyenesítve karomat elengedi, s küld, nehogy teher legyen, a helyére már nem engedi hogy kísérjem.
 
– Menj, menj a dolgodra!
 
Érdekesen visszhangoznak szavai lelkemben, mert benne megfogható a szeretet, a hála, a figyelmességem méltánylása, mert igyekszem kilesni a pillanatot, amikor reggelijét elköltötte, mert tudom, hogy egy órát szeret eltölteni csendes imádságban. Remek templomszolga, mert amikor otthagyom a kápolnában, mindent rendben tudok, jelenléte önmagában fegyelmez. Később, amikor ki-bejárok, bekészítek, teszek-veszek, szinte lábujjhegyen járok, mert látom ajkait némán mozogni, s nem zavarom őket. Olyankor láthatatlan szeretnék lenni, ám mégis látni. Idős emberekkel beszélgetve kíváncsiságom vágtató fogata zablát kíván, mert heves vagyok, szinte mindent akarok tudni, hallani, képekben látni, megérteni tanulni, átalakulni, egyszóval tanításuk által jobbá lenni. Az életükből nem akarok többet követelni, mint amennyit ők önszántukból adnak. Mégis, mindig sokat adnak, s lelkemben tompán ott sajog a bűntudat, hogy talán mégis követeltem.
Lassan ágyára ül, kifárasztotta a sok beszéd, mohó kíváncsisággal beszéltettem, hogy halljam, hogy tanítson, formáljon, értsen, hogy taníthasson. Beszélgetéseink során sokat kérdez, ez talán tanári jelleméből fakadó beszédvezére, mert hozzám formálja válaszait, amiben mesterien illeszti össze a mondatokat, fűzi ékes magyar nyelven egymásra a szavakat, melyeket nem fárad meg keresni. Gyakran gondolkodnia kell, s ilyenkor mentegetőzve mondja:
 
– Látod, butulok – s nevet saját kínlódásán. Ám lelki összhang van köztünk, kisegítem, s örülök ennek, mert ez jele annak a beszédnek, amely egyetértésen alapul. Megértési lázam egyre emelkedik, s e szókeresésekben magamat is fegyelmezem, talán én sürgetem, talán vágtázó gondolataim porfelhője zavarja gazdag emlékezetének tárházában a keresésben, melyet lassíthat igényessége. Én sosem kaptam hevenyészve összefércelt mondatokat, mindig a nagy igényű tanító ékesszólásáig maradt a zegzugos, kincsekkel megrakott tudásának tárházában, ahonnét addig nem jött elő, amíg meg nem lelte, melyet szíve szerint nekem keresett elő. Ezzel az önuralomkurzussal sikerült elérnem, hogy hosszú, kevésbé fárasztó beszélgetéseket folytathatok újsütetű tanítómmal, s megismerhetem gondolkodását, s másoknak ajándékozott, s később sem visszakért gazdag életét. Az irigység és a hálátlanság vihara az ő hajójának vitorláit is megszaggatta, de útját soha nem szakította meg. Lassan ringó, erős köteleket feszítő hajóján a zászlót soha nem cserélte le, még akkor sem, ha ellenséges partvonalak mentén hajózott, s előnyt remélhetett volna a cseltől, mint sokan mások, akik rendszerek változásával szívet, hitet, üres, hazug ideológiákra cseréltek. A változó szelektől rojtos szegélyű zászlaján a kalocsai nővérek felirata virít közel egy évszázada!!! Senkinek sem ártani, mindenkinek használni!
 
– Mindent a férjével közösen tettek?
– Nem mindent, hiszen volt olyan, amivel ő nem értett egyet, de nem vallásilag, vagy erkölcsileg. Mi közéleti emberek voltunk, nagyon tevékenyek. Párttag én
soha nem voltam, de közéleti ember mindig, ami kötelességem volt, ahogyan a kalocsai nővérektől megtanultam. Az emberekért dolgoztunk. Akkoriban nem volt ilyen pályázati rendszer, mint most, hanem olyan kunyeráló rendszernek mondanám – kuncog a kifejezésen maga is. – No, inkább könyörgő – keresi nevetve a szebb szót a korrajz kontúrjához. – Amikor lakást akartunk építeni, rendszeresen jártam és kértem a tanácselnöktől, s amikor megelégelte, kifáradva annyit mondott.
– Elvtársnő, hagyjanak már békét nekem evvel a lakással, meg házzal. – De én úgy gondoltam, ha meg lehet szerezni kitartással, akkor miért ne, hiszen csak állhatatosan kell kérnem. Minden ügyet ilyen lelkülettel képviseltem, legyen az a sajátom, vagy másé, az iskoláé, a tanítványoké, egyszóval az embereké, akik hozzám fordultak. Ezzel telt az egész életem.
– Ilonka néni, akkor képzelje el, hogy amikor majd Isten előtt áll, akkor mi lesz majd az a dolog, amit felhoz minden helytelensége eltörlésére? Mire a legbüszkébb az életében? – teszem fel a kérdést, s szavaim kimondásának pillanatában már meg is bántam, ó, mennyire nagy kutatást kértem most a Tanárnőtől, mennyi sok mindent kell hirtelen átfutnia, szinte fel kell emelkednie élete fölé, hogy letekintve meglelje a legtündöklőbb részletet. Nos, tapasztalatlan, a bölcsülés iskolájában lemaradó, szekundázó eszem tévedett, mert Ilonka néni azonnal odavetette büszke, erős tekintettel.
– Hát, hogy megalapítottam a Karitászt.

 *

Ilonka néni nagy aktivista volt és a települések életét, ahol élt, bearanyozta a közéleti tevékenységeivel. Kis dolgokat tett, nagy szeretettel, talán láthatatlan, de életeket, erkölcsöket mentő kis dolgokat. Munkája nem algoritmizálható a mai, számok bűvöletében élő beteges érzületű világban. Aki azonban ezeket szamon tartja, tetemes listát nyit neki, ha élete 96 évére rátekint. Nemrégiben egy szép kitüntetésre tettek javaslatot munkássága érdemesítéséért, amit azonban az odaítélés előtt rosszakarók meghiúsítottak. Könnyei, amiket e történet mesélése során hullatott tenyerembe, nem a sértett, vagy megbántott ember keserűségét jelentették, sokkal inkább az értelmetlen rosszakarat fölötti szomorúságé.
– Ilonka néni, az emberek ilyenek, nem tudják az önzetlen jóságot sokáig elviselni, mert az sok mindennel szembesíti őket. Valahol minden tartós jóságot művelőnek ez a sorsa, ezt tapasztalatból tudom magam is. – próbálom vigasztalni saját rosszakaróimra gondolva, és arra az erőre, ami mégis képessé teszi az embert arra, hogy a kalocsai nővérekkel mondja és tegye, akár névtelenül is, minden emberi elismerés nélkül is tovább, egészen a sírig úgy, hogy senkinek ne ártson, senkinek ne rója fel a gonoszságot sem. Bárha tudná a Tanárnő, hogy most is leckét ad, s hogy újsütetű növendékeként szorgalmasan jegyzetelek és felszántják szavainak láthatatlan betűi a lelkemet, s úgy érzem, mintha több énem lenne, akik mindig perlekednek velem, de nekik nem én válaszolok, mert aki választ ad, az most Ilonka néni hangján tesz rendet e feleselgetés zűrzavarában, beszüntetve ezt a belső vitálódást a lelkemben. Tudom, hogy így igaz, úgy jó, és helyes, ahogyan ő mondja. Erről ismerszik meg a jó és hiteles Tanító, mint amilyen Ilonka néni is.
 
– Tudod, az emberek azt látták csak, hogy tevékeny vagyok és amikor előtűntek a szívükben érlelt irigységgel az ellenségek, vajon mit róttak fel nekünk az állandó tevékenységeinkért? A párom erélyesebb valaki volt, aki kapcsolatokat jól tudott teremteni, ápolni, állami gazdasággal például, más intézményekkel, és így az iskola általa nagyon sok kedvezményt kapott. Ilyen a Mária lányom, ugyanilyen. Irigység, ahogy te mondtad. Irigység, hogy öregségükre sem nyugszanak, mert azt hitték, hogy nem tudom én mit kapunk mi ezért. Az emberekért dolgoztunk, és ez volt a tanítói jelmondatom mellett mindig a hitvallásom a közéleti elköteleződéseink során is, ismered-e vajon, ezt a Széchenyi idézetet?
Mellkasa megemelkedik, mintha a szívét szabaddá akarná tenni arra, hogy onnan teljesen kimondhassa azt, ami benne ég, mert zsarátnokát nyugalmasabb éveiben is őrzi, ám bármikor képes arra lehelve újra lángra lobbanni. Most szavait kimondva engem lobbantott lángra, mint egy jó tanár.
 
– „Vajha lehetnék, habár név nélkül is sok embertársamnak áldása, vigasztalása.” Ez volt az osztályunknak a jelmondata, és ez van, aaa… – keresi a szót, s én lelkébe belelátok, mert rajta suhanok a feltornyosuló szikrázó hullámon, mely viharvert hajójának oldalára szimfóniaként csattanik.
– … tablón?
– Igen, a tablón. Nem volt az osztályunk tündöklő osztály, de hát szép csöndesen dolgoztunk.

 *

Beszélgetéseink során nem öreg, vagy régimódi tanárt ismertem meg, hanem a néptanító prototípusát, aki életmódjává tette a kalocsai nővérek jelmondatát és aki a szívébe karcolt törvénytől soha el nem hajolt, sem egyéni előnyök, sem a köz megérdemelt, vagy ellopott elismerése megszerzése céljából.
 
Talán nem is volt olyan tanárom a teológián, mint az a néhány nagy öreg pap-tanár, akik az oktatás felhigulásának időszakában is kitartottak, mint az ortodoxia bástyái, azonban őket mind méltatlanul mellőzték és végül kirúgták. Tanításuk azonban beleégett a lelkembe és hitvallásom részévé lett, alakjuk, jellemük kitörölhetetlenül szívembe égett és ezzel a szívvel hiszek. A mindig változásban lévő világban azok az igazán nagy Tanítók, akiket az éppen aktuális rendszer elmellőz, vagy méltatlanul bánik velük. A világ ebben sem változik. Erőlködik, hogy megfogalmazza a megfogalmazhatatlanul átadandót, a jellemek alkotóelemét, ami egyfajta hajlíthatatlanságot jelent a karakterben. Ez mindig szegletköve a tanításnak és ez az, amit az aktuális építők, rendszerint irigységből végül mindig elvetnek. Ez meg is látszik a pedagógia ingatag intézményi formáin is, amit nem az állam, hanem az Istenre építő erkölcsi értékek rendszere tart össze.
 
Ma törvényben fogalmazták meg az ún. pedagóguséletpálya-modell üres eszményképét, amely azonban csak a pénzügyi előmenetel fokozatainak megalázó és ideológiákkal berondított bürokratikus sallangjainak hangoztatásában merül ki. Üres, hazug, mint minden ideológia, azonban Ilonka néni pedagóguséletpálya-modellje erkölcsileg teljes és feltámasztja családok, emberek életét, megújítja lelkületét és a köz fogalmának eredeti értelmezését adja meg. A közösség kört formál, egybezárt egységet jelent, amit csak erkölcsi értékek tarthatnak egyben, és ennek a körnek ez az asszony hálót feszítő, biztos átmérője.

 *

Ebéd után még benéztem hozzá, ágya szélére ültet le, s lassú, nyugodt mozdulatokkal egy levelet emel ki kis szekrénykéje fiókjából, ahol napi olvasmányait, imádságos könyveit sorba rendezve tartja. Rendkívül pedáns asszony, gyakran rendezgeti kis szekrénye dolgait, ezeket a mozdulatait elfogódottan szemlélgetem, s közben béke száll a szívemre. Módfelett szeretem a rendszerező és rendszerető embereket, magam is ilyen vagyok, de megszállottan kapkodó. Most figyelem a kimért és előkelő mozdulatokat, hogy elsajátíthassam. Ahogyan nyúlunk ugyanis valami után, abban benne van ahhoz a dologhoz, tárgyhoz való viszonyunk. Ugyan még nem tudtam, hogy mit emel ki a fiókból, de mozdulatainak finom íve sejtette már, hogy valami becses és értékes készül a terítékre kerülni. Kissé rendbe szedtem magamat én is, lelkemben szétáradt már a fogadás izgalma és emelkedetté tett. Légzésemet is megfegyelmeztem, hogy nyugodtan fogadhassam.
 
Egy gyöngybetűkkel megcímzett boríték simul tenyerembe, ami Ilonka néni nevére szól, a neve mellett nagy betűkkel: Tündér Ilona néninek. Úgy emlékezem vissza erre, hogy a boríték magától nyílott ki, s a levél mozogni kezdett és mint szirmait kibontó rózsa, tárta fel az egykori Tanítóhoz intézett anyák napi köszöntést. Hangosan kezdem olvasni, s hangom elelcsuklik. Ilonka néni arcát a könnyek, mint ragyogó gyöngyszemek ékesítik fel, tekintetéből világít a szeretet.
 
„Én Istenem, jó Istenem, adj erőt Ilonka nénikémnek, hogy találja meg lelki üdvét az új környezetében. Megérdemli, hogy szeressék jóságos, jó természetét, hatalmas nagy szívéből nagyon sok szeretetet adott. Közös imánkkal… gondolok reggel, este jóságos Ilonka nénimre, tisztelettel, és szeretettel, gondolok én az osztályfőnökömre is, akitől kitüntetett szeretetet kaptam… Életében legyen áldott a lelke. Édesanyámra, akinek Isten adott engemet boldogságnak.”
A levél feladóját Rózsának hívják.
 
– Hát ez nem teszi az embert boldoggá? – mondja zokogva – vagy az a rózsafüzér, ami itt van ebben a zacskóban – mutat a kis polcon nyugvó vörös tasakra. (A fehér rózsafüzért egy másik tanítványa küldte neki, aki Jeruzsálemben végigjárta Krisztus szenvedésének állomáshelyeit és minden stációnál megérintette a rózsafüzérrel a földet, amit tisztelete és szeretete jeléül hozott onnan egykori Tanítójának, aki őt írniolvasni tanította, de nem csak az irkákban, hanem a lelkekben is.)
– Én örömömben sírok – mentegetőzik Tündér Ilona néni. – Gyerekkoromban is nagy síró voltam… – nevetve mondja – mindenért tudtam sírni.
– Látja, ezek a menetjegyei a Mennyországba, nem a földi kitüntetések műrózsája. – Fájó pont, az odaítélt, de mégis ellopott Szent Erzsébet rózsája. – Ugye, már nem bántja az a másik rózsa, hiszen ez élő, nem ellopható, nem elirigyelhető, mint amaz.
– Az bánt, hogy azok, akik körülöttem voltak, irigyek, hogy így mondjam és nem értem, mert ők is ugyanabban a korban éltek, mint én.
– Ilonka néni, de hát Szent Erzsébettel is ugyanez történt. A jósága a közvetlen környezetének irigységét váltotta ki. Irigyelték tőle azt, hogy mert jó lenni. A
bátorság, az hiányzik az emberekből, mert a szívében mindenki jót akar, ám aki tevékenyen és kitartóan cselekszi a jót, nem csak akció szerűen, annak előbb-utóbb életformájává válik, ahogyan Tündér Ilona is megtündérült az állandó jótettek által. A Tündérek pedig világítanak a sötétségben.
Nézem Ilonka nénit, a Tündér Ilonát és sután vigasztalni próbálom.
 
– A világ azóta sem változott. – jelentettem ki derűsen. Tündér Ilona könnyei felszáradtak és fejét felemelve, szeme sarkában már a mosoly születésének vajúdásával néz rám.
– Gondolod?
– Gondolom és tapasztalom a saját bőrömön magam is. – most már kacagunk és hangunkat szürkíti egy kis kajánság is
– Én meg azt tapasztalom, hogy gonoszabb lett.
 
Elismerem, hiszen van fél évszázadnyi előnye. Magamban elégedetten megállapítom, hogy egészen biztos, hogy ilyen Szent Erzsébet rózsáját én sem fogok soha kapni, de nekem is vannak ilyen levélkéim, földi Rózsáim, Zsókáim, Tamaráim. Ezek mennyországi valuták, én is ezeket gyűjtögetem. Tündér Ilona néni élete, egész közéleti szerepe most megjelenül a szavai nyomán a lelkemben, a hanglejtésében, mozdulataiban, viszonyulásaiban, közvetlen és mégis méltóságteljes jellemében. Irányító típus, aki tanításában gyakran közvetlenül is vezet, és van mersze és persze szókincse kritikát is megfogalmazni, mely kritikáitól nem megyek soha a falnak, nem taszigálják meg szavai érzékeny önérzetemet, de érezhető, hogy növelik a lélek alázatát, mert akkora szeretet van benne.
 
Kibővített mondatszerkezetet használ, előfordulnak a többszörösen mellérendelők, amik nem üres, hízelgő felsorolások, hanem olybá tűnnek, mint a szemünkkel tapasztalható rózsa kinyílása. Úgy formálja a jellemet a jó Tanító, hogy közben oltalmazó kezeiben tartja a formálandót. Teheti ezt azért, mert lelkében színes kaleidoszkópot rejtett el az Isten, és tudja, hogy az ember személye nem optikai játékszer, amelyben tükörlapok között színes üvegdarabok a cső forgatása által változó alakú képeket mutatnak, amivel bárki kedve szerint szórakozhat. Az egyik tükörlap Isten, a másik a Tanító és a sikeres, szép képhez szükséges a szép látás is. Isten szemével kell látni a tanítványt és szeretettel el kell fogadni úgy, ahogyan van és akkor szeretve egyre jobbá válik; nekem ez a tanári jelmondatom. No meg talán az is fontos, hogy ne felejtsünk el tanulásban maradni. Az a Tanító ugyanis, aki abbahagyja a tanulást, a jobbá válni akarást, nem kapja meg a kaleidoszkóp másik tükörlapját és csak darabokat, elemeket észlel a rábízottakból és így saját magából is.

 *

Tündér Ilona néni életéből nem követeltem többet, mint amennyit ő önszántából adott. Nekem mégis sokat adott, mert mindent adott, mert saját magát adta, mint jó Tanító. Egyik reggelen két fekete könyvet tett a kezembe, amit lányával hozatott be otthoni könyvtárából. Magyar-latin Misszálé, a Szunyogh Xavér-féle, 1933-as kiadás. Nagyon régóta vágytam már egy ekkori kiadásra, igazi kincsként tekintettem rá. Párban kaptam. Az egyik a sajátja, a másikat a férje használta, ezt vitték magukkal évtizedekig minden szentmisére. Az asszonyi példány többet forgatott, a nők talán többet imádkoznak. Amikor átadta, könnyfátyol mögül beszélt hozzám és én éreztem, hogy most nem két régi könyvvel megajándékozott leszek, hanem a lelki örökség egyik köteles rész nélküli kedvezményezettje.
 
– Tudod, nem vettem ki belőle a szentképeket, cédulákat, én ezekkel együtt adom oda, ezt más nem értékelné és tudom, hogy meg fogod becsülni, ebben benne van az egész életem.
 
Döbbenet nyom le az ágy szélére és a csodálkozás ott tart, amikor a képeket kézbe véve megfordítom az önként átadott időpillanatokat rögzítő kézírásokat. A tündöklő osztály Baján 1947-ben Sík Sándor idézettel búcsúzott. Ugyanezen év nyarán a szerelmes Tündér Ilona vőlegényének egy Krisztus arc linóleum-metszetképének hátoldalára ezt írta:
„Ki vehet el tőlem valamit? És szegényebbé ki tehet engem? Mindenemet magammal hordom, Ha nem vesztem el a tiszta lelkem, és szeretetemet. Jézus szívé-be zár születésed napján szerető lélekkel: Ilonka.”
Azt mondják, hogy a régi idők elmúltak, és az egy más világ volt, és megváltoztak az emberek is. Magam ezt úgy látom, hogy nekünk kell a változásokkal szemben ellenállóbbakká lennünk és ennek egyedüli útja az lehet, ha visszaszerezzük újra a tiszta lelkünket, mert az az emberi formánk, és megtanuljuk a tiszta szeretetet, amihez jó és igaz Tanítók kellenek. Iparkodnunk kell, mert ők hamarosan elköszönnek, s mi piszkos lelkű és szeretetlen világban maradhatunk, ahol nem lesz értelme semminek.
 
V.P-né

Folytatjuk a sorozatot.

************************************************* 

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : KÖSZÖNÖM NEKED HATVANKILENCSZER 

 

KEDVES FACEBOOKOZÓ LISTATÁRSAK, ÍRÓ ÉS OLVASÓ BARÁTAIM, ÉS MINDNYÁJAN  ....KIK ÍRTOK NEKEM!

 
Hálás szívvel megköszönöm mindenkinek a  kedves gratulációkat, zenés linkeket, verseket, videokat, és képeslapokat, amelyeket születés napomra kaptam Tőletek. Olyan sokan felkerestetek akár telefonon, skypen, e-mailekben , vagy személyesen, hogy elnézést kérek mindenkitől, csak így, egyben tudom mindegyikőtöknek megköszönni a  kedvességét, és az odafigyelését.   Köszönöm szépen.
Nagyon jól esett.
 Ez  számomra egy tükör volt, hogy mennyien szeretnek, és nincs egy rosszakaróm , haragosom sem, hiszen ők nem írtak , tehát nincsenek.
Még a  kritikusok is csendben maradtak.
Sokan bíztattak a  további írásra, és megígérhetem, hogy mindaddig olvashatjátok írásaimat, míg a  teremtő megengedi hogy értelmes gondolatokat  tudjak leírni a  kezemmel.   Hálás vagyok mindenkinek, majd megadózok érte.
 
Írásaimat  továbbra is megtalálhatjátok a  facebookokon, a  „megszolalok.blogszpot”-on  és a  MEK  oldalain mint e - könyvek.
 
Mindenkinek jó olvasást kívánok, és várom a  visszajelzéseket, mivel ezekből táplálkozom, és építkezem.
Hálás tisztelettel,  kézcsókom a  hölgyeknek, baráti kézfogás az uraknak.
Szeretettel :  Vendi.
A ROSSEB SAROKBÓL, egyebet nem mondhatok.

..............................

 

HATVANKILENCSZER megköszönöm Neked,

hogy számon tartottad a számot,

misztikumát e számmisztériának,

s az egész hisztériának,

és, hogy számon tartottad a szádat,

s csókkal köszöntötted orcámat,

legszebbik napján e világnak,

orgonanyitogató felsíró éjszakának 

2023. Május tavaszának, elcsendesült hajnalán.

 

Köszönöm édesanyám,

azt, hogy megszülettem,

az új élet Neked fájt,

nem pedig nekem.

HATVANKILENC  évet megéltem,

nem vagyok rá büszke,

fájón emlékezem

idő előtt elhunyt

iker testvéremre,

még ma is élhetne.

 

Sokfélét megértem,

sok mindent elértem,

sok mindent nem értek,

életemben többször

örültem és féltem,

köszöntsél rám kupát,

még jónéhány évben.

 

Azt gondolod rólam,

jól megöregedtem,

öreg fateknőként

de megrepedeztem,

haszontalan lettem.

 

Külsőmre tekintve,

arcom vonásai

mélyre bevésődtek,

gerincem meghajolt,

mindenki előtt,

hajam deres lett, fogam mint a cirkusz kerítése,

szemem fénye kihült,

de itt legbelül

még dobog meleg szívem,

rendíthetetlenül.

 

Vannak akik már régen elhagytak,

akaratukon kívül, Rúzsamájban , a temetőben laknak,

magukban régen eltemettek,

akadnak olyanok is, kik már elfeledtek,

de sok- sok barátom van,

akik köszöntenek.

 

Ez azévforduló arra is jó, hogy előhozza azokat, kik nem minden nap velem foglalkoznak.

Holnap már munkanap lesz, és rám telepedhet a műemlék felügyelet.

 

nekirugaszkodom újra az éveknek,

nem fejezem be addig,

míg oly sokan szeretnek.

 

Többek csodálkoznak,

hát ez még él?

hagy talán időt nekem a teremtő,

hogy befejezzem mi kiróva van,

penitenciámmal együtt élve

megtisztítom magamtól magam magam,

hogy tisztán élhessek,

s ilyenkor teljes búcsút nyerek.

 

csak akkor hagyom abba,

ha én mondom, elég volt.

Felnézek az égre,

bocsánatot kérve,

tudom ekkor apám

haragudna érte.

 

S  akkor dobok egy rézpénzt,

ezért vigyen át a  túlsó partra,

az ügyesen ravasz révész.

 

Ekkor elindulhatok

magamnak előre,

a másik oldalon,

örökké tartó

magányos utamon.

 
SZEKSZÁRD, 2023. 05.07.   SZÜLETÉSEM NAPJÁNAK HATVANKILENCEDIK ÉVFORDULÓJÁN. HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM A KEDVES KÖSZÖNTÉSEDET!
VENDI, MAGÁNZÓ, A ROSSEB SAROKBÓL
 

Arcom kerek,

SZÍVEM RAGYOG,

ha keresnél,

én még itthon vagyok.

 
Várlak benneteket a diófám alatt, vigyetek egy vendi könyvet a javából, hadd terjedjen, ne maradjanak egy helyen.
E- mail: nagy.vendi54@gmail.com

............................

 

MÁJUS 7.   LEGFONTOSABB NAPOM

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: 1954 05 07

 

Édesanyánk,

Kicsiny, törékeny asszony,

Éppen hatvankilenc éve,

Felnézett az égre,

Enyhülést remélve,

A  szenvedésre.

S a szerelemnek

Legszebbik havában

Orgona nyitogató

Langyos májusában

Csendes éjszakának

Felsíró zajában

Kettő fiat szült

Maga, és az Isten

Dicsőségére.

Hasonlatosan

Saját képére.

AZ ISTEN ÁLDJA MEG ÉRTE.

 

2023. május 7.-én.

 
 
A  VERS HANGOS LINKJE ...
ELMONDJA:  ILOSVAY EGYED KATALIN
https://www.youtube.com/watch?v=dtjzNW7o8Eo

..........................................

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL :

MÁJUSI FAGYOSSZENTEK

 

SZERVÁC, PONGRÁC, BONIFÁC,

Fagyoskodik a világ,

fázik a barackvirág,

reszket a cseresznyeág,

szirmokat ráz le a szél,

visszajőni akar a tél,

repdesni vágy a potrohos méh,

bibékre szállni remél,

kék színű a tavi béka,

nászra vált a tavaszi éj,

Májusi eső aranyat ér,

fagyos szenteket elűzi a szél.

 

SZEKSZÁRD, MÁJUS 11.

..................................

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : PÜNKÖSDI RÓZSAFA

 

A Pünkösdi rózsafa

gircses - görcsös ága,

vastagja, soványa

kihajt az utcára,

bimbót hozó ága.

 

Büszke legény látja,

felé nyúl az ága,

levágja bicskája,

lesz belőle tán majd,

papoknak pipája.

 

Gömbölyödve hajlik,

egy vaskosabb szára,

alakja hasonlít,

sánta öregasszony,

sétáló botjára,

vak öregembernek,

kopogtató fája.

 

Mégis a legszebb tán,

bimbózó virága,

Pünkösdkor kinyíló,

piros rózsaszála,

ajándékba kerül,

babája hajába.

 

Rózsafa asztalkán,

barnállik egy váza,

üresen vágyik egy,

nagy csokor rózsára,

vár az este jövő,

dalos szerenádra.

 

Elhalkul a zápor,

elcsitul az árok,

messziről hallik már,

jönnek a barátok,

fénylőholdfény alól,

csak egy legény dalol,

cigánybanda húzza,

álljunk meg egy szóra,

faluvégi háznak,

pislog az ablaka,

a mögött megbújva,

lesi a babája,

reszkető kezében,

égő gyertyaszála,

szerelmes szívével,

várja a kedvese,

pünkösdi királylány,

lehet most belőle.

 

2023. május Pünkösdjén

....

 

IRONIKUS GLOSSZA

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HIÁNYZOL

 

Hiányzol,

mint Katolikus templomból a pompa,

miséző pap nyakából a stóla,

Reformátusgyülekezetből a puritán forma,

Zsinagógából a felolvasni való tóra,

fehérre meszelt falakról az utálatos kép,

amelyik ott lógott sokidők óta,

Jézus vére fröccsent elárvult keresztjére,

hitbuzgó keresztények erekjéje,

hiányzol,

mint Pilátus páncélja alól a tóga,

mi felmenthetne a vádak alól,

ezt ígérte a hatalmas Róma,

a vádak sora  álnok hazugság,

a féligazság gazság,

az ígéret beváltása adósság,

hiányzol,

mint maró lúg, spiritusz, a vitriol,

erő a spirituálékból

bili az ágy alól,

boroshordó dugója a lyukból,

mi is hiányzik végül is leginkább?

ki vannak rakva mustrára a szavak, 

tetszés szerint válogathatsz,

erre kanálszám szedhetnénk a ciánt,

az igazság,

hiányzol,

mint éltünk éltetően szükséges léte,

BÉKE!

 

2023. 04. 28.

................................

 
01.
Szegzárdi Nagy Vendel Hiányzol című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=0upylgt-eos
 
Mellékletek terület:
YouTube-videó (Szegzárdi Nagy Vendel Hiányzol című versét elmondja Ilosvay Gusztáv) előnézete
 

ELHANGZOTT, 2023. MÁJUS 14.  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY, AUSZTRÁLIA

MOTTÓ, KÉRTEK RÁ DIÓT?  TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE!

*************************************************

 9.TÚL AZ ÓPERENCIÁN 

 

KOLOZSI ERZSÉBET - AUSZTRÁLIA :

AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN

 

TÓTÁGAS PODCAST - XVII. RÉSZ 

 

Podcast  33.  Aranyláz Victoriában  - Walhalla
https://youtu.be/FyfI2VxuC28
 
Kinek mi jut eszébe, ha ezt a szót hallja  Walhalla?
Aki operakedvelő,  vagy aki esetleg szereti a germán mondákat, az tudja, hogy Walhalla a halhatatlan hősök  lakhelye. Ezek után járt e valaki Walhallában?  Élőkre gondolok, nem csatában elhunyt hősökre természetesen.
Mi köze van mind ennek a Victoria-i aranylázhoz? Nagyon is  sok!
 

Kolozsi Erzsébet

Tehát szép sorjában:
 
Hallom én  a kritikát, miért mindig csak a NSW aranyásással foglalkozom, mikor sokkal nagyobb  mennyiségű  és sokkal több helyen találták Viktoriában. Sőt, az aranyláz,  valamint az erre érkező  szerencsevadászok, a sokféle nemzetiség,  köztük 

rengeteg kínai, de magyarok is  alkották,  és sajátosan átformálta  az egész államot.
 
185o-es években Beeachworth, Castlemain, Bendigo, Ballarat, Daylesford, Walhalla  voltak a fő lelőhelyek. A csúcsidőben 

hetente mintegy 2 tonna, nem tévedés, 2 tonna arany  került a Melbourne-i pénzügyminisztériumhoz, ahonnan aztán exportálták Britanniába. Jól jött ez ott  nekik, naná, mindenkinek jól jönne. Kifizettek belőle államadósságot és a19-ik  század második felének kereskedelmi sikerének ez is  egyik alapja volt .
 

A podcast logója

1851-ben egy német   sebész-orvos, - igen orvos - aki egyébként ásványkutató is volt,   Dr George Bruhn, útnak indult Melbourne-ből hogy a kolónia ásványi kincseit felmérje. Ugye a németek alapos emberek   Ő volt az első aki a kvarc üledékben  annyi aranyat fedezett fel, amit érdemes  kitermelni. Útjáról és felfedezéséről nyilvánosan tudósított, így elindult a lavina,  özönlöttek az emberek. Melbourne lakossága mintegy 10 év alatt 10 ezerről 123 ezerre nőtt! Az akkori várostól délre létrejött egy  sátorváros, canvas citynek titulálták.
Csak érdekesség, hogy  maga Bruhn végül  nem  Victoriában, hanem NSW - ben  telepedett le. A jó rend kedvéért  azért ott is talált még egy kis aranyat Braidwoodnál.
 
Arany hírére  a települések, városok elnéptelenedtek,   hajók  teljes legénysége, ügyvédek, orvosok, hajcsárok,  tisztviselők mind - mind  vándoroltak az arany felé mint molylepkék a fényre.
 
Gondolhatjuk ez a hirtelen nőtt   embertömeg  mennyi gondot jelentett,  ellátás, lakhatás, közlekedés de ezzel egyidejűleg adó gyanánt hatalmas összegek folytak be. Erre az időszakra tehető az un aranyvárosok fénykora, ekkor emelték a presztízst sugalló ma  a turisták által megcsodált épületeket.
 
Azért hozzá kell tegyem, hogy doktorunk előtt is voltak akik aranyat találtak Victoriában, pl.  William Campbell, James Esmond vagy Thomas Hiscock, de az általuk felfedezett  lelőhelyek kezdetben nem  kecsegtettek bányászásra alkalmas hozammal.
Ne gondoljuk, hogy a bányászok békésen kapirgáltak egymás mellett.  Azám! Nagy feszültségek keletkeztek, itt is, mint ahogy a Lambing Flat zendülésről már előzőekben beszéltem. A legnagyobb talán az Eureka stockade néven ismert, erről bővebben majd a következőkben mesélek.

 *

Most inkább egyik személyes élményünket osztom meg:
 
Utazásaink során elvetődtünk Walhallába,- no ugye bár nem vagyunk hallhatatlanok -,  mégpedig úgy, hogy, igazából nem készültünk oda.  Én is csak Wagner operából hallottam róla előzőleg.  Melbourne felé igyekezve látom a térképen, - igen, én még szeretek  papírtérkép alapján navigálni - hogy nem messze az utunktól van  egy Walhalla település Mit keres  a  Victoria Gippslanden egy ilyen nevű település?  Nosza nézzük meg, kik laknak ott ?  Kicsit furcsa volt, hogy nem hegynek fel hanem völgynek kellett menjünk,  de oda aztán jó kacskaringósan!  Az út végén elénk tárult egy nagyon kedves városka. Egy patak és egy hegy,  hegy közé van szorítva, az emberek kénytelenek voltak domboldalra,  fecskefészek szerűen szinte egymás fölé építkezni.  Engem egy picit az ausztriai Hallstatt-ra emlékeztetett. Igaz itt nem só, hanem aranybánya volt anno.
 
Fénykorában 4000 embernek adott otthont, ma talán ha 20-an lakják.  A temető  maga is érdekesség, úgy tűnik, mintha az embereket állva temették volna, a helyszűke miatt. Ha van időnk,  a feliratokat böngészni, igazi nehéz sorsok tárulnak elénk.
 
Anélkül, hogy turista csalogatónak  hangzana, van még egy pár érdekesség.
Pl. van egy aranyos kisvasút, keskeny nyomtávú, lelkes önkéntesek tartják fenn, egész  2 mérföld, 3.2 km hosszúságban közlekedik. Csodás a táj ahol zakatol. Műszaki érdeklődésűek - lásd férjem -  ki nem hagynák  a bánya túrát, ahol egy 8 km hosszú, majd 1000 m mélyen fekvő alagútba kalauzolják az embert és közben a korabeli gépeket is meg  lehet nézni.  A városka közepén egy rotunda- körpavillon áll, ahol  a helyi zenekarok, mert volt több, szórakoztatták a pihenőket. Korzózni nem  nagyon lehetett, sok út nincs, csak körbe ülni, hallgatni és csevegni.
 
Nekem  a tűzoltóság   volt a kedvencem! Miután nincs akkora  talpalatnyi hely, ahova egy egész épületet a   tűzoltókocsival be lehetne tenni, úgy oldották meg, hogy a patakon pallókat fektettek át és erre építették a tűzoltóságot.  Képzeljétek, egész 1961-ig működött, 12 tűzoltó látott el ott szolgálatot!   Ma persze múzeum.
 
Megigérem, következőkben részletesen foglalkozom  a többi aranylelőhellyel, elsősorban Ballarat-al, ami az egyik fő aranyásó központ volt, és a híres-hírhedt  Eureka stockade színhelye.
 

……........................…

 
Podcast 34
 
Mi a csoda köze van Archimedesnek az aranylázhoz?
https://youtu.be/YDeJzfN5kAg
 
Aki kíváncsi, annak elmondom, de igazából azt a címet is adhattam volna, hogy Eureka stockade.
Az meg aztán pláne mi fán terem?
Kicsit a végén kezdem, igazából egy felkelésről van szó, de mégis a  stockade ami cölöperőd, néven emlegeti mindenki.
 
Mit emlegetnek?
Egy felkelést aminek a demokrácia megalapozását tekintik itt Ausztráliában.
Kezdjük sorjában:
 
Arról már volt szó, hogy Victoriában sok helyen és  sok aranyat találtak. Jelenlegi téma a Thomas Hiscock által a mai Ballarat környékén talált arany.  Történt ez 1851-ben a Yarrowee völgyében Melbourne- től kb. 115 km re van észak nyugatra. Olyan magas hozam  volt már az első lelőhelyeken, hogy ide is özönlöttek az emberek, zömében írek és kínaiak.  A befolyó adó árán nagyszabású építkezés folyt Melbourne-ben, abban az időben marvelllous csodálatos Melbournenek titulálták. No igen, ezek után  képzelhetjük, mekkora felháborodás kísérte, amikor az  amerikai filmcsillag Ava Gardner aki így  100 év múlva Melbourneben forgatott az 1950-es évek végén úgy jellemezte, hogy a tökéletes helyszín a világ vége megfilmesítésére.
 
Bezzeg mikor ott volt a sok arany ! Mindenki részesülni akart, természetes, de itt is voltak akik keresték, voltak akik találták, voltak akik elvették, lefölözték vagy akarták. Ezért tört ki a bányászlázadás.
Az akkori kormány, két intézkedése is nagy ellenszenvet, finoman fogalmalmazva,  valójában inkább elkeseredett dühöt váltott ki. Az egyik, hogy  megtiltották az alkohol árusitást a területen. Képzelhetjük, ez ma sem lenne túl népszerű A felzúdulálás azt eredményezte, hogy  megengedték ugyan  az árusitást, de  engedélyhez kötötték, ami persze pénzbe került. A kocsmárosok  erre megemelték a szesz árát . Ezt a bányászok   megint nem szerették, virágoztak az illegális  szeszfőzdék.
 
Ami pedig tényleg kiverte a biztosítékot,   pedig az,  hogy aranyásó engedélyek árát háromszorosára akarták  emelni. És ráadásul az eddigi havi ellenőrzést kétheti majd heti váltotta fel. Gondolom az ellenőrzést végzők  szintén kértek némi részesedést ha az engedély közel volt a lejárathoz.  Érett egy összecsapás a hatóságokkal.
 
A zúgolódók először  el kezdtek fegyvereket gyűjteni, szerezni,  majd  vezért választottak maguknak, Peter Lalor személyében és egy  sebtében tákolt erődítményt létesítettek a Eureka lelőhelynél.  Itt lép be a képbe Archimedes, ugyanis a szó,  mint Heuréka jobban ismerős nekünk,  azt jelenti, megtaláltam, állítólag ezt  kiabálta, mikor kiugrott a fürdőkádból. De az egy másik történet. Viszont  elég stílusos név egy aranylelő helynek.
Itt létesítették   a rönkökből, felfordított szekerekből készült erődítményt, ennek neve  volt a Eureka stockade.
 
A zúgolódók elégették az  engedély cédulákat , egy új zászlót kreáltak maguknak, mint a koronától való függetlenségi jelkép. Erre esküdtek fel. A zászlót ma is látni néha szakszervezeti tüntetéseken, kék alapon fehér  stilizált dél keresztje van rajta.  A rendőrség  némi katonasággal erősítve persze rendet akart csinálni,  de a felkelőknél volt fegyver és bizony használták is.  Az összecsapás során a vezér, Lalor is megsebesült, később amputálni is kellett a karját.  Nem tudni ki lőtt először, de a túlerővel szemben   nem sok esélyük volt, le is verték ezt a lázadást. Nem tudni igazán a lázadók közül hányan haltak meg, 27 a hivatalos adat, valamint 6 hivatalos személy. Sok volt a sebesült, a zendülőkből kb. 120-t letartóztattak, de csak 13 került bíróság elé.  Ott pedig mindegyik ártatlannak vallotta magát és a zsűri, hogy a további politikai feszültséget elkerülje,  mindegyiket felmentette.  Az érdekesség az, hogy a  hatóság elleni felkelést vezető  radikális forradalmi Lalor később  maga is hatóság, politikus lett.  Egy időben  Ballarat polgármestere volt. A törvényt pedig úgy módosították, hogy a kecske is jól lakjon de a káposzta is megmaradjon. Az engedély rendszert  megszüntették és éves bányászati jog váltotta fel.
Sőt, a bányászok még szavazati jogot is kaptak.
Mark Twain szavaival, a csatát ugyan elvesztették, de mégis győztek.
 
Én igazán csak dióhéjban meséltem erről a felkelésről, de Ballarat mellet egy egész tájékoztatási központot létesítettek és szenteltek neki. Úgy tartják, hogy ez a történet rakta le  a ma is érvényes demokrácia alapját Ausztráliában.  Eureka Center a neve, nagyjából az eredeti helyen létesítették, hisz a tákolt erődítményből nem sok minden maradt a nagy felfordulásban .
 
Érdekes módon a zászló használata körül néha felcsapnak az indulatok. Az eredeti ott van a Centerben de a másolatot különböző tüntetések alkalmával lobogtatják. A rebellióban résztvevők leszármazottai nem nézik jó szemmel, ha olyan tüntetésre használják, ami nem egyezik esetleg az eredeti célokkal. Egy ideig a most használatos ausztrál zászlót akarták helyettesíteni vele  ez nem ment át a parlamenten.
Én pedig Ballarattal kapcsolatos  másik élményemről számolok be legközelebb, és megtudhatjuk, voltak e  ott magyarok?.
 
Mellékletek terület
YouTube-videó (Podcast 33 Aranyláz Walhalla) előnézete
YouTube-videó (podcast 34 Euraka stockade) előnézete
 
Folytatjuk.

*************************************************

 10. BEMUTATJUK 

 

ILOSVAY GUSZTÁV SZOBRAIT -  (III. RÉSZ) : A TALICSKÁS EMBER,  GULÁG.

 

Ilosvay Gusztáv

 Nagyon sok esetben ( nálam ) legalább is amikor elkezdek egy   szobron gondolkodni ott egy élmény vagy épp egy bevillanó ötlet ami   elkezdi az alkotást. Néha megálmodok dolgokat vagy látok valamit   ami  megragadja a figyelmemet és érdekesnek vagy izgalmasnak   találok. Pl.: ez a talicskás ember vagy ahogy Kati a feleségem mondta   a „Gulág” ( vagyis a Szovjetunióba elhurcolt kényszermunkások   rabszolgamunkáját

A talicskás ember

hívták ennek). Már régen szerettem volna valamit alkotni ami emléket állít annak a sok millió embernek kiket elhurcoltak sokuk odaveszett és mostoha körülmények között dolgoztattak élten szomjan hőségben vagy épp mínusz 40 fokban. Számomra semmi nem fejezi ki jobban a munkát mozdulatban mint a kaszálás, vagy az ekevas szarvát fogó ember vagy egy talicskát toló alak mozdulata. Pár évvel ezelőtt láttam egy filmet ahol ezrek dolgozta egy bányában valahol Szibériában és ott láttam, hogy púpozottan megpakolt talicskát tolt egy nekifeszült ember és egy másik egy kötélen húzta ugyan ezt felfele a lejtőn. Elképzelhetetlen lehetett a szenvedésük és a kiszolgáltatottságuk olyan mostoha körülmények között. Álljon itt ez a kis plasztika az ö emlékükre. A szobor hegesztett vasból van és a talicska fém lemezből készült amit aztán berozsdásítottam, a kontraszt az szembetűnő az alak és a szerszám között.

*************************************************

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

 

VÉGHELYI JÓZSEF : Kritikus szemmel…

 
Közel két emberöltő óta színházba-  és hangversenyre járó vagyok. Megszámlálhatatlan előadáson vettem részt az idők során. Régebben főleg Pesti produkciókat néztem meg, mert akkoriban az „úgynevezett vidéken” - s főleg Szekszárdon – nemigazán voltak elterjedve ezek a művelődési események.
 

Véghelyi József

Mindig is kellő kritikai szemmel néztem a színészi és a zenekari színvonalat. Természetesen előfordult kifejezetten nívós előadás,

 de belefér a statisztikába az ettől eltérő élmény is.
Kifejezetten zavar, ha az aktorok művészileg alul teljesítenek. Szereztem már akkora tapasztalatot, hogy megtudom ítélni az 

egyes színészek és zenészek felkészültségét, viszonyát a műhöz 

és a közönséghez.

 *

A komolyabb egyéni alakítások általában a nehezebb fajsúlyú műveknél szoktak előfordulni, ezek a történelmi drámák, vagy mélyebb filozófiai elmélkedések, esetleg moralizáló indíttatásúak. 

Az ilyen  színházi előadásokban testileg-lelkileg alaposan felkészült komoly művészek szerepeltek.
Alaposan kidolgozott karaktereket látunk megfelelő orgánummal felvértezve. Még azt is megengedem, hogy nem is mindenki alkalmas ilyen szerepek megformálására.
A mai harmincsasok, negyvenesek talán már nem is találkozhattak ilyen kaliberű színészóriásokkal, legfeljebb felvételről. Ezek a színészek működtették igazán a „Thália Szentéjét”.
Nem, egyáltalán nem arról beszélek, hogy itt valamiféle generációs ellentétek húzódnának a fiatalok és az idősebbek között.
 
Visszaemlékezésem szerint ezek a neves színészek a negyvenes, ötvenes években voltak pályakezdők és valódi sikereket csak valódi művészeti teljesítménnyel lehetett kiérdemelni! Oktatásukat megfellebbezhetetlen szakmai és emberi tulajdonságokkal rendelkező színész-tanárok végezték.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy a nézőközönség magatartása, öltözködése ennek a szellemi jelenségnek volt megfelelő. Anyagi helyzettől függően igyekeztek a hely méltóságához igazodó ruhában megjelenni.
Száz szónak is egy a vége: egy színházi előadás esemény volt, amire lelkileg és testileg illett megfelelően felkészülni! Aki komolyan vette a hely szellemiségét, az úgy ment oda, mint egy templomba.

 *

A századforduló tájékán - esetleg még egy kicsit előbb is - engem kezdett valami zavarni. Kezdetben nem tudtam még megfogalmazni magamban, hogy mit is érzek bizonyos előadások után…? Ám az évek múlásával kezdett összeállni a kép.
Lassacskán megérlelődött bennem a felismerés, hogy valami nagy baj van a magyar színészek képzésével. Köztudott, hogy a színészek mozgatását, szerepeik kiosztását a rendezők végzik. A Színművészeti Főiskolán (ma már egyetemi rangot kapott - SZFE) a rendezőknek is külön szakuk van, ahol elsajátíthatják ezen munka fortélyait. Itt szoktak gyökeret verni a különböző művészeti irányzatok, művészi innovációk. Tehát alapvetően a rendezőktől függ a színészi munka színvonala. Általában velük nem szoktunk találkozni (ha csak nem része színészként a produkciónak), tehát ami a szemünk elé kerül, az bizony a rendező felelősége. Tőlük kellene szamon kérni a színpadon történteket. Minden esetre a hanyatlás szembetűnő! Mi csak az okozatot látjuk, az okokat nem!  Tehát, ha valamivel nem vagyunk kibékülve a rendezőnél reklamáljunk.

 *

Egyre romlik a produkciók színvonala, és  a szerepek alakítása. A karakterek kidolgozatlanok, felületesen lettek. Néha olyan érzésem támadt, hogy a színészek nem tudtak magukkal mit kezdeni. Csak úgy kóvályogtak a színpadon…, vagy minden cél nélkül össze-vissza rohangáltak! No és a hanghordozásukí: katasztrofális lett.
Nyafogtak, nyüszítettek, suttogtak és a mi a legborzalmasabb az, hogy minden átmenet nélkül ordítozni kezdtek olyan artikulálatlanul, hogy semmit sem lehetett érteni belőle. Pár éve már alkalmaznak úgynevezett „mikroportokat”, amelyek lehetővé teszik, hogy normális színészi hangerővel is lehessen hallani a beszédet még a hátsó sorokban is. Ám ez csak egy technikai eszköz csupán, amely hangosabbá teszi a mondani valót. A katasztrofális „művészi munkát” ez sem teszi elfogadottabbá.
No és a beszédstílus?
Azt állapítottam meg, hogy ha egy műnek nincs igazi hitelesnek tekinthető mondanivalója, hát akkor jöhet a trágárság, a mocskos beszéd, az öncélú káromkodás!  Egyébként ugyanezt lehet tapasztalni  nagyon sok „humoristánál” is. Figyeljük meg a „Showder Klub művészeit”: ha nincs valódi mondani valójuk, vagy ha nem sikerült eléggé a poénokat elsütni, akkor előhozzák mi lényegük: az ocsmány beszédet! S a közönségnél ez mindig bejön - persze csak a kevés intellektussal rendelkezőknél.
 
Szinte egy kézen meg lehetne számolni azokat a fellépőket, akik finoman fogalmazott, megfelelően kidolgozott valódi humorral rendelkeznek!
Megítélésem szerint az igazi művészetnek fel kellene emelni magasabb szintre a közönségét, erre mi történik: maga is lesüllyed egy bizonyos szint alá. Nem nevel szépre, jóra, hanem egyszerűen csak röhögtetni akar a „magasabb művészet szent nevében”. Thália Szentéjéből gyakran útszéli kocsmát csinál, mert hát kell a bevétel ugyebár.
 
Nem vagyok prűd. Elismerem, hogy lehetnek olyan karakterek, ahol az „életszerűség” megengedhet egy-egy ilyen szót! No, de ami a mai előadásokban már- már kötelező az a cél nélküli trágárkodás. Azt hiszem, hogy ez a „művelt” nyugatról szivárgott be, és persze a trendiség miatt nálunk is illett meghonosítani a liberális színészképzés legnagyobb gyönyörűségére!

 *

Miképpen az előadások színvonala csökkent, azonképpen is a színházba járók hozzáállása is jelentősen visszaesett. Egyik másik ember olyan öltözékben jelenik meg, ahogy éppen beesett az utcáról. Elvétve fordul csak elő az alkalomhoz illő ruházat. Pedig a megjelenésünk ki kell, hogy fejezze a látogatott hely szellemét.
No, de amilyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten!
 
Ám van ennél szomorúbb tapasztalatom a közönséggel kapcsolatban! Az, hogy a színész arcpirítóan ocsmánykodik, hát ráfoghatjuk: úgymond „munkaköri kötelességre”. No, de muszáj ezen beszédek hallatára a tisztelt nagyérdeműnek jókat nevetni, és még tapsolni is hozzá? Azt gondolhatja a nagyérdemű, hogy milyen jópofának tetszik lenni a művészúrnak/művésznőnek! – hát ha így van, akkor jót szórakozunk rajta!
Azt mondják, hogy a férfiak szájából hamarabb kicsúszik egy illetlen szó!
Ez sem szép, de elismerem.
Viszont azt is megállapítottam, hogy a közönség legalább kétharmada/ három negyede nő, és ezek a „hölgyek” jókat vihorásznak az ocsmány beszédeken. Hová tűnt a szemérem, a szép beszéd iránti elfogultság.
József Attila Dunánál című örökérvényű verssoraiból idézve:…Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz.. Az édes étel itt szinonima, és minden szépre, jóra értelmezhető, amelyet egy nő, egy anya adhat e gyermekének! Normális esetben ez a trágár-ocsmány beszédre nem szokott vonatkozni! Hát akkor miért nem kérik ki maguknak az ilyen beszédet akár a színházban is? Ráadásul még nevetnek is jókat és persze tapsolnak is hozzá a drágáim!
 
Ahogy a latin mondás tartja: oh tempora, oh mores, vagyis micsoda idők micsoda erkölcsök. Ennek a kérdésnek a megválaszolására Madách Imre Az ember tragédiájából kapunk választ a nyolcadik színből:
 

A nő, méregből s mézből összeszűrve.

Mégis miért vonz?

mert a jó sajátja,

Míg bűne a koré, mely szülte őt.

 
Igen Hölgyeim, sajnos így van! Alapvetően aranyosak, kedvesek, szépek, és  jók vagytok!
Csak hát a kor szelleme ugyebár..? Izgató engedni a kor csábításának, haladni a trendi áramlattal, és ha a gonosz úgy kívánja, akkor tapsikolunk a mocsoknak is!

*

Pár hete Szekszárdon szerepelt a Liliom Produkció az Öreglányok című darabbal. Bevallottan olyan női színházi struktúrát képzel el, amely nem csak nőknek szól. A darab négy egymástól nagyon eltérő idősebb női sorsot szeretne bemutatni. A szerző szándéka szerint viccesen előadott karakterek segítségével ismerhettük meg az egyéni tragédiájukat. A megismert sorsok alapján egyáltalán nem voltak viccesek. Valójában a darab kemény dráma volt. Másként kifejezve: vígjátéknak dráma, drámának vígjáték
Még ez sem lett volna számomra elutasítandó. Nem is lett volna baj, ha a librettó szövege, és főleg a színésznők teljesítménye  nem lett volna alul múlhatatlan legalább is számomra. Librettót írtam, mert gyakorlatilag egy zenés drámát volt szerencsém végig szenvedni.
 
Az első pár perc után odafordultam a feleségemhez és csak annyit mondtam neki: ez borzalmas!
És nem a témaválasztás miatt, mert az alapvetően érdekes volt. A négy nő sorsán keresztül érezhettük meg mindegyik figura élet-drámáját.
Csak hát megint a színészi teljesítmény!
 
Furcsa világ uralkodik a médiákban. Ha úgy tetszik, akkor képes akár egy tehetségtelen színészt is trónra emelni, vagy megint más tehetségeseket sárba taposni. Parádés szereposztást ígértek a plakátok, országosan ismert szereplőkkel.
Amikor elindult a műsor hamar rájöttem, hogy szó sincs itt semmiféle magasabb szintű színészi teljesítményről, csak szokásos össze-vissza rohangálásról, és normális érthető beszéd helyett artikulátlan ordibálást hallottam időnként. Ezt csak erősítette a túl hangosra állított nézőtéri hangfal.
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a szövegek felét lehetett csak érteni egyrészt a színésznők beszédstílusa, másrészt a rosszul beállított hangerő miatt. Keményen hangzik, de a színészi játék súrolta a ripacskodás határát.
 
Legnagyobb csalódásom Oszvald Marika volt. Szerepe szerint egy hajléktalan prostit alakított. Hát akinek van rá fantáziája az azt is gondolhatta, hogy ezt a nőt valaki egyáltalán megkívánhatta? Ez a szerep egyáltalán nem az ő testi adottságaira lett kitalálva: amióta csak ismerem sohasem volt egy karcsú, kívánatos nő, és szerepe szerint pedig egy párzó mozdulatokat bemutató  gusztustalan gömböccé vált.
Magasabb szintű művészi jelenlétnek a nyomát sem láttam.

-

Talán még Papadimitriu Athina volt a leghitelesebb. A testi- lelki adottságainak szerepe szerint megfelelt egy cigányasszonynak. Nem játszotta túl a szerpét, ám artikulátlanul ő is tudott visongani veszekedés közben. Görög származása sokat segített a megfelelő átéléshez.

-

Kováts Kriszta számára egy vallásos aggszűz szerepe jutott. Ahogy a színpadon megjelent, hát nehezen volt hihető, hogy ilyen testi adottságokkal rendelkező nő ne kötött volna ki már régebben valaki ágyában…Alakítása inkább szürkének volt mondható, hasonlatosan a színpadon viselt öltözetéhez.

-

Bede-Fazekas Anna egy árván maradt zsidó asszony szerepét vitte középszerű alakítással. Valódi tragédiája csak a darab közepe felé bontakozott ki. Erőlködött szegény, hogy jól megfeleljen a karakternek, ám messze volt tőle.
 

*

A zene is szerepet játszott a darabban: énekeltek ismert, közkedvelt darabokat elfogadtató minőségben. A trágárság momentuma itt nem szavakban artikulálódott, sokkal inkább mutogatással jelentkezett.
Figyeltem a közönség reakcióját ezekre a mozdulatokra, hát tetszett nekik. Ó a nép, az Isten adta nép önfeledten szórakozott. mindig bejön a régi római mondás: panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszt. Kenyérrel ma már el vagyunk látva, a cirkuszról pedig a „művészvilág” gondoskodik.
 
A szemem már ösztönösen ráállt a nézőközönség öltözködésére is. Nagyon vegyes kép alakult bennem. Üdítő jelenségnek értékeltem azt, ha valaki az alkalomnak megfelelően jelent meg. A többség stílus nélküli össze-vissza válogatott, gyakran egymáshoz nem illő ruhadarabokat aggatott magára.  Számomra elrettentő megjelenéssel is találkoztam: melegítő alsó és felső, kiegészítve sportcipővel…

No comment!
 
Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

12. MAGASABB SZINTEN: ANYANYELVI TÁBOR 

 
Tisztelt olvasóink!
Széchenyinek Istvánnak tulajdonítják a következő sorokat: „Az egészséges nemzetiségnek pedig egy fő kísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzet is él”.
Ám sajnálatosan keveset tudunk nyelvünk kialakulásáról, struktúrájáról, szavaink létrejöttéről, jelentéseinek igazi tartalmáról.
Még szomorúbb azonban az, hogy főiskoláinkon, egyetemeinken sem kerül megfelelő szintre ennek az oktatása.

 *

Rendhagyó módon magazinunk lehetőséget adott egy magasabb szintű anyanyelvi tábor propagálására. Javasoljuk nyelvtanároknak, főiskolai-  és egyetemista hallgatóknak, és egyébként pedig mindenkinek, akik érdemben szeretnének elmélyedni nyelvünk szépségeiben, egyedülálló szerkezetének a megismerésében.

…………………………

A nyelvi tábor célját a két fő előadó hitvallását, szándékát a következő sorok teszik ismerté:

Véghelyi Péter és Véghelyi Péterné: Néhány gondolat a táborokról

A hittel, erkölccsel, magyarságunkkal kapcsolatos tudatlanság állapota félelmetes, különösen a mediatizált fiatalok körében. A mai neveléstudományi tudományos élet rendkívül silány és kifejezetten magyarellenes. Mára már világos, hogy minden a magyar nyelv és sajátos gondolkodási többlet bemutatását szorgalmazó kezdeményezés elé akadályt gördít a nyelvtudomány.
A ma 80-90 éves emberekkel folytatott beszélgetésekből érthető meg, hogy az ő hitük nem csak az életük egy szegmense volt, hanem a hitük az életük. Általuk nyerthetők olyan szavak, nyelvi kifejezéseket, amelyek már teljesen kikoptak a használatból és jelentésük homályos. A Czuczor-Fogarasi szótárban azonban legtöbbje megtalálható, vagy gyöke alapján kinyomozható, esetleg néprajzi adatokkal megfejthető. Néhány példa: virgolódik, bajmolódik, kallóz, pilinkézik, fondorkodik, bokafántoskodás, nyüg… Vajon mi lesz aztán, ha ők elmennek ebből a világból? Ki fogja ezeket megtanítani, megmagyarázni összekötni a jelölőt a jelölttel, és kimondani a jelentést? És hogyan fogjuk fel, ha nem lesznek hozzá képek, amit emlékezetünk eltárol?
A mennyegző szó erkölcsi tartalmát például a mai gyerekek már nem értik és nem ismerik. Hogyan töltjük meg jelentéssel és képekkel, ha ők már csak olyan esküvőkön vesznek részt, amiket nyugati, elamerikanizált konzumcikk mintájára kiüresített a külső máz és a kulturálatlan, gyakran ízléstelen szórakozás? Ezek kapcsán fórumokon gyakran elhangzik az a kifejezés, hogy a „kor bűnei”. Álságos szókapcsolat, nem lehet jelentése, mert a kornak nincsenek bűnei, csak az egyes embernek lehetnek bűnei. Az ilyen kifejezések csak azért gyártatnak, hogy felmenthessük magunkat az egyéni hibák, vétkek és súlyos bűnök alól. Nem érv az, hogy a mai világban nem lehet úgy kereszténynek lenni, mint régen, hiszen mindig is a fennálló erkölcstelenségekkel való szembenállást jelentette a keresztény életformát. Egy kor pedig attól lesz dicső vagy aljas, hogy mekkora a szembenálláshoz való bátorság mértéke az egyes emberek lelkében. Éltes korú visszaemlékezőink azonban abba a lelkiállapotba emelhetnek bennünket, amiből forrásozik ez a bátorság. Ez a szellemiség, a gondolkodásmód átadható ilyen formában is, amiben a magyar nyelvi többletnek is óriási szerepe van.
A magyar nyelv, valamint a benne rejlő gondolkodási többlet, lényeglátás és bölcseleti, teológiai összefüggések kutatása, boncolgatása képezi életünk minden pillanatát. Meglátásunk szerint ma az jelenti a legnagyobb gondot, hogy a tanítók a befektetett munka gyümölcsét is szeretnék megkapni, kérik az elismerést, amit azonban azok a körök adhatnak, melyek a szellemi megrontást is fenntartják. Most értéket, hagyományt kell menteni, ezt a tudást kell átadni, ehhez a kútfőhöz kell a nyitott elméjű fiatalokat elvezetni. Ennek a munkának most gyümölcse nem lesz, és ezért a munkáért most csak mellőzöttség, üldöztetés, és méltatlanság lesz a fizetség. Ezek a fiatalok azonban 20-30 év múlva e tudást bírva kerülhetnek döntéshozó helyzetbe, pozíciókba, amit majd akkor fel tudnak használni, tudnak változtatni.
Az egy nyelvet beszélők közössége a legszélesebb értelemben vett gondolatközösség. Magyar nyelvünk sajátos, egyedülálló szellemi többletét hordozó kincseit ki kell aknázni. Mária országaként nemzetünk léte nagy mértékben függ a nyelv állapotán, és ismeretén, mert igen szoros kapcsolatban áll a gondolkodással és kivált alkalmas arra, hogy a nyelv fejtegetése révén felszabadítsa az embert a saját szellemi létmódjára, ami az ember lényege.

---------------

Minden amit e táborról tudni kell a következő linken megtalálható:

https://nyelvmegorzes.hu/nyelvi-taborok

----------------

A feltett kérdésekre a nyelvi  táborban
lehet választ kapni!

************************************

A nyelvi struktúránk nagyon eltér az európai nyelvektől.
Teljesen más az egyedülálló logikája

*************************************************

 13. LÁTLELET RIPORTKÖTET, II. RÉSZ 

 

WESSELY GÁBOR: Az Atomenergetikai Múzeum költözni készül

 
Összegyűjtötték az atomenergetika hőskorának írásos és tárgyi emlékeit. Nagy szerepe volt a múzeum létrehozásában Beregnyei Miklós üzemtörténésznek. De, ha megépül Paks II., akkor a gyűjteményt új helyre kell költöztetni.
Kevesen tudják, hogy Paks II. megépítése nem új keletű elképzelés. Már a nyolcvanas évek derekán előkészületek történtek a folytatásra, s akkoriban úgy emlegették az átadott, máig üzemelő négy blokkot, mint az I. ütemet. 

Ám a folytatás, a rendszerváltó zűrök és zavarok közepette 

elmaradt.

Wessely Gábor

A 20. század legnagyobb magyarországi beruházása kereken harminc éve fejeződött be, a IV-es blokk üzembe helyezésével: 1987. augusztus 16-án. Az évforduló kapcsán beszélgettünk Beregnyei Miklós üzemtörténésszel.

 *

– A megbízatást 1992-ben kaptam az akkori vezérigazgatótól, dr. Petz Ernőtől,  mondja.
– Létrehoztuk az üzemtörténeti gyűjteményt, melynek anyaga aztán, a 2012. március 7-én megnyitott Atomenergetikai Múzeumba került.
 
A múzeum első vezetője, 2013-ig Beregnyei Miklós volt. S az értékteremtő és értékmegőrző emberekre jellemző módon, számos más területen is összegyűjtött, létrehozott maradandó dolgokat. Alapító elnöke az 1988 óta működő, kulturális és településtörténeti kutatást, dokumentálást végző Jámbor Pál Társaságnak. Szerkesztője az 1994-től negyedévente megjelenő, szépirodalmi és helytörténeti kiadványnak, a Paksi Tükörnek. És nem utolsósorban a városi lap, a Paksi Hírnök alapító főszerkesztője is ő volt, az első szám 1989. szeptember 26-ai megjelenésétől, két éven keresztül.
 – Na, az egy érdekes sztori volt - emlékszik vissza -, korábban a Paksi Mozaikot szerkesztettem, amit 1987-ben betiltott a pártbizottság. Három cikket ki akartak vetetni, amihez nem járultam hozzá. Főleg amiatt a novella miatt problémáztak, amit az egyik tanár, Kaszás Zoltán írt, megtörtént eset alapján, az 1968-as csehszlovákiai bevonulásról. Szóval volt vakaródzás, amikor azzal álltunk elő 1988-ban, a Jámbor Pál Társaság részéről, lakossági támogatást is élvezve, hogy újságot akarunk indítani.

 *

De elindult a lap, jelentek meg helytörténeti könyvek, kerültek a házfalakra emléktáblák, s elkészült a pap-költő Jámbor Pál szobra is, Beregnyei Miklósnak és a vele egy hajóban evezőknek köszönhetően. A 73 éves helytörténész nyugdíjasként is dolgozik. Bejár az Atomenergetikai Múzeumba. A könyvtárhelyiség sarkában áll az íróasztala, a munkájához szükséges forrásanyagok karnyújtásnyira vannak tőle. A háromezer kötet többsége szakkönyv, közülük mintegy ötszáz az USA-ban elhunyt, magyar származású mérnök, dr. John E. Kenton hagyatékából való. A nukleáris energiával kapcsolatos angol nyelvű szakirodalom olyan darabjai is megtalálhatók itt, amelyek az Országos Széchenyi Könyvtárban sincsenek meg. És ez csak a könyvtár. Van egy nagy fotóarchívum, őriznek öt-hatezer dokumentumot az adattárban (a műszaki leírásoktól a hivatalos levelezésig), s ami a nagyközönség számára a legérdekesebb: összegyűjtöttek mintegy háromezer tárgyi emléket az atomenergetika hőskorából. Ezeket részben raktározzák, részben bemutatják a tárlókban, illetve a múzeumépület előtti szabad területen. Apróságokat és méretes cuccokat: az I-es blokk indításának 10. évfordulójára kiadott emlékéremtől a kétmázsás csavarok megszorítására alkalmas, húsztonnás csavarhúzó gépig.
 - Magyarországon az ötvenes évek közepétől van jelen az atomenergetika  -  tájékoztat az üzemtörténész -,  de sehol nem őriztek ezzel kapcsolatos írásos és tárgyi emlékeket. Hát mi összegyűjtöttük, amit csak lehetett, s azon voltunk, hogy mihamarabb megkapjuk a múzeumi rangot. Mert amíg csak üzemtörténeti gyűjteményről beszélünk, addig szabadon mozgathatók a tárgyak. A szebb darabok kiemelhetők, s akár külföldre is kivihetők. Ez történt több gyár privatizálásánál. A Szerencsi Cukorgyárnak világhírű üzemtörténeti gyűjteménye volt, s mára semmivé lett. Ám a múzeumi tárgyak műtárgynak minősülnek, és csak minisztériumi engedéllyel vihetők máshova.
 
A paksi helytörténet, az atomerőműves üzemtörténet minden fontosabb dátumát napra pontosan tudja Beregnyei Miklós. Már arra is felkészült, hogy egy újabb időpontot memorizáljon: a költözését. Ugyanis Paks II. építését bontások fogják megelőzni. Raktárépületek és üzemépületek mellett a múzeum is útban van. Új helyet kap majd a városközpontban, az egykori konzervgyár területé.

*************************************************

 14. MESEREGÉNY FOLYTATÁSOKBAN 

 

VÁRKONYI KITTI : VARJUCKÓ

 

A KÖNYVET ILLUSZTRÁLTA, KALMÁR ZSUZSA

SZÁJJAL, ÉS LÁBBAL FESTŐ MÜVÉSZ

…………………………

 HATODIK RÉSZ

Varjuckó – Csakazértis

 
Visszaútban csak a csalódott keserűség szította bennem haragomat. Nem érdekelt az egyensúlyozás se, meg a látnivaló se, de még Meme csacsogása se, amitől egyébként már jó ideje csak derűs hangulat szokta felváltani szomorkodásomat.
- Nézd, Memci ez a madár nem is örül nekünk.

Várkonyi Kitti

- Miért, anya, már nem szeret minket? Mert mi a Balatonon voltunk,

 ő meg nem?
- Csudákat beszéltek itt! - vetettem oda fél csőrrel. De ők csupán azt hallották: kááár.
- Kár, bizony! - szólt apa, akit Hercegnő Kutyának szólít.
De Puli már résen volt. Megérezte rosszkedvemet és figyelt. Kedvetlenségem jogosságát beláthatod, hiszen alig vártam már, 

hogy szabadon tehessek meg néhány lépést. Mi a baj ezzel? És… talán ha repülni is próbálhattam volna… Legalább egyszer! Puli belátta, de tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam.
- Akkor nem kéri a lisztkukacokat se apa? - érdeklődött Meme újra.
- Lisztkukac? Hol van? - toporogtam Hercegnő vállán, akinek a lisztkukac említésére égnek állt karján az összes apró tolla. Hogy miért kell ennyire viszolyogni azoktól a pinduri csemegéktől? Hercegnő ki nem állhatja őket. A látványuktól meg egyenesen átalakul. Lehet, hogy ő tud valamit, amit én nem? Na, jó. Inkább lemondok a kukackáimról, csak hadd szaladgáljak végre cipő nélkül szabadon, kukac nélkül, egyedül.
Amint ezeket végig gondoltam, elhatározásra jutottam. Megnyugodott árva madár lelkem, s vártam az alkalmat.
 

Az alkalom akkor jött, amikor már ülőfám magasából szembe vigyorgott rám a nyitott konyhaablak. Edzeni kezdtem azonnal. Szárnyak hátra; egy, előre; kettő. Helyben járás: egy, kettő, három, négy, térd roggyantás: egy, szárnyak fel; kettő. Egyenes láb; három, szárnyak le; négy. Bal láb hátra; egy, vissza; kettő. Jobb láb hátra; egy, vissza, kettő.
Közben megjöttek a kukacok. Ládikám papírjára halmozva nyüzsögtek.
- Leszoktam - vetettem oda apának, akit Hercegnő Kutyának hív, aki épp a hosszú kékcsövekből húzta ki a lábait. De ő csak azt értette;
- Káár! Kár!
- Mi van, Varjuckó?! Nem vagy éhes? Befaltad a cseresznyefát?
- Ó, te ostoba Kutya, te! Menj, inkább keresd meg a Hercegnődet, addig úgyse jön ki, amíg itt vannak a férgek!
- Miattam nem eszel? Kimenjek? - kérdezte, immáron majdnem ruha nélkül.
Erre aztán leugráltam ülőfámról, egy- kettő- három; ládikaszél.
Belehabzsoltam a fehér pondrókba és szépen szórni kezdtem kifelé. Még a lábammal is kotortam rajtuk. Csak úgy röpködtek szárny nélkül, aztán másztak tízen húsz felé.
- Jó, jó! Megyek már! - fordult ki konyhámból Kutya.
Nekem se kellett egyéb! Ülőfa; hopp felfelé, egy, kettő, kisszekrény, széktámla, hopp az asztal, hopp az ablakráma.
- Hűha! Jó három méter a föld. Nosza lássuk, hátha megy az a repülés? Gyorsan kellett döntenem, mert Puli már kezdte a vircsaftot. Még a végén idevernyog mindenkit! Kitártam szárnyaimat, elrugaszkodtam és… lezuhantam.
Kétségbeesésem határtalan volt. Szóval tényleg és soha és végérvényesen nem fogok repülni már! Ó, te magasságos varjútanács! Mi lesz így velem, fogyatékos kis Varjuckóval? Mi tévő legyek? Kissé kóvályogtam még az esés hatása után, de acélos erővel rohantam az ismeretlen felé. Hátha mégis lesz egy virágerdő, vagy legalább varjúköröm, ami persze csak a hegyekben terem. De talán lesz egy iciri - piciri kis erdő, ahol varjútövis terem és alá bújhatok. Vagy talán a sárga varjúháj porzói közt lesz vigaszt nyújtó darázs, lepke, vagy méhecske.
Ezek a növények megedzették erőmet, kitartásomat, és már gondolatukra is vidámabban futottam át az úton, ahol a hatalmas gépek közlekedtek. Aztán mint aki jól végezte dolgát sétálósra fogtam a dolgot. Élveztem a magas füvet ahogy a lábamat nyaldosta. Istenem, mennyivel másabb, mint a cipő! Nem tudom mennyi idő telt el így a szabadság mámorában, de egyszer csak apa, akit Hercegnő Kutyának hív hangját hallottam magam mögött:
- Na végre megvagy te kis szökevény!
- Kááár! Kááár! Hogy bírtál ilyen gyorsan belebújni a csöveidbe újra? Mikor eljöttem, már nem volt rajtad!
Azt se tudtam hova szaladjak hirtelen, csak futottam billegve előre. Bárcsak tudnék repülni, most egyetlen jó nekiiramodás és te nem tehetnél semmit Kutya! Ugráltam, féloldalasan, mókásan, ahogy Hercegnő jellemezte mozgásomat és játéknak tekintve a fogócskát, kacskaringós menekülésbe kezdtem.
Hirtelen egy kerítésnél találtam magam, melyen én könnyen átjutottam, de apa nem; az arca, látnod kellett volna, egy tanulmány volt!
A rács túloldalán nincs fű, csak szürke simaság. Kicsit fellélegezve körülnéztem; korlát mindenfelé; de csak neked Kutya, mert én könnyen kibújok a vasrudak között! Peckesen sétáltam a bekerített tér közepe felé. Néha még ugráltam is, akár egy bakkecske. Élveztem a szabadságot. De apa nem élvezte és nem adta fel, talált egy rést ahol ő is befért. Hoppá, szaladjunk csak; sutty ki a rácson, te meg Kutya bent maradtál! Kááár! Vagyis dehogy. Kutya egészen közeljött én pedig riadtan tekintettem fel rá. Köztünk meg ott volt az a jótékony rudazat. A kerítés, amin az ember számára csupán egyetlen a bejárat. Apa, akit Hercegnő Kutyának szólít megfordult és lassan megindult a túloldalon lévő általa is átjárható rés felé. Már azt hittem feladta, amikor nekiiramodott. A mindenét, vissza! Úgy nekilódultam, hogy hátra se néztem, egészen a körbezárt tér közepéig szaladtam - na ezt nem kellett volna! Kutya szélsebesen berontott a szürke simaságra és egyenesen felém tartott. Futás, futás! Kááár, kááárrr - de már késő volt, apa elkapott. A szívem a csőrömben dobogott, Kutya meg csak állt és várt.
Aztán bizonyára érezte, hogy kezdek megnyugodni, mert kisvártatva elindult velem hazafelé.
-Te aztán rá tudod hozni a rémületet az emberre Varjuckó! - mondta apa, de a hangjában nem volt semmi bántó és még mosolyogni is tudott - velem ellentétben.
- Ej, ej, Jucóka, ilyet nem szabad! - mondta melegen. -Nehogy azt hidd, hogy minden ebféle olyan, mint a mi Pulink! Ha egy vadabbal összetalálkozol széttép, nem tudsz megszökni előle! Mikor érted már meg?!
A szerencsétlen ugrásomra gondoltam az ablakból, arra, ahogy a szökésem indult és bizony be kellett látnom, hogy igaza van. Most kezdtem csak érezni, hogy milyen jó is az a két Apakutya-kéz, mely oly óvatosan borította be tollas testemet. Közben közeledtünk a két széles szürke simasághoz, amin hatalmas szerkezetek szaladgáltak. Menekülésem kezdetén pont itt szaladt el mögöttem egy emberekkel teli óriási gép, épp, hogy nem érte a farktollacskám. De a szele hatalmas lendületet adott, már-már azt gondoltam, repülök újra…
- Valóságos csoda Varjuckó, hogy senki nem ütött el, amikor átjöttél itt az úton. Nagy szerencséd volt!
Miután hazaértünk, a szokásosnál is óvatosabban tett a helyemre.
- Hol sikerült elkapnod? - érdeklődött Hercegnő. Örömmel telített aggódó hangja kedvesen simogatta zaklatott lelkem. - Na mesélj már, mesélj, mesélj! Olyan ügyes vagy! - mondta Kutyának türelmetlenül.
- Nem fogod elhinni! A focipályán, tudod a kutya-futtató mellett.
- Ó, te kis ostoba madár! Csak nem focirajongó vagy? -kérdezte nevetve Hercegnő. De nem válaszoltam semmit. Fölényes öntudattal emeltem magasba csőrömet és hirtelen kitátva majd összecsapva tettem pontot az események tárgyalására.
Kis lakóhelyem biztonsággal töltött el veszélyes kalandom után. Már nem kívánkoztam egyedül lenni és semmi sem okozott nagyobb örömöt, mint nyüzsgő kukackáim élvezete.

A szabadság veszélyes tudata megfontolásra késztetett az iránta érzett egyre csökkenő sóvárgásomban.

..................................

 

HETEDIK RÉSZ

 Varjuckó –Kalandjaim

Ettől a naptól fogva mindenáron bizonyítani szerettem volna családomnak, hogy valóban közéjük tartozónak tekintem magam. Ezért reggelente, a szokásos aerobik órám előtt beiktattam napirendembe a mesereggelt. Ébredésem után rögtön nekiláttam, hogy tudassam velük életemet, elgondolásaimat, csodálatomat a gólya iránt, tudományomat és persze köszönetem, amiért befogadtak engem. Számukra mindez így hangzik;
- Kelep, kelep, kelep, kelep, kelep, gurgyula, gurgyula, gurgyula, káááááár, kááááár, káááár, kááár, kár, kár, kár, hep, hep! - kicsi szünet, csak a hatás kedvéért, majd:
- Gurgyula, gurgyula, gurgyula, vau, vau, háp, háp, kár, kár, kár, hep, hep.
Nem is gondoltam, hogy mekkora örömet szerzek beszámolómmal! Meme könnyezésig neveti magát, apa, akit Hercegnő Kutyának hív hahotázik, Hercegnő pedig kuncog. Szóval derűssé válik a hangulat, ezért aztán eszembe sincs lemondani róla.
Pulinál ugyanis nem értem el elsöprő sikereket. Mondhatnám, picurkát se élvezi. A vaus résznél szőrét felborzolja és morogni kezd.?
Nekem elég mókásnak tűnik, ahogy kis barátom ugrásra kész testtartásban mutogatja fogait és morog. Teljesen bizonyos, hogy engem soha nem bántana. Miért is tenné? Mostanában már én látom el őt bőséges eleséggel. Ha átugrálok az asztalra, mindig találok valami ottfelejtett finomságot. Rögtön leszórom Pulinak, aki hálásan kapkodja fel, eltüntetve ténykedésem nyomait. Az abrosszal pedig csínján bánok, mert jó ideje rájöttem; pottyantani azt ott nem szabad. Hercegnő mostanság nem is emlegeti a kloákámat… Így aztán sűrűbben látogatok az asztalra…

Mint most is. Hercegnő már tele pakolta a terítéket edényekkel. Mindegyik rejteget magában valami finom falatot. A nagy tál teteje nyitva, a konyhában éppen senki. Megtekintem. Hopp, hopp, hopp, már itt is lennék. No lássuk csak! Ez itt leves.

 *

Megismerem, mert merengetővel szoktak kínálni belőle, szép nagy etetőkanállal. Megvárják, amíg kiszürcsölöm a levét és már kapom is újra. Szóval leves. Felugrok a tál szélére, kicsinykét talán belekeverek a csőrömmel… Halászok…
- Nézd, Puli! Csirkeláb. Kéred? - Puli figyelmesen felemeli a fejét, lassanként csóválni kezdi a farkát és várakozásteli tekintettel mered rám.
- Kicsit megkóstolom, várj. - A csirketenyérből vájtam keveset, majd Pulinak pöcköltem tovább. Az oktondi állatja! Olyan hangosan ropogtatja, hogy még a hálószobába is behallatszik, pedig az elég távol esik a konyhától.
- Nem pottyantok, nem pottyantok, nem pottyantok. -ismételgetem, ahogy visszaugrok az abroszra, majd a szék támlájára, s innen a kisszekrény után már otthon vagyok. Mire Hercegnő kiért, én unott képpel bámultam a nagyvilágba ülőfámon. Úgy álltam ott, mintha oda nőttem volna. Mintha soha el se mozdultam volna. De csőrömet azért gyorsan megtöröltem ülőfácskám oldalán jobbról is, balról is.
-Mit rágtál Puli? Ki adott csontot neked? Tudod, hogy nem kaphatsz csontot kiskutyám. Honnan szedted?
Csak a nyelve lógott ki a fejéből, ahogy felülve nézte gazdasszonyát hűségesen, kedvesen, farok csóválva.
Úgy néz ki, ezt megúsztam. Bár számtalanszor előfordult már, hogy keresni kezdték, amit elcsenegettem innen-onnan. Lett légyen ennivaló, gyűrű, játék mütyür, vagy miegyéb. Ilyenkor mindig elém állnak - én ettől kissé megrettenve guggolok le - és nekem szegezik a kérdést: Te loptad el? Mindig és újra eljátszom az ártatlan kisvarjú szerepét. Topogás, fejforgatás, odébb ugrás, elfordulás, visszanézés, megfordulás, guggolás, szárnycsapkodás. Ezzel vége. Nem nagy ügy!
A mai étkezés azért mégiscsak szolgált meglepetéssel. Na nem a csibekéz eltüntetése miatt lett izgatott a társaság. Étkezés közben jól kitalálták, hogy én fürödni fogok.
- Megyünk a fürdőbe. - állt elém apa.
Fürdés. Fürdés? Úgy értsem, az ember esőt is tud hozni? Egyik bűvöletből a másikba esem. Hirtelen felrémlett régi életem…
Szikkasztó kánikulák idején sóvárogva tekintgettünk varjútársaimmal az égre. Valahogy mindig megéreztük, mikor lesz eső. A levegő is nehezebb lett, a szél is másképp osont a fák közé. A verebek igen alacsony repüléssel, zuhangató szálldosással jelezték mindenkinek; ők is tudják, eső közeleg. Mi is, már előre vártuk! Némelyikünk az ágak szélén, kitárt szárnyakkal, néhányunk inkább alant, pocsétára várva. A tócsák jóságos, hűsítő medenceként viselkedtek ilyenkor, amiből még kortyolni is lehetett. Beleguggolni, fejünket, szárnyunkat belemártani… Fenséges érzés volt már csak az eső gondolata is!…
De most nem érzek a levegőben se záport se vihart. Még a szellő se rebben odakint. Verőfényes, ragyogó napsütés melengeti az ember építette fészkek falait… l
Kissé megijedtem, ahogy apa, akit Hercegnő Kutyának szólít átmarkolta zilált tollaimat. A fürdő egy óriási fehér pocsolyatartóban esett meg. Lám, az ember, bevitte fészkébe az esőt is! Hosszú szárból induló, napraforgó fejére emlékeztető kerek tányérkából zuhogott a víz. Először nem értettem az egészet! Álltam a fehér teknő alján, figyeltem a kerek vízszórót, reméltem, szotyolák is potyognak majd. De csak a víz spriccelt rendületlenül.

Aláaraszolgattam. Lassan, óvatosan. Sose lehet tudni…! Eleinte bizonytalanul, bátortalanul, de hamar rájöttem micsoda örömforrásra leltem!
 

Picit kitártam egyik szárnyam a vízsugár alatt, majd a másikat. Egyre merészebben engedtem át magam a zuhanyozás élvezetének. Csőrömet égnek emelve folyattam begyemre és lábacskáimra a langyos csordulást. Még a lefolyót is megcsudáltam, ráébredve minő célt is szolgál az edény alján. Pompásan éreztem magam!
- Na, gyere Varjuckó! Elég volt már! - nógatott apa.
- Nem jövök. - válaszoltam, de ő csak azt hallotta; hep, hep!
- Gyere már! Ha itt lubickolsz, estig se száradsz meg!
- Kár!
- Ha kár, ha nem kár, vége. - szüntette meg a vízesést apa, s kezét igen határozottan tartotta elém.
- Akkor se megyek! - ugrottam félre és reménykedve nézegettem fölfelé, ahonnan eddig a víz spriccelt felém.
- Jól van, majd jövünk még máskor is, na! Gyere, gyere szépen! Kérlek Juckó, teljesen elgémberedett már a hátam.
Az más! Ha jövünk, akkor megyek, döntöttem hirtelen és engedelmesen átléptem a kádból Kutya vigyázó kezére. Ha tudom, micsoda merényletre készül, bizonyára tovább húzom az időt…
Fogalmam se volt róla, hogy apa, akit Hercegnő Kutyának hív a konyhába fog ma tanyázni! Ültem ülőfámon és elképedve figyeltem, ahogy Kutya kiszedi ládikámból újságjaimat, majd kiemeli a ládikát is, széket is és a guanó gyűjtemény felé veti tekintetét.
Azt már nem! Egyetlen lendülettel ugrottam a kupac közepére, - jó nagyot estem - hogy csőrrel-karommal megvédelmezzem Hercegnő tulajdonát!
- Nem bánthatod! Ez a Hercegnőé! Nem adom neked! - üvöltöztem a potyadékok tetején, frissen mosdatott szárnyaimmal söpörgetve a mocskot apa elől. De ő nyilván csak azt hallotta; - Kááár! Kááár! Kááár!
- Menj innen, Juckó! - akart félretolni Kutya.
De nem hagytam magam! Futottam egy tiszteletkört a konyhában s rögvest vissza a kupac tetejére, csőrömmel cibálva ki Kutya kezei közül újságocskáimat.
- Azonnal tedd vissza!
- Ereszd már el, te makacs madár! Rendbe teszem a lakásodat. Láthatod micsoda piszoktenger van már itt!
Csőrömmel odébb toltam apa kezét. A legszennyesebb papírfecnit sikerült megszereznem és a hátam mögé vetni.
- Eredj már innen! Nem kaphatod meg a csörömpölőket! Nem adom a babanyakláncot sem! Nem viheted el! Ez itt mind az enyém! Hercegnőnek gyűjtöm. Érted már? - Üvöltöztem teljes erőmből. Jelentőségteljesen koppantottam kettőt a kövön és vártam mi lesz? De ő biztosan csak azt hallotta;
- Kááár! Kááár! Kááárrr!
- Na, gyere, felteszlek az ülőfádra. Onnan is láthatod, csak kitakarítalak - és feltett. Láttam, hogy nem értett meg. Azon nyomban visszaugrottam. Ezt nem hagyhatom annyiban! Az eséstől beütöttem csőröm tövét, ahonnan vékony csíkban szivárogni kezdett a vér. De a villongás tovább folytatódott. Nem adom fel! Körbe-körbe rohangáltam a konyhában, Puli rémülten hátrált utam elől. Aztán nyújtózkodós pozitúrából vakkantott rám egyet.
- Kár! - Hajítottam felé véleményemet. Jobb, ha kimaradsz ebből!
Apa hajthatatlan volt. Csak pakolt, csak tüsténkedett, csak beszélt. Én, ellentétben vele, minden szavát értettem.
- Mi a bajod? Csak tisztába teszlek, ha már fürödtél. Viszont úgy látom akár azonnal fürödhetünk újra!…
- Megyünk a szotyicsőhöz? Nem bánom! Elviheted. -eresztettem el Hercegnőnek szánt guanóimat és az asztal keresztrúdjára kapaszkodva vártam ki, hogy apa, akit Hercegnő Kutyának szólít betartsa szavát.
Engedékenységemért bőségesen kárpótolva lettem!
Bár a második fürdés számomra kielégítő ideig telt, élvezetes volt, mégsem feledkeztem el sérelmemről. Ahogy visszaérkeztem immár kitakarított kis otthonomba, azon nyomban nekiláttam a dolgok széthordásának. Ládikámmal hamar végeztem. Apa csupán egyetlen lapot terített pohárkám alá, így aztán kevés munkámba telt kiráncigálni és amúgy varjúsan elcsipkedni. Mikor sikerült a konyhakőre kotornom aprólékos munkám eredményét, azonnal utána ugrottam. Tudod, általában és úgy komolyan nem szoktam elhagyni ülőfáimat. Ha mégis, akkor látogatásom az asztalon heverő érdekességeknek szól. De most különösen mérges voltam, amiért apa, akit Hercegnő Kutyának szólít elbitorolta Hercegnő jussát. Az ülőfák alá leterített újságok sebes iramban kerültek a ládikabeli lap sorsára. Alig bírtam kivonszolni a konyha közepére e hatalmas lapokat. Jó ideig vesződtem a feladattal mire úgy találtam, talán kész van. Akkurátusan szétkotortam lábaimmal, mindenhova jusson. No és, hogy Hercegnő örüljön, minden inciri-finciri kis fecnire guanót is ültettem. Roppant boldogan és elégedetten ugráltam fel helyemre, ahol hangos ˝énekszóval˝, repesve vártam eltűnt Hercegnőmet:
- Kelep, kelep, kelep, kelep, kelep, gurgyula, gurgyula, gurgyula, káááááár, kááááár, káááár, kááár, kár, kár, kár!
A hatás nem maradt el. Meme kacagott, Kutya hahotázott, Hercegnő nevetett. Mikor beléptek a konyhába, egymásba kapaszkodva könnyeztek a nevetéstől.
- Menjetek ki innen! - Szólt Hercegnő, mikor végre levegőhöz jutott. -Többet ne tedd rendbe a madarat, hallod, Édesem? Soha többé! Láthatod, ez az én dolgom! Ha Meme helyett én adok neki friss vizet, akkor belepiszkol a pohárba. Tudomásul kell venni, hogy a más dolgába nem avatkozhatunk bele. Még akkor se, ha segíteni akarunk.

…….......................

 

NYOLCADIK RÉSZ

 Kaland

Gyönyörűséggel vegyes örömmel szemléltem, ahogy Hercegnő mindent, mindent összeszed. Beteszi egy óriási zsákba és elviszi magának. Elhatalmasodott rajtam a megelégedettség és fejemen felborzolt tollakkal duruzsoltam kedves barátnőmnek; hep, hep, hep.
Vitathatatlanul elégedett vagyok sorsommal, bár nem múlik el nap, hogy hátrahagyott életem ne villanna eszembe. Sokszor gondolok testvéreimre, szüleimre, bensőséges, meleg fészkünkre.

Ha a szabadban varjak énekelnek, van, hogy válaszolgatok, üzengetek, kérdezgetek társaimtól.
 Többször előfordult, hogy válaszra se méltattak… Most már nem érzem annyira a szomorúság magányát. Kismeme folyamatosan gondoskodik jó hangulatom biztosításáról. S ahogy töprengek úgy találom, hogy én pedig új családom jó közérzetét biztosítom. Akaratlanul. Vagy mégse?
Egyik este, már éjszakai gubbasztásomhoz készülődtem, mikor Meme szaladt be konyhámba.
- Szia, Juckó! - Üdvözölt, mint mindig, ha meglátogat.
- Hep. Hep. - Válaszoltam és érdeklődve figyeltem, ahogy kitárja a mellettem álló kisszekrény ajtaját. Hercegnő is szokott oda nyúlkálni. Mindenféle húsokat, sajtot, tojást varázsol ki belőle. De sajnos mindig visszazárja a fehér ajtót, ezért még soha nem volt módom bekukucskálni, mit is rejteget előlem lépegetős szekrénykém ajtaja. Most! Most viszont, most Meme kiemelt egy Túró-Rudit és itt hagyta a szekrényt nyitott ajtóval. Tüstént az ajtóra ugrottam. Előrehajoltam és felfedeztem én is a Túró-Rudik lakhelyét. Az ajtó rekeszébe rejtve lapultak szépen egymásra helyezve.

Felfedezésem nagy örömmel töltött el. Abban a pillanatban kiemeltem egyet és odadobtam Pulinak.
- Kérsz, Puli? - Naná, hogy kérte! Nagy bőszen nyomta rá orrát és szagolgatni kezdte. Majd tuszkolta maga előtt, két mancsával átfogva tolta, tolta, azután segélykérően rámnézett.
- Segíts, bontsd ki! Kérlek bontsd ki nekem!
- Várj, előbb magamnak. - intettem türelemre, azzal kiemeltem még egy Rudit és feltéptem a papírját. Mivel az ajtó tetején nehéz Túró- Rudit habzsolni, így leugrottam
az ajtó elé. Itt legalább jól beláthattam annak tartalmát is, fenséges lakomám közben. Dézsmálásom közepén, váratlanul gurult elém Puli Túró-Rudija. Visszahökkentem ugyan, de tüstént feltéptem neki.
- Itt van, eheted! - kotortam elé lábammal.
Viszont mi lehet még a szekrényben? Torpantam meg, visszadöbbenve saját Rudim felett. Az ajtó még mindig nyitva állt, mögötte Puli tolta, tolta előre kedvenc csemegéjét.
- Benézek - közöltem vele. És benéztem. Egészen beálltam a szekrény elé, majd bedugtam a fejem és fél lábbal már be is léptem. Egész magasan kuporogtak az érdekes dolgok.
- Nahát! Tejföl! - ujjongtam és csőrömmel kilöktem a polcról, csak úgy puffant a tetején, Puli nagy ámulatára! De ahogy bozontos fejét oldalra kapta, véletlen meglökte a szekrényke ajtaját. Az pedig hirtelen csukódott, engem meg szépen betessékelt a szekrény belsejébe. A meglepetéstől még levegőt se kaptam kis ideig. A döbbenet multával leguggoltam a polcon és figyelni kezdtem, mi lesz. Semmi nem lett. Amúgy korom sötétség vett körül. Lábaimmal helyezkedni szerettem volna, ettől aztán kétségbeejtő helyzetbe kerültem. Először az egyik, majd a másik lábam is leesett a semmibe, hasam pedig két vékonyka pálcika közti résbe szorult. Bár fejemet tudtam mozgatni, meg se mertem mozdulni, bizony percekig. Hallottam, ahogy Puli ugat, rohangál és kaparja az ajtót. Csak nem Ő is be akar szállni mellém?! Ettől a gondolattól összeszedtem magam, csőrömmel hatalmasakat kopogtatva a sötétség ajtaján. Kisbarátom nyilván rájött, hogy nem jósszántamból távoztam a szekrény sötétjébe, mert berontott a nappaliba is segítségért. Oda aztán hívás nélkül még soha be nem tette a lábát. Ahogy füleltem, hallottam amint beszalad, sír, ugat, rohangál, felugrál a bútorokra és nyüszít. Teljesen megnyugodtam. Puli okos. Mindjárt rendbeteszi a dolgainkat…
Bár mindig melegségre vágytam, kezdtem érezni, milyen dermesztően hideg környezetbe száműztem magam. Még erőteljesebb kopogtatásba kezdtem! Jöhetne már valaki!
- Varjuckó! - Tárta ki az ajtót Hercegnő.
Elég hamar rám talált.
- Kár - panaszoltam azonnal és boldogan tűrtem, ahogy kiszabadít rabságomból, külön ügyelve a rácsok közé pottyant lábaimra.
- Ennyire meleged volt, kismadaram? Fagyit kerestél? Vagy csak egyszerűen hűsölni húzódtál ide? Mit csinálsz te folyton, te oktondi? Veled mindig történik valami rendkívüli! - beszélt hozzám kedvesen, és már éreztem, hogy nincs semmi baj. A melegség újra rám talált, szeretnek, fontos vagyok.
Azért Puliról se feledkeztem meg.

A vacsorához tálalt sonkát egytől-egyig neki szórtam le hálám jeléül. Kicsikét meg is nehezteltem családomra, amiért ezt zokon vették tőlem. De az emberek nem tudhatnak mindent…

 ……...........................…

 

KILENCEDIK RÉSZ

 Varjuckó – Óvatlanul

Bizonyára elhiszed nekem, ha mondom, márpedig mondom; nagyon szeretek a konyhában lakni. Nagyon szeretem új családomat, akik nem varjak és nagyon szeretem vadonatúj életemet. Ha tudnék szállni, bizonyára visszajárnék hozzájuk, sőt még fiókáimat is rájuk bíznám, ha tehetném… Viszont tudom, nem lesz kisfiókám soha, mert társam se lesz soha. A társam helyét felváltotta a kényszerű barátság az emberrel. Talán még örülnöm is kéne, de persze örülni ennek nem lehet. A minap éppen reggeli tornám alatt, ablakunk előtt szállt el egy pompás varjú.

Társat keresett magának, akivel fészket rakhatna, kicsinyeket nevelhetne…
 Gyönyörűen énekelt…
Valósággal suhantam az ablakhoz. Pillanatnyi tétovázást se engedtem magamnak, azonnal repülni akartam vele! Ha másért nem is, de legalább elbeszélgetni a varjúélet dolgairól vagy barátságot kötni. Hiszen oly régen nem volt módom már ilyesmire.
- Kááár! - kiáltottam neki ahogy még szálltam… estemben a föld felé. Akkor eszméltem rá, hogy hát én nem tudok már repülni! Hogyan felejthettem el? Ráadásul nincs is otthon senki. Így nem is vehetik észre, hogy elvesztem. Istenem! Nem szabad messzire keverednem! Nem szabad távolra mennem!
Csupán a bizonyosság kedvéért még kis ideig próbálkoztam a felemelkedéssel, de be kellett látnom; ez nem megy. Csüggedten ballagtam a fűben. Ez legalább élvezetes. Itt-ott bekapkodtam egy-egy ténfergő rovart, megszagoltam néhány növényt. A macskát riadtan észleltem, ahogy lopakodva közelít felém.
Na, már csak te hiányoztál! Rémisztő nagyot üvöltöttem rá. Egy óriási kár! megtette a kellő hatást… kis időre. De emlékeimből nem sikerült kitörölni a tigris mutációjának eme példányát s rémülten figyeltem minden mozzanatra, ami körülöttem történhet. Varjútestvéreim mind elszálltak már, ügyet sem vetve rajongó örömömre, amit már csak a látásuk során is azonnal érzek. Ösztöneim talán örökre hozzájuk fűznek, hiába tudom és érzem, az engem gondozó család számára fontosabb lettem, mint nekik valaha voltam és lehettem.

Hiába, én varjúnak születtem, varjú vagyok és az is maradok.
 A céltalan kószálás örömtelenné vált. A szabadság veszélyei előtörtek emlékeimből és óvatosság váltotta fel vakmerőségemet. Nem mertem messzire távozni, nehogy végleg elveszítsem a melegséget, amire mindig is vágytam. A délelőtt viszonylag hamar eltelt azzal, hogy kerülgettem a macskákat és a szabadon lézengő kutyák útjából tértem ki. Ez a feladat nem is volt annyira megterhelő és veszélyes se, mint menekülni ismeretlen emberek elől. Találkoztam egy nagyhatalmas mélyhangúval, aki köveket dobott felém. Iszkolnom kellett, mégpedig úgy, hogy ne kerüljek messzire ülőfáimtól…! Egy tüskés bokor alja mentett meg. Itt találtam pár bogarat is, amit megebédeltem, majd figyelni kezdtem az utat, hátha felfedezem apa járművét, vagy Hercegnőt. Csak pár kapunyi távolságra voltam elhagyott konyhaablakomtól. - Hol vagytok? Elvesztem, gyertek! -kiabáltam később és körbe-körbe futkározva próbáltam felemelkedni. Károgásommal sikerült felhívni magamra a gyerekek figyelmét, akik valamivel nagyobbacskák lehettek Meménél. Társaságuk sokáig inkább rossz volt, mint jó. Hosszasan üldöztek, mire felkapaszkodtam a legmagasabb és legtüskésebb bokor tetejére. Sűrű lombja eltakart a fürkésző tekintetek elől, én pedig ujjongó örömmel fedeztem fel apa, akit Hercegnő Kutyának szólít autóját a délutánban.
Milyen szomorú lesz otthon! - gondoltam azonnal és hatalmas károgásba fogtam. Sokáig semmi nem történt, de lassacskán kis gyerek csoport gyűlt össze a fa nagyságú bokor alatt és engem kutattak.
- Nézzétek! Itt egy varjú! - kiabálták egymásnak. Számukra elérhetetlen magasságban, biztonságom teljes tudatában ordítoztam, szinte szünet nélkül. Az ágak vékonyan rezegtek pilicka lábaim alatt. Folyamatos artikulációtól megkopott hangomnak még testemmel is muszáj volt lendületet adni, hogy meghallják. Meghallják azok, akiknek szól. Rezgett az ág rendületlenül!
- Puli! Kutya! Meme! Hárrcágnó! Káááár!
- Figyelj, Zsuzsi! - szólt az egyik kislány. - Ez a varjú olyan mintha beszélne. - Én csak egy Memét ismerek.
- Aha, én is. És nekik van pulijuk is. Tudod, az a fehér! Olyan édes!
Azonnal újrakezdtem.
- Puli! Meme! Meme! Kutya!
-Tényleg! - tűnődött a Zsuzsi. - Nem lehet, hogy ez a Memciék madara? Meg kéne kérdezni, hátha mégis az övék és haza akar menni. Te csöngess be, én addig figyelem el ne szálljon.
Még, hogy elszállok… Nagy várakozással tekintettem a jövőbe, amit a kis szoknyás intézni tud az érdekemben. Nem kellett sokáig várnom! Láttam, ahogy apa, akit Hercegnő Kutyának hív szinte rohan a bokor felé, felém.
Még a köztünk lévő távolságból is érzékeltem bőrén a féltő aggódást és éreztem, igazam volt. Nagy szomorúságból emelkedik az öröm felé.
- Kár! Kár! Káár! - lélegeztem fel végre én is. Már lépegettem is lejjebb, s lejjebb a bokor ágain, hogy könnyebben tudjak kedves barátom kezére ugrani. Szegényt felsebezték a bokor tüskéi, ahogy bebújt alá, hogy elérhessen. Pedig már rendesen csörtettem felé. Szinte rohantam!

- Gyere kicsi Varjuckó, gyere! - biztatott. De nem kellett már a bíztatás, jöttem, léptem, örültem. Nagyon örültem. S ahogy kezén ülve néztem az arcát, a nevető szemét, megkönnyebbült hálával igazítottam helyére szemöldökének borzas tollait.
 
Vége.

*************************************************

 15. JÉZUS TANÍTÁSAI 

 

A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL

 Írta: Poór Edit

(XXI. RÉSZ)

 
VALAKI AZÉRT HALLJA ÉN TŐLEM E BESZÉDEKET,
ÉS MEGCSELEKSZI AZOKAT, HASONLÍTOM AZT A BÖLCS
EMBERHEZ, AKI KŐSZIKLÁRA ÉPÍTETTE AZ Ő HÁZÁT.
ÉS ÖMLÖTT AZ ESŐ, ÉS ELJÖTT AZ ÁRVÍZ,
ÉS FÚJTAK A SZELEK ÉS BELEÜTKÖZTEK ABBA A HÁZBA,
DE NEM DŐLT ÖSSZE, MERT A KŐSZIKLÁRA
ÉPÍTTETETT
 

Az Úr az Ő beszédét, mint erősséget,
rendíthetetlen igazságot mutatja meg
a bűnbe esett embernek.
A legtöbb ember nem látja valódi életcélját,
szenved, küzd, de nem tudja miért.
 

Vágyai, reményei csak a testben
elérhetőségig terjed.
Addig él így, amíg az Úr fel nem fedi előtte
a jövőt, amíg meg nem ismeri a magasabb rendű
célját, amíg fel nem ismeri magában a lelket.
A kereső lelkeknek mondja az Úr; „Én vagyok az Út,
az Igazság és az Élet”.
Az élet beteljesedését, az örökéletet, csak Ő általa
lehetséges elérni.
 
Ezzel az igazsággal a lélek megtisztul, átalakul,
a lélekben a megvilágosodott erők, világosságot
sugároznak kifelé és felbontják az árnyakat és tévedéseket.
A bizonytalan, homályos jövő bizonyossággá válik,
mert az igazság fénye bevilágítja azt.
 
A sötétség hatalma, nagysága olyan az Isteni
igazsággal szemben, mint az összeomló kártyavár.
Bölcs ember az, aki hallja ezeket az Isteni igazságokat.
Átlátja azok értékét és megtartja azokat.
Bölcs ember az, aki úgy rendezi be életét,
hogy ezek az igazságok jussanak érvényre
gondolkodásában, érzéseiben, és cselekedeteiben.
 
Aki Isteni igazság szerint látja helyzetét,
az mindenkor kősziklára épít.
Mert az élet megpróbáltatásai alatt, nem roskad
össze, tudja, honnan merítsen erőt.
 
De, akinek lelkéből hiányzik a bölcsesség,
aki tévelygéseiből látja helyzetét,
mindenkor homokra épít.
Az olyan emberek képesek csak nagy dolgok
elvégzésére, akiknek a lelkében Krisztus
igazsága élő, eleven törvénnyé vált.
Őket magával ragadja az igazság ereje,
amely alkot, épít, teremt, munkálkodik a jövőnek.
 *
 ÉS VALAKI HALLJA ÉN TŐLEM E BESZÉDEKET, ÉS NEM
CSELEKSZI MEG AZOKAT, HASONLATOS LESZ A
BOLOND EMBERHEZ, AKI FÖVENYRE ÉPÍTETTE HÁZÁT.
ÉS ÖMLÖTT AZ ESŐ, ÉS ELJÖTT AZ ÁRVÍZ, ÉS FÚJTAK
A SZELEK, ÉS BELEÜTKÖZTEK ABBA A HÁZBA, ÉS
ÖSSZEOMLOTT; ÉS NAGY LETT ANNAK ROMLÁSA
 
Nem mindenki bölcs, aki hallgatja az igét, csak az
aki megtartja azokat és azok szerint cselekszik.
Akiben az ige nem tudta a teremtő munkáját
elvégezni, az hiába tanult, hiába böjtölt,
hiába cselekedett nagy dolgokat a mulandó
életben, annak minden nyoma eltöröltetik,
mert külsőséges, mulandó törvény alapján építkezett.
 
Aki abban a tévedésben van,
hogy külsőleges dolgokkal, bizonyos szokássá
vált ceremóniákkal megszerezheti az üdvösséget,
az keserű csalódással tapasztalhatja,
hogy nagyon messze esett attól.
 
A könnyelmű felületes lélek elfogadja, meghallgatja
az igét, de az első szellő, az első nehézség megingatja,
hitét és könnyen feladja meggyőződését.
Bár kívánatosnak és szépnek tartja az igaz Isten
szerint való életet, de mégis megalkuszik
a föld a test törvényével és él felemás életet.
 
Lelkével az üdvösség felé vonzódva, testével
a világ törvényét követi.
Sajnos az ilyen megalkuvó, felemás életet élők
vannak a Földön legtöbben.
 
Ezeket hasonlítja az Úr a bolond, azaz
balga emberhez, aki a házát a fövenyre építi.
Pedig igen nagy veszteség éri mindazokat,
akik, halják és ismerik az Úr törvényét,
de meg nem tartják.
 
Nekik csalódniuk kell, mert be kell látniuk,
hogy a külsőséges hit, a felületes igazság
nem juttatta közelebb őket Isten országához.
Változhat a világ, elmúlhat az élet, összeomolhatik
az ég és a Föld, de az új ég, az új Föld, az új élet
ezeken az igazságokon épül fel újra.
 
Folytatjuk.

*************************************************

16. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRSAINKTÓL

 

Csomor Henriett: Múló pillanat

 

Mikor nem vagy velem,

csendesen megszakad a szívem.

Szörnyen keserves a hiányod,

kergetném az időt, de

sajnos, alig moccan.

Belehalok a perc minden másodpercében,

amikor nem vagy velem.

Egész testemben zokogom.

Úgy fáj a hiányod!

Talán sosem láthatlak ebben

a cudar és keserves életben.

Mégis te vagy szívem

legszebb ajándéka.

Nélküled tűnik el a nyári nap

a kéklő hegyek mögött.

Szívem majd meghasad bánatában.

Annyira féltelek, csak reménykedem,

hogy jól vagy.

Leszállt a csendes est,

fátyolos fényében ragyog a hold.

Fénytelenek a csillagok, akárcsak én.

Hófehér párnám tiszta könny,

s valahol, túl a sötétségen

szívem gyengédséggel ér szívedhez.

Kedves arcod arcomon pihen.

Selymes, gyönyörű arcodat cirógatom.

Gyengéden s hosszan ölelsz.

Oly jó ez az édes nyugalom, amit

a múló pillanat ad nekem.

Karjaimmal óvlak, s őrzöm

édes álmod nyugalmát, szép csillagom.

Oh, ég, holdas ég, az egyetlen

gyönyörű érzést ne vedd el tőlem.

 

2016. augusztus 2.

 *
Csomor Henriett: Köszönöm Neked
 
Hálásan köszönöm nektek,
hogy nem felejtettetek el
az ünnepnapomon.
Sok mindent
megéltem már,
jót is rosszat is.
A legszebb, az
Édesanyám szeretete.
A kedves emberek
közé tartoznak a
gyermekkoromnak nevelői,
tanárai, akiket
az idő múlásával
szívembe zártam,
őszinte örök
barátaim lettek.
Általatok gazdagabb lettem,
mert ti színesebbé
tettétek életemet.
 
2023.
.................................
 
Kovács Tibor : Az idei nyár
 
Jössz felém lassan kecsesen,
A lemenő nap sugaraiban a sziluetted kibontakozik, előttem,
Lassan körvonalazódik arcod,
Ahogy elém jössz,
Hosszú Hullámzó Hajkoronád
leomlik a válladon túl,
A derekadhoz simul lágyan szépségében,
Elindulok Feléd Kedvesem szelíd Cicusom Vadmacskám,
Félúton találkozunk,
Át ölelvén egymást Hevesen Szerelmesen,
S közben csókra forr Ajkaink,
Egy örökké valóságig tartó,
Mégis elillant egy pillanat alatt,
De minden egyes perc másodperc csakis a miénk,
A csók íze, a lágy puha ölelés,
Az ezer színben virágzó természet szépsége,
S benne egymásnak Mi,
Szeretetben teljes szerelemben.
 
2023 Május
 .................................
 

SZILÁGYI ANITA: Pünkösdi köszöntő

 

Bordó lángnyelvekből,

Parázsló, tüzes felhőkből

Szétsuhant szárnycsapása,

Tiszta tuba pontos mása,

 

Horizont pirosan lobogott,

Összes pünkösdirózsa kibomlott,

Vakító fénysugárral ért a földre,

Melegséggel szállt lelkünkre,

 

Repte tükröződött szemeinkben,

Öröménekünk köszöntötte illendően,

Ötven harang zúgott egyszerre,

Észrevétlen ereszkedett szívünkre,

 

Fehér gerle békét hozott világunkra,

Ne gondoljunk többé dúló háborúra,

Kitisztította bűnös világunk,

Ellenségeinknek békejobbot nyújtottunk,

 

Szent galambunkat pünkösdkor érezhetjük,

Tűzsugárral körbe fonta vacogó lelkünk,

Újra formálta a családok egységét,

Minden ember otthonában árasztott békét.

 
*
Szivárványvarázsló
 
Gyermekkorban az élet olyan szépnek látszik,
Borús felhőkből szivárványvarázslat válik,
Játék, kacagás, önfeledt vidámság,
Nagyi konyhájában sül az édes finomság,
 
Kint a mezőn pajtásokkal fogócska,
Poén az élet mindennap egy jó móka,
Bújócska és ugráló-kötelezés,
Hintalovazás közben mesenézés,
 
Élvezzétek ki a gyermekéveket, gyerekek,
Felnőttkorotokra okosan felkészüljetek,
Tanuljatok szorgalmasan,
Sokat olvassatok folyékonyan,
 
Tudjátok, az olvasás szellemi töltekezés,
Rajzolás, festés, vizuális fejlődés,
Könnyebb lesz így a tanulás,
Gyorsabb az oktondi felfogás,
 
Így válhattok példás tanulóvá,
Szüleiteknek büszke nebulóvá,
Makacsok, durcásak ne legyetek soha,
Felnőttkorotok könnyen lehet mostoha,
 
Szorgalmasan tanulsz, orvos lehetsz,
Vagy kutatással díjakat nyerhetsz,
Buzgóságodnak beérik a gyümölcse,
Felnőttkorodnak meglesz a szépsége,
 
Amíg megtehetitek, játsszatok nagyon sokat,
Míg nem terhel benneteket nehéz feladat,
Építsetek bunkert vagy homokvárat,
Az égre fessetek szivárványvarázslókat.
 *
Meseország
 
Gyermeknapon lett egy titkos ajándék,
Amitől jókedvre derült minden csenevész,
Szülők hallottak a varázslatos meseországról,
Gyerkőcöket elvitték otthonról.
 
Meseországba totyogott sok csöppség,
Bogárkáik tágra nyílnak, "mennyi szépség!"
Tátott szájjal csodálkoznak,
Cifra palota láttán elámulnak.
 
Minden márvány tükörfényesen csillog,
Gömbölyűen körbe-körbe villog,
Tapsikolva forgolódnak,
Hajacskájukon koronával topognak,
 
Bekukucskálnak a királyi szobákba,
Piciny ujjaikat belesimítják a királyi ruhákba,
Oroszlánnak aranyból van a sörénye,
Rókakomának ezüstösen fényes a préme,
 
Aladdin varázsol csodalámpával,
Kicsiny kezecskéiket telerakja cukorkával,
Kalapjából galambokat reptet a bohóc,
Iramlik utánuk az összes bátor, vadóc.
 
Sárkány tűzkarikákat fúj szájából,
Hófehérke virágot ad kosarából,
Szorongatják apró markukban a csokrot,
Anyunak gagyogva átnyújtják az ajándékot.
 
Csipkerózsával hintáznak rózsahintán,
Hemperegnek a palotakert pázsitján,
Kerekded arcukon mosoly bodorodik,
Tiszta tekintetükből öröm sugárzik.
 
Elfáradva anyunak, apunak, ölébe kucorodnak,
Varázslatos kertben békésen álmodoznak,
Nyugalom ringat minden maszatot,
Álmainkban araszolják meseországot.
.................................
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KIÁLLÍTÁSON
 (NAGY BANDÓ ANDRÁSNAK AJÁNLOM)
 
Szívem melegével
Érzem a képet,
Ha átsugárzik
Annak ereje.
Nem jut el fénye
Kihunyt szemembe,
Eltompult annak már
Tengerszín kékje.
Csak ha  igazi tűz
Lobog a képben,
Az sugárzik át,
Lágyan szelíden
Képzeletemig.
GRATULÁLOK,
A Tiéd ilyen.
 
2023.05.23
 
NAGY BANDÓ ANDRÁS SZEGEDI KIÁLLÍTÁSÁRA
................................
 

PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ: Visszaúton

(Enikő – haiku füzér))

 

nem várok semmit

átléptem a küszöböt

a visszaúton

 

megöregedtem

de csillagokat hordok

szívem rejtekén

 

félénk ragyogás

nem vár már földi jóra

néma suttogás

 

2023. május 20. 

*************************************************

 17.  NOVELLÁK 01. 

 

Márkus Katalin:  Vera történetei

 
Vera ráérősen álldogált a kertkapuban, de nem azért mert dologtalan asszony volt. Sokan szerették volna, ha fele annyira ügyesek lennének a munkában, mint Ő. Már nagyon várta, hogy eljöjjenek a nyugdíjas évek, mert fiatal korától kezdve folyamatosan dolgozott. Mióta otthon volt, minden ház körüli  munkát kényelmesen tudott elvégezni. Csodálatos kertjében pompáztak a virágok, veteményesében sokféle zöldség növekedett. Ha ideje engedte, bizony kiállt a kertkapuba nézelődni. Már megtehette. Férje még dolgozni járt, és legtöbbször ott várta, vagy elsétált elébe, amikor a vonatról leszállva hazafelé ballagott.
 

Márkus Katalin

  Nagy forgalom nem volt az utcájukban, de tudta, hogy melyik háznál mikor nincsenek otthon, mert vagy dolgozni mentek, vagy másfelé volt tennivalójuk. Olyankor arrafelé is elment sétálni, mert bizony, nem árt az óvatosság. Ha észrevette, hogy egy-egy ismeretlen autó lassan gurul végig az utcán, azt már gyanakvással figyelte.
 
Ma is a szokásához híven jobbra-balra nézelődött, de senkit sem látott.
 Már indult volna befelé, amikor jó pár házzal odébb, az utca szemközti oldalán valami szokatlan dologra lett figyelmes. Egy számára idegen férfi lassan sétált a járdán, és kíváncsian nézegetett befelé az udvarokba. Időnként megállt, megfogta a kerítést és úgy figyelt. Ahol volt kutya, és megugatta, onnan nagy léptekkel tovább ment a következő házig.
Behajtotta a kiskaput, és a kerítés lécei közt kukucskálva várta, hogy mi fog történni.
Nem volt az a félős fajta, most is arra gondolt, majd ha úgy látja, hogy nem egyenes szándékai vannak a férfinak, akkor kimegy hozzá és megkérdezi, hogy kit keres.
 
Meglepetésében majdnem felkiáltott, amikor látta, hogy benyitott, és be is ment az egyik ház kapuján.
Aggódni kezdett, mert látta, amikor a szülők elmentek hazulról, és a tizenhárom éves lányuk, az Eszti, egyedül maradt otthon. Ezt biztosan tudta, mert a szülők autója után a kislány csukta be a nagykaput.
Vajon mit kereshet náluk az a férfi? Az villany- gáz- vízóra leolvasók, még hónapok múlva fogják a házakat járni. Tehát, ők nem lehetnek. Itt valaki nem egyenes úton jár! Lehet, hogy téved, bár úgy lenne! Akkor majd elnézést kér, de ezt akkor sem nézheti tétlenül.
 

Telefonját megtapogatta a zsebében - ki tudja, még szükség lehet rá - és gondolkodás nélkül elindult Esztiék háza felé.
Egy pillanat alatt eszébe villant az a régi történet, ami még most is borzongással töltötte el...

***

  ...Fiatal házasok voltak, amikor szülőfalujában   megvettek egy kicsi tömésházat. Rég nem laktak benne, udvara elhagyottan gazosodott. A házra is ráfért a sározás, meszelés. Ők mégis boldogan rendezgették első, saját otthonukat. Sajnos az örömük kevés ideig tartott, mert egy hatalmas vihar alaposan megtépázta a tetejét. Még ez lett volna a kisebb baj, de a ház falai is megrepedtek, a hirtelen lezúduló  eső, meg alámosta az északi falat, ami egy helyen megroggyant. Félő volt, hogy hamarosan a többi is követi. Mint később kiderült, alapja alig, vagy nem volt a háznak. Akitől megvették, szóba sem álltak velük, elzavarták őket, amikor reklamáltak. Még nekik állt feljebb, hogy mit képzeltek, kevés pénzért palotát akartak? Mivel biztosítás nem volt a házon, nagy bajban voltak. Az életveszélyessé vált házban nem mertek tovább maradni, de nem volt hová menniük. Végül a szomszéd szánta meg őket, és felajánlotta, hogy a nyári konyhában lakhatnak, míg rendeződnek a dolgaik. Ők örömmel fogadták el a segítséget.

Szabadidejükben a házukat bontották, segítettek a munkatársak, rokonok is, így pár hét alatt a ház helyén az üres udvar árválkodott. A helybéli kőműves mester elvállalta, hogy felépíti az új házat beton alappal, téglából. Először csak egy szoba, konyhát, aztán majd később bővíthetik. A részletfizetésben is megegyeztek, még egy kevés kölcsönt is felmertek venni a szövetkezettől. Kettejük fizetéséből úgy is tudják majd törleszteni...

Amikor kiderült, hogy áldott állapotban van, örült is, meg nem is. A születendő gyermekének nagyon tudott örülni, de tudta, hogy a ház építése el fog húzódni. Kisfia születése után nagyon kevés pénzből éltek, minden nélkülözhető forintot félre tettek.   A nyári konyhában is szűkösen voltak, de nem panaszkodtak. Egy kereset, az csak egy kereset, és a gyereknek is kell ezt-azt venni. Testvéreitől sok babaruhát kapott, de örökké nem várhatta, hogy ők ruházzák fel a kisfiát. Férjével sokat beszélgettek, hogy mitévők legyenek. Sajnos más lehetőségük nem volt, mint visszamenni a gyárba, ahonnan otthon maradt szülés után.

Szívesen ment volna dolgozni, de nem volt kire hagynia a kisfiút. Így maradt a sóhajtozás, és pénz híján a házépítés sem úgy haladt, ahogy eltervezték.
 Végül anyósa ajánlotta fel, hogy szívesen viseli unokája gondját. Amúgy is otthon van, eddig nem volt, és ezután sem lesz munkahelye. Ahogy a vele egykorú asszonyok, Ő is háztartásbeli volt, de ettől függetlenül nem tétlenkedett. A falusi háztartás minden nyűgje, gondja az övé volt. Gyerekei már kirepültek, a papával ketten maradtak. Egészen felvidította őket, hogy talán nemsokára újra kisbaba lesz a házukban.
 Napokig gondolkodott anyósa ajánlatán. Rendes volt tőle, hogy felajánlotta a segítségét, de mit fognak gondolni róla a faluban? Nem, nem szabadna ezzel foglalkoznia. A saját házért neki is mindent meg kell tennie, mert a férje keresetéből nem tudnak élni, és építkezni.
 A sok idegességtől teje elapadt, nem tudta szoptatni a kisfiát. Ekkor végleg elhatározta magát. Egy vasárnapi napon összepakolta a babaruhákat, és férjével együtt elvitte kisbabájukat a szomszéd faluban lakó anyósáékhoz. Tudta, hogy jó helyen lesz, mégis a szíve szakadt meg a kényszer szülte döntése miatt.
 
Hétfőn reggel már munkára jelentkezett. Szorgalmasan dolgozott, túlórákat is bevállalt, hogy szaporodjon a pénzük.
A férje szintén sokat túlórázott, így előfordult, hogy egyedül volt otthon a szomszédék nyári konyhájában.
 
Egy meleg nyári nap délutánján, mire hazaért a munkából teljesen leizzadt. Meleg volt a gyárban is, a zsúfolt vonatról hazafelé, meg jobb nem beszélni. Ott aztán keveredett rendesen az izzadt testek párolgása, a cigarettafüst szagával.
Otthon, már attól felfrissült, hogy gyorsan levetette izzadt ruháit, és melegítette a vizet, a mosakodáshoz. Az ajtót nem zárta kulcsra, mert úgy látta hazafelé jövet, hogy a háziak még nincsenek otthon. Az öreg szomszéd sem üldögélt a diófa árnyékában, biztosan a hűvös szobában szunyókál. Pár perc és végez. Abban bízott, hogy addig senki sem jár a nyári konyha felé. Az eszébe sem jutott, hogy másként is történhet.
 
Az öreg szomszéd, aki már pár éve elmúlt hetven éves, nem is volt olyan öreg, amikor szoknyát látott. Fiatal korában is nagy kujon volt, felesége mellett mindig volt szeretője.
A valamikor jóképű férfi, hízelgő beszédével sok nőt levett a lábáról, nem egy házasság  bomlott fel miatta. Arra viszont senki sem tudott rájönni, hogy felesége miért tűrte el kihágásait.
 De, ezek a dolgok rég a múlté voltak. Úgy tűnt, ebben a korban már lecsendesült a vágya, sármossága is megkopott, és csak a szemével mustrálgatta az asszonyokat, no meg a szájával, mert arra aztán nem tett lakatot.
 Vera természetesen nem tudta, hogy a vénember őrá is más szemmel néz. Amióta a nyári konyhába beköltöztek, a köszönésen kívül nagyon keveset beszéltek egymással. Akkor is a férjével, és nem ővele beszélgetett. Míg áldott állapotban volt, addig meg olyan közömbösen viselkedett, már-már feltűnően kerülte.
 Az öreg egy alkalommal mégis megleste, amikor éppen újszülött kisfiát szoptatta, és az óta nem bírt magával. Újra érezte, hogy ereiben pezsdül a vér, amint a fiatalasszonyt megpillantja. Képes volt még este is leskelődni az ablakon keresztül, bár sokat nem látott a behúzott függöny miatt, de fantáziája annál jobban működött. Annyira biztos volt a dolgában, már csak a kedvező alkalomra várt. Sokat kellett várnia, mert Vera mindig a férjével jött, s ment.
 
Aznap is, udvarra néző szobája ablakából sóvárogva figyelte Verát. Nagyon megörült, amikor látta, hogy egyedül jött haza, és ez beindította piszkos fantáziáját. Óvatos léptekkel lopakodott a nyári konyha felé, és belesett annak az ablakán, melyen nem volt behúzva a sötétítő függöny. Így akadály nélkül láthatta, ahogy Vera a lavór fölé hajolva mosakodik.
Teljesen izgalomba került a fiatal test látványától. „Ezt nem lehet kihagyni, most itt a remek alkalom” - gondolta sóvárogva.
Amennyire csak lehetett, olyan halkan nyomta le a kilincset, és az ajtó kinyílt. Vera háttal állt az ajtónak, ezért semmit sem érzékelt a vénember aljas szándékából.
Az öreg, korát meghazudtolva fürgén, két lépéssel Vera mögé került, és hátulról átölelte a fiatalasszonyt. Kezével a mellei felé kapkodott, és forró leheletével a fülébe lihegte:
 - Most nem menekülsz, az enyém leszel.
   Vera a meglepetéstől egy pillanatra ledermedt, de csak egy pillanatra. Szerencsére, mindig helyén volt az esze, most sem pánikolt be, nem sikítozott torkaszakadtából. Feleslegesen tenné, úgysem hallaná meg senki.
Amikor combján érezte az öreg keménységét, arra gondolt, ennek fele sem tréfa, most gyorsan cselekedni kell, különben baj lesz.
Egy hirtelen mozdulattal megpróbált felegyenesedni, és közben egy fél fordulattal oldalra fordult. Kezei szabadok voltak, elmarkolta a melleit tapogató öreg kezeit, és teljes erőből szétfeszítette őket.
A vénember erre nem számított,  próbált volna hadonászni kezeivel, de esélye sem volt.
Egy határozott mozdulattal lenyomta a konyha kövére, és keresetlen szavakkal mindennek elmondta a tehetetlenül kapálódzó támadóját, aki térdig letolt nadrágjával szánalmas látványt nyújtott. Testi ereje már elhagyta, de a szájából fröcsögtek felé a mocskos megjegyzései.
Akkor kapott észbe, hogy teljesen meztelen, és a vénembert ezzel csak hergeli. Szerencsére elérte az ágyra kikészített nyári ruháját, és egy gyors mozdulattal magára rángatta. Nem ment könnyen, mert az rátapadt a vizes testére. Mivel a nyári konyha elég kicsi volt, a kövön fekvő öreg elérte a lábát, és megpróbálta magára rántani. Erre Ő sem volt rest, a tűzhely melletti piszkavassal elkezdte ütni a lábába kapaszkodó kezet. Nem törődött vele, hogy mekkora erővel csap le vele, a dühtől teljesen kiakadt. A második ütés után szabaddá vált a lába, az öreg meg egyre hangosabban jajgatott.
 - Agyon akarsz ütni te cafka! - kiabálta. Majd megmondom az uradnak, hogy kikezdtél velem… - te, te, te könnyűvérű! Jaj, a kezem! Jaj, a kezem! Hagyd abba te utolsó ribanc, eltörted a kezemet!
 
  Ekkorra már annyira lehiggadt, hogy eljutott tudatáig az utolsó mondat. Ahogy ránézett a vénember kezére, látta, hogy furán tartja. Egy pillanatra megijedt, mert mi van, ha valóban eltörte a piszkavassal. Kinyitotta a konyhaajtót, és lábával kirugdosta az udvarra a hangosan jajgató támadóját.
Minden porcikája remegett a félelemtől, és az idegességtől. „Ennek nem jó vége lesz” - gondolta. Kicsit rendbe szedte magát, majd a konyhát, és leült az ágy szélére. Most mit csináljanak, tördelte kétségbeesetten a kezeit, mert ezek után nem maradhatnak itt, meg nem is maradnának.
   Közben hazaértek a háziak, akiknek az öreg elpanaszolta, hogy Vera eltörte a kezét. Hogy miért, arról hallgatott, de a lányának elég volt ránézni, és tisztában volt vele, hogy az apja megint nem bírt magával. Szidták is rendesen, de a törött keze miatt orvoshoz kellett vinni.
Alig mentek el, amikor hazaért a férje, aki azonnal látta, hogy valami nincs rendben.
Őszintén elmondta neki, hogy mi történt, mire a férje már indult volna kifelé, hogy agyonüti a vénembert.
 - Hagyd el, nem ér az annyit, még a végén börtönbe kerülnél miatta - csitítgatta. Inkább azon gondolkodjunk, hogy hogyan tovább, mert én itt nem maradok!
- De, hová mehetnénk Verám, a házunkon még tető sincs - sóhajtotta gondterhelten a férje.
- Adjuk el, talán így is megveszi valaki, mi meg kérjük meg szüleidet, hogy egy ideig lakhassunk náluk. A kisfiúunkkal is együtt lehetnénk, hisz mindkettőnknek olyan nagyon hiányzik. Aztán majd csak alakulnak a dolgok. Ha szüleim élnének, ők is befogadnának bennünket, de így melyik testvérem nyakára menjünk? Örülök, hogy felneveltek, nem adtak árvaházba - sírta el magát.
- Ne sírj Verám, még ma este elmegyünk anyámékhoz, és beszélünk velük.
 
Mire idáig jutottak, kopogtattak a konyha ajtaján. A háziak jöttek.
 - Sajnáljuk, amit apám csinált - mondta az asszony. Már azt hittük, elég öreg ahhoz, hogy megnyugodjon, de tévedtünk. Nem bánnánk, ha elmennétek, nem miattunk - miatta. Tudjuk, hogy nehéz lesz a közelben szállást keresnetek, de jobb lenne mindenkinek, ha nem itt laktok.
- Mi is erre gondoltunk, mindjárt indulunk anyámékhoz - válaszolt a férje. Talán még a készülő házat is eladjuk, ha tudjuk.
- Ti tudjátok. Sajnálnánk, ha eladnátok, de mi ebbe nem szólhatunk bele. Még egyszer elnézést kérünk az apánk miatt. Majd szóljatok, mikor költöztök.
 
Amint elmentek a háziak, ők is készülődtek, hogy az esti vonattal átmenjenek a szülőkhöz, és már vissza sem jönnek aludni.
Anyósáék örömmel befogadták őket, amúgy sem értették miért ragaszkodik a szülőfalujához, mikor itt a nagy ház.
Akkor nem merte megmondani, hogy csupán azért, mert a maga asszonya akart lenni. Amíg férjhez nem ment, mindig alkalmazkodnia kellett hol az egyik, hol a másik testvéréhez, és családjaikhoz, mert felváltva gondoskodtak róla. Ezt később anyósával is megbeszélte, aki így már megértette Őt.
Végül sikerült eladni a félig kész házat, és itt maradtak. Kibővítették, átalakították a házat, kifizették férje testvéreit, és most már csak ketten laknak a férjével...

 ***

 ...sietve ért Esztiék elé. A kertkaput óvatosan megnyitotta, és belesett az udvarba. Senkit sem látott, és hangokat sem hallott. Már kételkedni kezdett magában, hogy rosszul látott, mégsem kellett volna idejönnie, amikor a házból kiáltást hallott. A kislány kiáltott segítségért, de csak egyszer.
 - Jaj! Mi történhet odabent! Akkor mégsem tévedtem, jó volt idejönnöm! Most nem lehet tétováznom...
 A ház sarkához érve elkezdett jó hangosan kiabálni.
- Esztikém merre vagy? Jöttem, ahogy megbeszéltük!
Senki sem válaszolt, amitől nagyon ideges lett. Még a végén baja történik ennek a kislánynak! Újra kiabálni kezdett,
- Eszti! Eszti! Odabent vagy?
 
Míg kiabált elért a kútig, amelynek oldalához neki volt támasztva egy gereblye, és egy kapa. Egy gyors mozdulattal a kezébe fogta a kapát, és már futott a bejárati ajtóhoz, ami csak be volt hajtva. Amint belökte az ajtót, a látványtól elöntötte agyát a harag.
Az utcán látott férfi, a kislánnyal erőszakoskodott, és úgy tűnt, se lát, se hall. Az asztalra döntve, egyik kezével befogta a lány száját, a másikkal, meg a szoknyája alatt nyúlkált. Eszti a rémülettől tágra nyílt szemekkel, a kezeivel próbált vergölődni, de esélye sem volt támadójával szemben.
 Nem sokat gondolkodott, a kapával jó nagyot ütött a férfi hátára, aki meglepetten engedte el a kislányt, és megfordult, hogy megnézze kitől kapta az ütést. Sok ideje nem maradt a nézelődésre, mert Vera a kapával újra ütött. Most a férfi vállát találta el, dühösen támadt volna az asszonyra, aki azonban gyorsabb volt nála. Újra lendült a kapa, de a válla helyett most a fején koppant egy nagyot, és a férfi ájultan esett össze.
Eszti sikoltozva és a félelemtől remegve nézte hogyan tette ártalmatlanná támadóját Vera néni.
Aki szerencsére nem ijedt meg, a kapa fokával ütött, és meg volt győződve, hogy nem lehetett halálos. Higgadtan telefonált a rendőrségre, és biztonság kedvéért a mentősöket is felhívta.
 Míg megérkeztek, a kislányt nyugtatgatta, az ájult férfival nem törődött. Látta, hogy a tapogatásnál nem jutott tovább a férfi, ettől megnyugodott. Telefonált Eszti szüleinek is, akik szinte egy időben érkeztek a hatóságiakkal.
A férfit megvizsgálták a mentősök, lassan magához tért, de a fejére kapott ütés miatt, kivizsgálásra elvitték a kórházba. Egy rendőr is vele ment, nehogy megszökjön.
 
  A kislány elmondta a rendőröknek, hogy kint volt az udvaron, és villanyóra leolvasóként mutatkozott be neki a férfi. Nem engedte volna be a házba, de a villanyóra a zárt előtérben volt, ezért muszáj volt bemenni vele. A férfi úgy tett, mint aki leírja az óra állást, majd kért egy pohár vizet. Közben kérdezgette, hogy ki van még itthon náluk. Amikor Eszti mondta, hogy egyedül van, akkor kezdett vele erőszakoskodni.
A rendőrök felvették a jegyzőkönyvet, és elkérték Vera  adatait is.
Mielőtt elmentek, megdicsérték Verát a határozott fellépéséért. Borzasztó dologtól mentette meg a kislányt, akinek így is nehéz lesz majd feldolgozni a vele történteket. A szülőknek pedig javasolták, hogy vigyék el orvoshoz, pszichológushoz.
Eszti szülei nem győztek hálálkodni Verának. Nagyon örültek, hogy nem esett pánikba. Ha rágondolnak, mi is történhetett volna...
Az esetnek hamar híre ment a faluban, de Vera senkinek sem mesélte el mi motiválta, hogy a férfi után menjen.
Saját fiatalkori történetéről már csak ketten tudnak a férjével, és ez így is marad.

 .........................................

 

NOVELLÁK 02.

 

GRUBER MIKLÓS: Brigitta néni

 
Imádtuk Brigitta nénit. Az utolsó házban lakott népes családjával, utánuk már csak a Rábca folydogált. A környéket belengte a számunkra oly kedves folyó kesernyésen is édes illat. Ott volt a legelő, ami fölött bíbicek, köröztek és kiabáltak, pacsirták daloltak trillázva, csodálatosan. A fűben fácán fészkelt, aztán nagy robajjal felrepült, nyúl szaladt, búbos banka osont sebesen. Bizony azokban az időkben még kiöntött a Rábca a medréből.

 *

Itt nőtünk fel. Itt voltak a homokbányák, a kubikgödrök, 

nyárfaerdő és a bűzös

Grúber Miklós

 mocsárral telt tsz árok. Szép világ 

volt az. Iskola, tanulás után volt, hogy húszan is összegyűltünk Brigitta néniék háza előtt. Fociztunk, birkóztunk, olimpiát játszottunk. Ja és íjászkodtunk, hisz Robin Hood minden fiú példaképe volt. Vagy az Ihászt agyalta el valaki, mert megint meglopott bennünket, pedig rettegett rendőr volt Mosonmagyaróváron a nagybátyja. Kertalja, vagy Gúnár tér volt a neve a területnek. Izzadtak, szutykosak voltunk? Leszaladtunk a folyóhoz, együtt fürödtünk a „düllellő” tehenekkel. Horgásztunk, gombásztunk, szedret, szamócát szedtünk. Hogy épp a tehénlepény mellől szedtük? Kit érdekelt?
 
Brigitta néninek három fia és egy lánya volt, Erzsike. Mit mondjak? Tetszett a kis rüfke, úgy gyerekesen tettem is a szépet neki. Feri, Jani (ő sajnos nincs már köztünk) és Józsi voltak a fiúk. Ferit és a nagybátyámat, Sanyit hallgatólagosan elfogadtuk vezérnek.
Este öt óra körül felhangzott Brigitta néni kiáltása, amit talán a falu másik végén is meghallottak:
 - Gyárték gyärëkëk! Mëgfejtem a Zsömlét!
 És mi betódultunk, mint éhes siserahad. Brigitta néni felszelte a házilag dagasztott és sütött három kilós kenyeret, a középső szeleteket kétfelé vágta, megkente házi szilva vagy meggylekvárral. A vályúnál megmostuk a kezünket és felsorakoztunk a bögrénkkel – mindenkinek volt saját bögréje – a világ legfinomabb uzsonnájáért. Lekváros kenyér, tőgymeleg, frissen habzó tehéntejjel. Helyet kerestünk magunknak szerte az udvaron és néma csendben falatoztunk.
Ő meg ott állt köztünk és mosolya tükrözte lelkének tisztaságát és az önzetlen szeretetet.

..........................................

 NOVELLÁK 3.

 NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN

 

Budai Orsolya : Szabadulás az elme börtönéből I. rész

 
A SZÖKÉS
 
Az aranyló búzakalászok kecsesen bólogattak a nyári szélben. Wladislaw messziről nézte a napsütötte gabonatengert, s közben csendesen elmélkedett. Békesség járta át e pillanatban, majd hirtelen kis remegést kezdett érezni a gyomrában, de igyekezett a csodaszép tájra koncentrálni. A feszültség azonban fokozódott,

 és a képek sorra bukkantak elő elméjének zárt börtönéből.

Budai Orsolya

A koromsötét helységben por, izzadság és piszok szaga feszült. Egy pokróc durva susogása törte meg a csendet.
 - Gyorsan, fiúk! Nincs sok időnk! Indulás! - suttogta Wladislaw. - Sorakozzatok az ajtónál! - tette hozzá.
 
A dohos, nehéz takarók sorra megmozdultak, majd alig hallható cipőkoppanásokkal, hét alak indult meg az éj ölelésében.
A barakkok mellett halkan lopództak. Az utolsó pontig mindent alaposan kiterveltek. Egy apró hiba, és mindennek lőttek. A kerítésig pontosan nyolc épület mellett kellett elhaladniuk, kikerülve az őröket. Egy pisszenés nélkül, fegyelmezetten haladtak a cél felé. Nesztelenül osontak.
 - Már csak egy sarok, és elérjük a drótkerítést. - gondolta Wladislaw.
 
Ezen a részen kevésbé volt kivilágítva, ugyanakkor gyakrabban járőröztek a katonák. Egy perc is számított. A fémvágót Pawel szerezte. Ügyesen, és okosan tudott üzletelni. Cserébe két embert kellett magával vinnie.
A legerősebb közöttük Piotr volt. Rá várt a feladat, hogy gyors és határozott mozdulatokkal elvágja a dróthálót. Ahogy elérték a kerítést, a többiek meglapultak, majd Piotr odakúszott a tövébe, és pár kattintással kibontott egy jókora lyukat, azután intett a társainak.
Wladislaw bújt először, mert ő ismerte az erdőből kivezető utat. Majd Pawel követte.
Ahogy Piotr lehajolt, hogy átpréselje hatalmas termetét, hirtelen azt érezte, hogy a szívverése is megáll, pedig rettenthetetlen ember volt.
 - Mit csinálnak ott maguk? - harsogott egy öblös, mély hang. - Azonnal álljanak meg! Kezeket fel!
 Mindenki feltett kézzel, halálra válva várta a végső lélegzetvételt. Kerítésen innen, és túl. Itt őket azon nyomban kivégzik. Vége.
 - Mit gondoltak? Hogy csak ilyen könnyen megszöknek? Nyomás! Visszabújni! - intett a puskacsővel Wladislawnak és Pawelnek, akik meredt tekintettel bámultak az őrre.
 
Jól ismerték Hubertet. Tiszt volt, mint ők ketten. Csupán az ellenkező oldalon. Lengyel katonaként túl hamar az ellenség kezére jutottak, és egyetlen ember volt, aki a körülményekhez képest emberségesen bánt velük. Most azonban vérben forgó szemekkel, és kíméletlenül ordított rájuk.
 - Őrség! Szökevények! - harsogta Hubert.
 Piotr és mellette álló társa, Tomasz, egy másodpercre egymásra pillantottak, és támadtak. Piotr egyetlen mozdulattal megcsavarta a puskát az őr kezében, majd hirtelen lövés dördült. Piotr felnyögött, a hasához kapott és a földre zuhant.
 - Eltalált. Menjetek gyorsan! Meneküljetek! - hörögte, s szájából máris forró vére bugyogott koszos ruhájára.
 Tomasz előkapta a bokájához erősített bökőt és ösztönösen szúrt. Az őr térdre rogyott. Döbbenten nézett az oldalán lévő sebre, majd ismét ordított.
 - Őrség! Gyorsan! Gyorsan! - majd ő is vértől nedvesen terült el a földön.
 
A kerítés túloldalán dermedten figyelte a történéseket a két bajtárs. Pár másodperc volt csupán.
 - Gyorsan fiúk! Fussatok! - sziszegte Tomasz.
 Alighogy kimondta, odaértek az őrök. Megpillantották a földön heverő társukat, és gondolkodás nélkül tüzet nyitottak az előttük álló férfiakra.
 Négy test rogyott élettelenül a hideg, sártól lucskos földre. Pawel és Wladislaw minden erejüket beleadva rohant az életéért. Hátuk mögött azonban hallották a mészárlást, a kutyák őrjöngő csaholását, és fokozták az iramot.
Hamarosan a csaholás erősödött. A hatalmas, vérre szomjazó dobermannok és vicsorgó németjuhászok falták a levegőt a nyomukban. Már szájukban érezték a vér ízét.
 - Gyerünk Pawel! - kapkodta a levegőt Wladislaw - el kell érnünk a mocsaras részt!
 Utolsó erejüket összeszedve csörtettek keresztül az erdőn. Már egészen közel jártak, s bár a kutyák is a nyomukban lihegtek, sikerült a mocsárig jutni. Wladislaw ismerte az ilyen vidéket. Édesapja megtanította merre, és hogyan lehet átgázolni a süppedő részeken.
A kutyák vinnyogva mártották magukat az ingoványba, de nem tudták követni a két szökevényt, mert rögtön merülésnek indultak. A sűrű, sötét massza húzta őket a mélybe.
A két férfi kicsit megkönnyebbülten haladt tovább. Eközben a katonák is elérték a mocsár szélét. Pár lövés dördült, de már túl nagy volt a távolság, és a vaksötétben egyébként sem látták a férfiakat.
 - Úgyis belefulladnak! - legyintett az egyik őr, és intett a többieknek, hogy vonuljanak vissza.
 Dermesztő hideg volt. A nedves, iszapos víz csak fokozta a hidegérzetet. A páros azonban kitartóan haladt. Fél óra múlva átjutottak az ingoványos területen.
 - Még egy óra és elérjük a barlangot. - mondta kimerülten Wladislaw.
- Bár már ott lennénk! - sóhajtott Pawel.
- Ne aggódj! Most már minden rendben. - nyugtatta Wladislaw.
- Hogy lenne? Nem hallottad? Mindnyájukat meggyilkolták!
- Persze hogy hallottam. Sajnos nem tehetünk semmit.
- De az Istenért! Mind halottak! Mindannyian meghaltak! - ismételgette Pawel.
- Tudom, barátom! Tudom. És csak annyit tehetünk, hogy mi túléljük. Értük is! Az utolsó reményüket visszük tovább. - vigasztalta társát Wladislaw, de belül ordított benne a kín, hogy elveszítették a többieket. Ám erősnek kellett lennie. Neki kellett tartania mindkettőjükben a lelket. Kell, hogy legyen értelme! Kell, hogy....
- Menjünk! Érjük el a barlangot! - tette hozzá halkan.
 
Pawel elhallgatott és némán követte barátját. Borzalmasan fáztak, de a gyors mozgás valamelyest melegítette őket. Jó órányi gyaloglás után a barlang szájához értek. Besurrantak, és a feketeségben haladtak tapogatózva, mélyen a barlang gyomrába. Megtanulták az útvonalat. Egy apró cetlin kapták, a térképet. "Egyenesen 50 lépés, majd jobbra 3, aztán 150 lépés előre, ismét 3 lépést fordulj jobbra, 500 lépést lefelé...."
 
Ahogyan beértek a szűk járatokon keresztül a végcélhoz, kitapogatták az ott elrejtett tűzgyújtó szerszámokat. Tüzet csiholtak, kis vizet melegítettek, és ettek pár falat ételt, amit Pawel barátai rejtettek el számukra. Hetekig szervezte, hogy eljusson hozzájuk az üzenet. Mindent beszereztek és előkészítettek számukra a barlangban, hogy kellő ideig életben maradhassanak a bujdosás ideje alatt. Sajnálatos módon, nem értek ide mindannyian, ahogyan azt eredetileg eltervezték.
 - Az őr két nyomorult perccel hamarabb ért oda. Vagy ők mentek lassan? Mit számít már! A barátaik halottak. - merült el gondolataiban Wladislaw.
 
Két, lassan melegedő, pokrócokba csavart test meredt némán a barlang falain játszó tűz fényére.
 - Megmenekültek. Két év után először érezhetik újra a szabadságot. A szabadságot. De milyen szabadság ez? Barátaik teste a távolban ragadt. Most pedig itt vannak ebben a barlangban. Mélyen a föld alatt. Igen. Ismét bezárva, bebörtönözve, de legalább élnek. Ők élnek. Mennyien pusztultak el a hosszú évek alatt ezekben az elátkozott táborokban. Borzalmas. Felfoghatatlan. Igaza van Wladislawnak. Muszáj legalább nekik életben maradniuk. Igen! Élniük kell! - pörögtek Pawel gondolatai is.

 *

A hajnal közeledett, s elnyomta őket egy röpke álom, amiben újra szabadon élhettek. Egy apró álom, amely hamarosan valósággá válik. Ám a jelenlegi helyzet elviselhetetlennek tűnt. Fel kell dolgozniuk a történteket. Egy ideig itt meglesznek. Az élelem is több így. Hét helyett ketten maradtak. Két bajtárs. Két barát, akiknek most együtt kell túlélniük itt, a barlangban, ahol szabadságot nyertek, és vesztettek egyszerre. A remény éltette őket, hogy újra láthatják családjukat.
 - Apa! Édesapukám! - kiáltott Léna csengő hangon, ahogy az érett kalászok közül vidáman rohant apukája felé.
   Wladislaw visszatért komor emlékképei közül, melyek elragadták, és mosolyogva nézett gyönyörű kislányára. Nézte Őt, és a mögötte lassabban haladó felségét, majd hálát adott a Jóistennek, hogy megélheti ezt a pillanatot. Az aranyló búzakalászok pedig kecsesen bólogattak, és hullámzó táncuk messze repítette a kegyetlen emlékeket.
 

Folytatjuk. 

*************************************************

 18.  VÁLOGATÁS ÍRÁSAIMBÓL 

 

Krivák-Móricz  Judit-Ilona: Majd elfelejted

 

Majd elfelejted.,

mondta a nő.

Majd elfelejted.,

azt a  másikat ,

megoldja az idő.

 

FELEJTENI?

Na azt  nem  lehet..

Hisz a  lelkedbe  égett  bele,

s  szíved  híven  őrzi  az  emléket.

MINDET.

S azt  ami  szép  volt,.

A  hajnali  fényt

Az esti  alkonyt, 

az  arannyal  hímzettet,

 

Egy  csendes  sétát ,

az  andalgót.

A  Duna  habjait ,

a  csónak  ringását.

 

Egy  illatos  arcbőrt.

egy  kacér ruhát.

egy kedélyes  vacsorát.

Egy  meleg  csókot

egy  simogatást.

 

Az idő  csak  homályosít.

nem lesz már  éles az a kép.

de  lám még az  apró 

részletek is megmaradnak.

 

Hisz minden  oly szép  volt.

Egy életre  szólt.

nem  tovább.

 

Parancsra  felejteni

meg  nem  lehet.

Az  agy  talán  próbálkozik,

de  a lélek és  a szív ragaszkodik,

 

HÁT  NEM  FELEJTED…

 

2023.04.04.

 

*

Krivák  Móricz  Judit-Ilona:  A  két  lélek.

 
A két lélek
Csend volt.... csend mélységes mély csend.
Igazándiból ez még nem volt annyira rossz mit a sötétség, Komor, lehangoló, és
áthatolhatatlan . Valahol ennek az állapotnak a közepén létezett Lelkecske. Nem is tudta mióta van ez így.
Egyedül volt, magányos volt és félt. Reménykedett, reménykedett hogy egyszer,,, valamikor megváltozik valami.. Bármi csak ez ne legyen.
Nem tudta mérni az időt mely eltelt, s már soha többet nem jön vissza.
Egyszer csak valahol jó messze valami halványodott. Enyhe fény szűrődött át a semmiből. Aztán még messzebbről jött egy rezdülés. Ezt azonnal érzékelte. Furcsa érzés volt, ilyet még nem tapasztalt. Aztán még egy rezdülés és egy gyenge hangocska valahonnan.
Van ott valaki? - Kérdezte Lelkecske..
Én vagyok jött a távolból a válasz Lélek vagyok... Keresek valakit... valakit aki figyelne rám. Figyelne rám és beszélgetne velem, és velem lenne..
Egyedül vagy? - kérdezte Lelkecske
Nem(( Tartozom egy lélekhez , de nem a lelki társam.
Nem? Kérdezte Lelkecske, ezt nem értem..
Megismertem. Mellette vagyok de mindent másként látunk. S ő erős, ural... Jó lenne valaki mellett aki megért.
Beszélgessünk?- kérdte Lelkecske.
Igen .. jó lenne mondta Lélek.
Elindult egy beszélgetés és minden jobb lett, mindenkinek minden jobb lett. Ahogy beszélgettek fény betört a sötétség közé , s minél többet beszélgettek egyre világosabb lett.
A beszélgetések közben Lelkecske érezni kezdte Lélek rezdüléseit, és egyre intenzívebben. Bárhol is volt Lélek ez nem befolyásolta a rezdüléseket. Sajnos ez a dolog egyoldalú volt, Lélek ezt nem érezte úgy, ahogy Lelkecske..
Lelkecske örült is meg fájt neki ez a rezdülés, Bár volt, hogy örömöt élt át a rezdülés által. Telt az idő és egyre szorosabban kötődtek egymáshoz. Megosztották egymással a gondolataikat. Voltak zökkenők az elején, de utána már gördülékenyebben történt minden.
Lelkecske eltelt az örömmel, melyet annyira vágyott. Azt hitte ez már neki nem jár, vagy legalább is nem fogja megtapasztalni. Időnként ő is megérezte annak a MÁSIK léleknek a jelenlétét, de nem akart róla tudomást venni. Egyszerűen ÖRÜLNI akart.
Már minden körülöttük tündöklő fényben áradt . S Lelkecske azt hitte az öröm akár a VÉGTELENSÉGBEN is osztályrésze lesz.
Aztán időnként lettek bajok, de próbálta magát túltenni rajtuk.
KELL , KELL, hogy elmúljon a rossz gondolta. Volt már bőven részem belőle...Most már készülök a sok JÓRA. Erősítette magát Lelkecske..
Lélek meg csak élvezte ahogy Lelkecske körülveszi szeretettel. Neki több idő kellett hogy átérezze mit is kapott ajándékba. Vagy talán fel sem fogta mekkora KINCS Lelkecske...
A rezdülések átszelték az időt és a teret. Az öröm az kölcsönös volt. Egy darabig...
Aztán Lélek beszélni akart Lelkecskével.
Nézd már az elején mondtam neked hogy nem vagyok egyedül..
Az a MÁSIK lélek nagyon nem jó szemmel nézi a mi kettőnk boldogságát és együvé tartozását. Uralni akar és ezt meg is mondta, KIZÁRÓLAGOSSÁGOT akar felettem.
Én gyenge vagyok, szégyellem, de nincs erőm. Nincs erőm dönteni..
Dönteni és lépni valamerre...Erőtlen vagyok, gyenge vagyok, gyáva vagyok..
Iszonyatos erős rezdülések jöttek át az éteren.. rengett minden. A MÁSIK lélek tombolt.
Lelkecske és Lélek megrettentek. Ill. csak Lélek félt.
Lelkecske életében először küzdött, Minden energiáját bevetve felvette a küzdelmet a MÁSIK lélekkel szemben
Hogy lehet egy lelket uralni? Nem is értem - mormolta hangosan Lelkecske..
A lélek az önálló és független, vagy én gondolom csak rosszul??
De a küzdelem értelmetlen volt, értelmetlen. mert Lélek feladta..
Szomorúan, de elment, elment és nem tudni hogy ÖRÖKRE - E...
Most megint szürkévé vált minden. Majd kihunyt a fény.
A rezdülések nagyon megritkultak, majd el is múltak, VÉGLEG..
Megint minden olyan lett mint amikor Lelkecske egyedül volt,.
EGYEDÜL MARADT...
Csend volt, csend mélységes mély csend.
Csend és komoly feneketlen SÖTÉTSÉG.
 
2017.. július 22. szombat

*************************************************

 19. MESÉS TÖRTÉNET 

 

Engel Csaba (Erdély) :A vöröskakas története

 

Egyszer volt és igaz volt.

Amikor még a nadrágom zsebe lyukas volt

s az ingemről hiányzott egy gomb,

szűk volt és rövid is volt.

A cipőm poros volt és nyitott,

félig-meddig szandál volt

s lógtak rajta a fémcsatok.

 *

Ha jól visszagondolok, úgy emlékszem mintha csak most lett volna.
 
Nyár volt és Erdélyország fölött az ég tiszta volt s a nap ragyogott.
Messze messze távol, ott, ahol még most is a folyó, a Küküllő lefele folyik.
Segesváron egy magas dombtetőn az erdő szélén, ahol laktak a szászok.
 
Ott, ahol reggel korán a vöröskakas kukorékolt. Mindannyi év eltelte után, még most is hallom azaz őrült vitéz, harcias hangot. Jobb ha rá se gondolok, mert a hideg is kiráz!
Az erdő alatt, azon a csendes, nyugodt tájon, lakott egy kedves idős asszony, Vilma és a Nagy család.
Boldogan éltek hiszen volt két szép gyermekük az egyik fiú a másik kislány.
Volt ám ott, egy kis gazdaság annyi, hogy abból jutott másnak is.
Vilma kertészkedett, az Anyuka otthon dolgozott és a házigazda Árpád kőműves volt.
 
Jól ismertek engem és kedveltek.
Ott laktam én is közel a szomszédban s szinte minden nap együtt voltunk és játszottam a gyerekeikkel, közben amiben tudtam segítettem. Nem sok dolgom volt náluk, de mindig azért bőven megjutalmaztak, úgy értve, törődtek és foglalkoztak velem.
Úgy fogadtak és szerettek mint saját gyermekeiket. Boldog voltam és jól éreztem magam, na de közre, közben adódott egy-egy kis gond.
Az mindig volt, került az ám, s ha nem, akkor csináltam én, hogy jobb legyen.
Na, de mi az, hogy még ellenségem is került.
A kutya, macska nem bántott! A házigazda, ő csak tanított.
A galambok turbékoltak a tyúkok jó sokat tojtak. Na de ám az a vöröskakas közelébe menni, én annyira féltem.
Mérges volt és büszke, ha meglátott, torkaszakadtából  kukorékolt s kidülledt fényes szemekkel nézett rám, majd szárnyával dühösen csapkodott. A taraja hatalmas tűzpiros.  A csőre mint a bicska, karmai, sarkantyúja éles a sarlóhoz hasonló volt, félelmetes volt. Úgy kapirgált, hogy majd elásta magát.
Egyik nap, amikor átmentem A gyerekek aludtak s a szülők, mint mindig szokás szerint foglaltak voltak és én akkor benéztem a mamához. Vilma a konyhában valami finomat készített és megkért szépen, hogy etessem meg a szárnyasokat, minden elő volt készítve egy lavorban.
Igenis mondtam, azonnal máris intézkedem.
 
Hátra mentem a tyúkudvarba és úgy tettem mint aki jól végzi dolgát és nem fél a kakastól. A kutya láncon volt és ugatta a haragos kakast, úgy nekem ugrott a kakas, hogy a szemeimet majd kikaparta.
A lavórt a fejem fölé tartottam, azzal tudtam megvédeni magam.
Azzal a hirtelen lendülettel a fejembe borítottam az összes kevertet, rám tapadt mocskos lettem és a tyúkok rám szöktek és csipkedtek. Ijedtemben a kakast fejbe rúgtam, röpködött egy ideig majd vergődött a földön.
Amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam a tyúk udvarból és visszanéztem a kakas mozdulatlan hevert a földön.
Hatalmat vett a félelem rajtam és ijedten magamba motyogtam, most mi lesz? El kell mondanom a háziaknak, hogy megdöglött a kakas. Attól féltem, hogy szidás nélkül nem úszom meg ezt az egészet.
Előre szaladtam és úgy döntöttem elmondom, hogy mi történt. Úgy is volt a házigazda Árpád még otthon volt a történtek hallatára együtt a helyszínre siettünk, arra meg hát mit láttak szemeink. A kakas él, semmi baj csak az egyik szeme fityeg.
Mosolyogva rám nézett Árpád és kacagva kérdezte. Te jól vagy Gopo? Nem esett bajod? Én szótlan ott álltam és csodáltam a kakast.
Végül én is halkan kimondtam. Igen, a kakas él! Ezennel történetem véget ért.
 
Úgy gondolom ebből mára elég, de ha nem hiszed el, járj utána, keresd meg a végét, mert én úgy tudom, hogy azóta a kakast már rég, hogy megették.
 
2023.04.13

*************************************************

 20. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

 

Csomor Henriett: A csalán hatása

 
   Alig vártam már, hogy legyen csalán. Tavaly ősztől a nyakam vette át az iszonyatos fájdalmat a kezemtől. Amikor a kezem fájt, az orvostól vártam valami jó gyógymódot, de az fittyet hányt bajomra. Szárazon csak annyit mondott: ne számítógépezzen annyit. Pipa lettem, és nem érdekelt a dolog tovább. Ugyanúgy gépeztem napi szinten reggeltől estig, és örültem, ha az udvarban akad számomra egy kis munka. A farakás nagyon jól ki szokott lazítani, na persze akkor is fáj, de enyhébben a felkaromnál és a vállamnál. Néha sok erő kellett, hogy el tudjam viselni ezt az embert kínzó fájdalmat. Pedig naponta kentük és tornáztattam is. Aztán végső elkeseredésemben Pécsen a pataknál belemarkoltam a csalánba. Ahogy a régi öregek mesélték, én is elhittem, hogy a csalán segít. Azt vettem észre, hogy a fájdalmam enyhébb lett, vagy megszűnt pár órára. Anya olvasta a Maria Treben könyvben, hogy a csalán jó a különböző gyulladásokra is. Nagyon szívesen szedtem hazára is. A járókelők bizonyára azt hihetik, hogy flúgos vagyok, mert kesztyű nélkül szedtem a csalánt. Itthon anya megszárítja, és leforrázva teaként issza.
 Sajnos tettem egy rossz mozdulatot, és átszaladt a fájdalmam a nyakamra. Néha már komolyan félek, mert ennél iszonyatosabb fájdalom nincs. Arra gondolok, hogy lelki eredetű, vagy reuma lehet ez a fránya baj, mert más nem jut eszembe. Ha melegen van tartva, semmi bajom. Ezért kell bekötnöm mindig a nyakamat, és már most látom, hogy nagyon kellemetlen lesz a nyáron, amikor anya meleg bordó kendőjét nem tarthatom a nyakamon. A buszban már most klimáznak, pedig még nincs is meleg.

 *

Amikor mindez elkezdődött, nem bírtam a fejemet oldalra fordítani hetekig .
Nagyon megörültem, amikor megláttam a friss csalánt. Jól belemarkoltam, hogy átjárja a kezemet, és elállította a fájdalmat. Visszafelé pedig teleszedtem a szatyromat és hazatérésemkor megkértem anyut, verjem meg a csalánnal. "Nem érdekel hogy csíp, csak ne érezzek fájdalmat!" - mondtam neki. Elmentünk sétálni az erdőbe  anya ott is szedett csalánt. Lefekvés előtt „jól elvert” az erdei csalánnal, amely háromszor annyira csíp, mint a patak parti.
Csak annyit szeretnék, ha javulna állapotom és jobb lenne létem.
 
2023. május 03.

*************************************************

 21. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa. Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

*

E-mail: nagy.vendi54@gmail.com

*

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Élő e-mail címem: nagy.vendi54@gmail.com

*

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.  

.............................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/

FIGYELEM! 2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN, AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

...........................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

….............................

Írott műveim megtekintése, az összes elérhetőségem:
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

*

megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/

*

A  MEK, ÉS AZ EPA OLDALAIN, ARCHÍV GYŰJTEMÉNYBEN IS MEGTALÁLHATÓK!
Facebook: csak beírod a keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok Művészeti Magazin.  Szerkesztő Nagy Vendel

* 

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en - ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR : magyar elektronikus könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

*

A  verses oldal címe:
www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

*

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post365015

*

Az Amerikai Egyesült Államok- beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com

*

Az Ausztráliai elérhetőség:
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY - AUSZTRÁLIA

..............................

Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg,
pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat.
Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK:  AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!

...............................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

........................

MEGSZÓLALOK MÜVÉSZETI MAGAZIN  1306. - 2023. június