2020. március 13., péntek

MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020. 03. hó – tizedik évfolyam, harmadik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. március

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!


Nagy Vendel szerkesztő
    A rendkívül enyhe tél után, hamarvást ránk tör a  tavasz, és az erdők alján szerényen köszönti  a  hölgyeket az illatozó ibolya, és a  fejét lógató hóvirág. Milyen csodálatos is a  világ ebben a  hármas egységben.
Mindenki a  csodás megújulást, a  tavaszt várja, és köszöntve hívjuk a  Sándort, Józsefet, és Benedeket, hátha hozzák  a  mandula virágát fakasztó meleget, és az illatorgiát.
Március idusán emlékezünk  a  Márciusi  forradalomra, és szabadságharcra, mely talán még ma is jelképe lehet a  mostani ifjúságnak.
Vegyük észre a  mindig jelen lévő hármas számot, a  hármas egységet, mely szimbolikus lehetne talán, de nem biztos.
  A  trikolór is a  három fő színt mutatja, a  vér, a  tisztaság, és a  szabadság jellegzetes színeit.
A  Busók már elzavarták a  nem létező telet, és kiűzték a  törököt is (bár ki tudja), és tegyünk sétákat a  természet csodái közt.  A Mecsek alján megtaláljuk  a  medvehagymát, és a  bánáti bazsarózsát, s  metszik már a  szőlőket a  szekszárdi dombvidéken a  csodás borok reményében.
Zöld levél, fehér abroszon kenyér, vörös bor, kell e  ennél szebb költemény?
Friss erővel nézzünk az idei év kihívásai elé, és várjuk örömmel a  világ örökös körforgását... Egyebet nem mondhatok...
A  szerkesztő
 ...............................................

NAGY CSABA:
Tavaszváró

Zöld ibolyalevélen
Harmat - könnyek.
Nehéz a sírás,
Kacagni könnyebb.

Derül az ég is,
Örül a napsugárnak.
Gyere szép Tavasz,
Két karomba zárlak.

2020.2.26


**********************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
      NAGY CSABA : 
TAVASZVÁRÓ 
 2.  ELBESZÉLÉS.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : FEHÉR BOT
 3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL...  NŐNAPI KÖSZÖNTŐK KORTÁRSAINKTÓL
     SZAUER GERTRÚD, NAGY VENDEL, BAKSA ANCI,  ÁBRAHÁMNÉ ÁGI,
     I. P. STEVE, NAGY CSABA
 4. ELISMERŐ SZAVAK  FONTOSSÁGA
     ÁRVAY MÁRIA:  A  DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK , ÚGY JÓ
 5. FANTÁZIA REGÉNY. 
     SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
 6. VERSVÁLOGATÁS  I. P. STEVE   ÉS  KLEMENT BURZA MÁRIA   VERSEIBŐL
 7. KÖSZÖNET. CSOMOR HENRIETT : ÍRÁSAIM HŰ JAVÍTÓJA
 8. HAZAI TÁJAKRÓL  - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI
 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
     KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. KÉRTEK RÁ DIÓT?
      NAGY VENDEL VALENTIN NAPI VERSÉT ELMONDJA
      ILOSVAY EGYED KATALIN  RÁDIO MOZAIK SYDNEY 
11. ELMÉLKEDÉSEIM. KOVÁCS JOSEF KOPEK : NE SAJNÁLJ, HANEM SEGÍTS! 
      SZEMÜNK, ÉS LELKÜNK FÉNYE
12. HALLGASSUK EGYÜTT... 
      DR. KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA :TISZA KERINGŐ
13. BEMUTATJUK  REMÉNYI TAMÁS  NÍVÓ DÍJAS KÖLTŐT
14. MÁRCIUS IDUSÁN - FORRADALMAINK MAI SZEMMEL
      TÓTH ENIKŐ,  NAGY VENDEL
15. VERSRŐL VERSRE HAZAI SZERZŐKTŐL
      SZAUER GERTRÚD, KOVÁCS TIBOR, CSOMOR HENRIETT,
      TELEKI ELIZABET, ADAMECZ LÁSZLÓ
16. GLOSSZA.  NAGY VENDEL : A  TRIKOLÓR 
17. HÍRLEVÉL -  KILÁTÁS ALAPÍTVÁNY  9. : 2020.  FEBRUÁR
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT . SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
      HEGYI PERESZLÉNY PUFFADÁS ELLEN
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT  -  OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
2. ELBESZÉLÉS 

Kelemen Györgyné Edit: Fehér bot

Kelemen Györgyné Edit
Látásom romlik és egyre rosszabb. Végül, hogy megelőzzem a bajt oktatást kértem, hogy kell közlekedni. Mártikát kaptam oktatómnak.
Úgy éreztem nincs még szükségem a fehér botra, de nem árt, ha tudom. Ne álljak mint egy szerencsétlen, mikor majd kell.
Elkezdtem tanulni, lett egy botom, kölcsön. Szégyelltem nagyon. Dugtam volna el, Mártika rám szólt. - Ne dugd el, nincs mit szégyenlened!
Az oktatások során jött a felismerés. Szomorú és fájó: már kell a bot.
Lépcső, menjünk lépcsőzni – mondta Mártika. Hol van a közelben lépcső?
Gondolkodtam, a kultúrházban van lépcső. Remek, gyerünk oda.
A kedvünkért, ki lett nyitva a feljáró ajtaja. Lépcső sötét és meredek, félelmetes. A sötétben amúgy sem látok jól, és még lépcső is. Hú! Hátráltam, én ez nem tudom megcsinálni. Nem tudok felmenni. Egy lépést tettem hátra. Arcom elsápadt a félelemtől. Pedig régen ez nem volt nagy. Most nagy, óriás! Nézek felfelé, mint egy hatalmas hegy csúcsára. Talán meg kéne futamodni, de most itt vagyok. Összeszedem a bátorságom.
- Hogy kell oda fel menni?- kérdem Mártikától
- Már azon gondolkodtam, mit is mondjak, hogy megpróbáld. Féltem, feladod!
- Nem, mutasd kérlek.
Mutatja, hogy is használjam a botot.
Jön a hirtelen felismerés, szégyenlem, de kell a bot.
A bot segítségével feljutok. Remeg a lábam, de fel értem.
- Pihenj, ülj le, reszketsz mint a kocsonya. Féltél, de még is megcsináltad.
- Sikerült! Most le, még rosszabb. Egybefüggő egyenest látok, mintha sima lenne a talaj, pedig tudom, lépcső. Segítséggel, útmutatással lejutok.

Jön a konokságom, újra neki vágok, le kell győznöm a félelmem. Megteszem hát újra.
Útban hazafelé ismerősök köszönnek rám. Hirtelen bukkantak elő biciklivel, a botot eldugni nincs időm. Hangosan köszönnek, én vissza köszönök. Úgy érzem magam mint a rossz gyerek, kit rajta kaptak. Könny fút végig az arcomon. Kicsit pityergek. Nem akartam hogy tudják, szégyenlem magam.
Mártika rám néz.
- Fel a fejjel, előbb vagy utóbb úgy is kiderült volna. Ne szégyelld, fogadd el! Tudom nehéz, de a lépcsőt is legyőzted, ezzel is megbirkózol.

Egy hét elteltével újra mentünk lépcsőzni, ugyanaz a lépcső. Meredten bámulom, mintha kisebb lenne, össze ment volna, pedig ugyan az.
Márti nevet, látja a meglepődésemet.
- Na mi az összement?
- Hát igen, kisebb sokkal.
- Itt voltak a kőművesek és átépítették. - kacag. Igen, kisebb lett, és tudod miért?
- Nem.- nézek csodálkozva.
- Mert, legyőzted a félelmed, és így már nem is nagy.

Felmegyek, a lábam már nem remeg, nem is nagy ez a lépcsősor.
A botom még dugdosom, titkolom hogy van.
A párommal kirándulni mentünk, szép a táj és főleg ismeretlen akadályok is, miket le kell hogy győzzek. Párom rám szól - vedd elő a botod, mert bizonytalan vagy.
Elő veszem és bátrabban lépkedek. A képeken eleinte dugom. Meggyőz a párom. Ne dugdosd, hiszen hozzád tartozik, a részed. Igen, ha bár nehezen, de elfogadtam. Sokat segít nekem a bot. Főleg akkor jöttem rá, mikor jobbról egy baba kocsit toló anyuka jött és én nem láttam.

- Vigyázz, jobbról anyuka jön – szolt a párom.
- Igen, nem volt bot a kezemben, nem tudhatta hogy nem veszem észre, különbem lasit az anyuka.

Most már, hogy lássák az emberek, hogy rosszul látok és nem biztos, hogy meglátom őket. A bot ott van a kezemben. Így tudják, nekik kell jobban figyelni, mert nem biztos hogy látom őket. Nem akarom azt sem, hogy azt higgyék fent hordom az orrom és nem köszönök. Pedig csak nem látom, nem veszem észre őket. Nehéz és nagyon rossz dolog ez. Elfogadni az el fogadhatatlant még nehezebb. Nem vagyok sas szem, de egy kicsit még látok. Félek a sötét világtól, bár tudom, a betegségem miatt már les rám orvul. Kérlelem, még olyan sok mindent nem láttam és jó lenne megismerni és látni. Várj kérlek, még ne gyere, had láthassam még soká a sok szépséget.
A párom a szemem, a segítőm, a társam. Igen, annak idején kimondtuk, jóban és rosszban. Együtt a teher sem olyan nagy. Fogjuk egymás kezét, el nem eresztjük soha!
**********************
3.VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
 - NŐNAPI KÖSZÖNTŐK KORTÁRSAINKTÓL - 

Szauer Gertrúd:
Nőnapi köszöntő


Vége van már a nagy télnek,
Ünnepeljük a tavaszt,
Mely Hóvirággal, gólyahírrel
A fákon rügyeket fakaszt.

Köszöntsük ma a Hölgyeket,
Kik mindig frissek és üdék,
Még akkor is ha elszaladt,
Felettük sok hosszú év.

Öleléssel, szál virággal
Köszönjük meg nékik,
Miként a sok tennivalót
Szeretettel végzik!

Ők intézik a családot,
Nevelik a gyereket,
Sőt a párjuk szíve is kap,
Esténként egy szeletet...

Lakás tiszta, étel rotyog
Kintről nézve egyszerű,
De ma lássuk meg egy kicsit,
Hogy minden asszony nagyszerű.


Mert, vállán viszi terheinket
Hálát nem is várva,
Kérni sem kell, gondolj reá
Néha nála járva.
.................................................

VIRÁGGAL KÖSZÖNTELEK VIRÁGOM....

NAGY VENDEL:
Nőnapra 
Az emberiség 

Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Bódító bonbont,
Csábító csokrot,
Suhogó selymet
Adhatnék Néked,
Vagy némi ékszert,
Talán igazán gavallér
Akkor lennék
Ha szálanként
Tízezer forintos
Hóvirágot szednék.
S évente nem csak
Egyszer ünnepelnénk.
De  mégiscsak  rendezett
ez a  világ,
hiszen Te  magad vagy
a  letépve is illatozó virág.
áááááááá



ASSZONYOK ELEJÉNEK...
 
Az örök Dívának,
Az Isteni Nőnek,
Paristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn 
Remegő szívvel
Adózok, az
Eredendő bűn   kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon,
A Nőnapon,
Hogy megkoronázhassam 
cselekedeteimmel 
Dicsően szép homlokod..
S ha cudarul galád
olykor  a  sorsod,
mindig arra gondolj,
hol a  virágot tapossák,
ott ontja leginkább
bódító illatát.
2020.03.08

  Megjegyzés:  Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek!

  

megszolaloknagyvendel  

www.megszolalokblogszpot.hu



áááááááá


NAGY VENDEL NŐNAPODRA CIMŰ HANGOSVERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV:   https://www.youtube.com/watch?v=cgBu3DZvQNw&t=7s

áááááááá 


Brian Adams:  Have You Ever Really Loved A Woman


Az asszonyról szól ez a dal.  a végzet és a szerelem asszonyáról.. ( Vendi)

 ............................................


BAKSA ANCI :
Oly boldog a lelkem


Oly boldog a lelkem tavaszi fényben,
Feltöltődik szívem a zöldellő réten,
A fákon nyüzsögnek a virágzó rügyek,
Melyeket porozzák a zümmögő méhek.

Oly boldog a lelkem tavaszi fényben,
Kitárom ablakom, melegszem a térben,
Cikázó napsugár pajkos szellőjében,
Melegét árasztja, táncot jár tüzesen.

Oly boldog a lelkem tavaszi fényben,
Korán reggel, mikor felébreszt kedvesen,
Ámulom, bámulom, játszik a testemen.


Oly boldog vagyok a tavaszi fényben,
Csodás a természet, szívem szerelemben
,
Boldogság és öröm, tavasznak fényében!
 ………....………

ÁBRAHÁMNÉ ÁGI:
Könnyű szél

Honnan ez a vándorló gyötrő fájdalom mi kínoz,
S a könnyű szél mindegyre közelebb visz el a sírhoz.
Halkan, puhán száll szavam szerteszét a sivatagban,
Ez marad hát meg belőlem örökre, halhatatlan...





..................................

I. P. STEVE:
Nőnapi merengés
 

Elmerengek, hogy rohan az idő
elment az év, ismét nőnap, mi jő,
megemlékezés lányokról, nőkről,
pedig ez a téma tán örökzöld.

A mindennapokban ott az ünnep
ha a szeretet virágot üzen,
ha a gyengédség édesen virul,
a megértés csendben összesimul.

Ma csak pár szál rózsa, vagy tulipán
az asztalon, vázában, ami vár,
talán a vacsoránál gyertya ég
és egy ölelés maradt hátra még.

Ez mind, mi az év közben is tiéd,
szeretet, mely naponta elkísér.
Most akkor az ünnepek ünnepe,
nektek, nőknek, lányoknak, hölgyeknek.

Rohan az idő és elmerengek.
Vajon, tényleg mind megadjuk nektek,
a rohanó szürkeség napjain,
amiről olyan bátran írtam itt?
 ………….............…….. 

NAGY CSABA:
Ajkad fogságában
 
Ajkadról csöpögtettél rám szépet,
Tüzes csókod harmatcseppként éget,
Soha el nem eresztem a jó szagot,
Mit esti ölelésed itt hagyott.

Még mindig látom csillogó szemed,
Képzelt érintésedtől szívem remeg,
Igéző illatod elandalít már,
Bűvös bukéjától lelkem égbe száll.


Lassan pergő perceim lépted várják,
Szívemben kinyílnak a díszes párták,
S vágyakozva Érted sóhajtozom:
Mikor pihensz meg újból ajkamon?

2020.01.14
**********************
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

ÁRVAY MÁRIA : A DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

Az év dolgozója

Árvay Mária
Lelkes doktort nagy meglepetés érte az elmúlt hét folyamán. Egyre-másra keresték fel páciensek, s újságolták neki, mekkora hasznát vették a jó tulajdonságok listájának, amit pár alkalommal ezelőtt felvázolt. Valaki azt mesélte, amikor a liftbe szorulva töltött hosszabb időt, szerencséje volt, hogy a liftben ragadt társa nyugodtan viselkedett, s tartotta mindkettőjükben a lelket. Háláját fejezte ki nyugalmáért, higgadtságáért, kitartásáért. Örült, hogy nem szalasztotta el az alkalmat, mert rengeteget jelentett neki. Egyedül biztosan teljesen bepánikolt volna.

Egy másik beteg mesélte, hogy világ életében borzasztóan félt a vérvételtől. Most egy hozzáértő, nyugodt, türelmes laborost fogott ki, aki tudta, hogy lazuljon el, s küzdje le kissé a félelmét. Hálás köszönetét fejezte ki.

Valaki a segítőkészséget hangsúlyozta, amikor bajban volt, segítő kezet kapott – mivel nem emelhetett, jólesett neki, hogy a bőröndjét vitték egy darabon, sőt, a buszra is felrakták.

Vége hossza nincs a felsorolásnak. A jó tulajdonságok listája elindított az emberekben valamit.


- A mai alkalommal egy érdekes történetet hoztam – kezdte előadását Lelkes doktor.

Mai napunk mottója a következő:

"Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?"

(Katherine Graham)


- Furcsállják, hogy az idézet nem pontosan az elismerő szavakról szól?

Majd meglátják, mi a jelentősége, íme, a történet:


Decemberben dolgozói értekezletet hívtak össze a cégnél. Csak remélni mertem, nincs komolyabb gond. Most egy éve, hogy itt dolgozom, szeretem, amit csinálok, recepciós vagyok. Karácsonyra, csak nem ér valami balszerencse.
Az értekezlet első fele a szokásos módon folyt – megbeszéltük a kérdéses problémákat.

- Most, pedig elérkeztünk az év dolgozójának megszavazásához. Vegyen elő mindenki papírt, tollat, s pár sorban írja le, kit gondol az év dolgozójának és miért. – hangzott a felszólítás.

Meglepődtem. Előző munkahelyeimen nem volt ilyesmire példa. Munkatársakról elismerést írni, érdemben kiemelni?

Elgondolkodtam, kiről írjak, s mivel indokoljam állításomat?

Nem is könnyű mások érdemeit dicsérni, főleg, hogy nem dolgozom itt olyan régóta.
Végül, arra jutottam, hogy a karbantartónkat emelem ki.
Gyerekkoromban sokat nélkülöztem, rengeteget fagyoskodtam, szegényes körülmények között éltünk.
Itt, most olyan jó, hogy meleg van, kellemes meleg víz folyik a csapból, van villany, minden működik, s ha valami meghibásodik, itt a karbantartónk, aki hozzáértő kézzel megcsinál mindent.
Leadtam a lapomat, s kíváncsian vártam, ki lesz az év dolgozója.
A cégvezető felolvasta mindannyiunk értékelését, s látni lehetett az arcokon, azt az örömöt, amit az elismerő szavak váltottak ki.
Nem én lettem az év dolgozója, de nem is vártam el ilyesmit. Azonban a gondolat, hogy végre nem az volt a lényeg, hogy egymást szidalmazzuk, kritizáljuk, bántjuk, az értékeket kerestük egymásban.
Ez igazi karácsonyi ajándék. Még rólam, viszonylag új dolgozóról is írtak méltatást. Mégpedig azt, hogy mindenkihez van pár, kedves szavam, segítőkész vagyok, s mindjárt megvan a belépők jó alaphangulata a cégünknél.
Máshol is be kellene vezetni ezt az év dolgozója méltatást. A legnagyobb öröm mégis az, ha szeretjük, amit csinálunk, így a munka kevésbé fárasztó. Ha várjuk a másnapot és tudjuk, valami hasznosat csinálhatunk, már érdemes élni!

- Köszönöm megtisztelő figyelmüket, egy hét múlva várom Önöket szeretettel!


Folytatjuk.
**********************
 5. FANTÁZIA REGÉNY 

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

(2018. - 5. fejezet  4. rész)

Az első vizsgák

Samu Ágnes
Merlin időközben feloldotta a pajzsot egy könnyed kézmozdulattal, majd odalépett Pegasushoz.

– Nagyon büszke vagyok rád – tette a kezeit Pegasus vállaira. – Jelenlegi képességeid felérnek egy harmadéves diákéval.

– Milyen erő szabadult fel bennem? – kérdezte félve Pegasus, mint aki attól tart, olyan választ kap, amit nem akar hallani.

– Kérlek, Pegasus, ne gondold azt, hogy ez egy olyan erő, amivel csak bajt és pusztulást lehet okozni. Geluus túlfeszítette nálad a húrt, megérdemelte, amit kapott – keményedett meg a hangja és a tekintete Merlinnek, aki most egyáltalán nem az a kedves, idős varázslónak tűnt, amit eddig megszoktak tőle. Pegasusnál eltört a mécses, jól láthatóan teljesen kiborult a történtektől. – Oraculum és én is képesek vagyunk a démoni erő használatára – vigasztalta kitartóan Pegasust, akinek patakokban folytak a könnyei a kipirosodott arcán.

– Hé! Ne már! Légy magadra büszke! – vágott közbe Wolf. – Te vagy az osztály legjobbja!
– Huha, ilyet Wolftól nem mindennap hallani – súgta oda Dragon az öccsének.
– De nagyon rendes volt ez tőle – tette hozzá Phoenix.
– Jaja, öcsi!
– Legalább ebben egyet értünk.
– Nézzétek, Geluus megsérült! – pillantotta meg Satania az ájultan heverő nőt az egyik romhalmaz mellett.
Phoenix ösztönösen és pillanatok alatt Geluus mellé szökkent. Térdre ereszkedett, a kezeit a nő hasán éktelenkedő, erősen vérző sebre helyezte. Pár másodpercre ezüst és fehér színű aura jelent meg körülötte, ezt követően a kezei arany és halványzöld színben felizzottak. Geluus sebei néhány perc alatt úgy begyógyultak, mintha ott se lettek volna.
Merlin, a titánok és az osztály némán figyelték, ahogy Phoenix dolgozik. A csendet végül Geluus fagyos és nem túl barátságos hangja törte meg.
– Erre igazán nem volt szükség.
– Nagyon szívesen és máskor is! – vágta a másikhoz cinikusan Phoenix, mire a jelenlévők nagy része felnevetett. – Attól, hogy isten vagy, kicsit magadba is nézhetnél – állt fel, majd faképnél hagyta.
– Ki hitte volna, hogy ma két diák is új erőre tesz szert – jegyezte meg csodálkozó hangon Merlin, miközben ezüst színű szakállán végigsimított a jobb kezével. – Nagyon büszke vagyok rátok Pegasus és Phoenix!
– Milyen jó neked, Phoenix… – szólalt meg sírós hangon Pegasus.
– Hogy? Nem értelek, Pegasus? – nézett nagy szemekkel, majd hirtelen megvilágosodott. – Ja tényleg! – fogta zavartan a fejét. – Köszönöm! Ha most benned nem szabadul fel a démoni erő, akkor még mindig nem lennék birtokában a gyógyítás képességének – ölelte magához a könnyes szemű nőt.
Pegasus erőt vett magán, és nagy nehezen abbahagyta a sírást. Nagyon jól esett neki, hogy az unokatestvérei próbálták őt vigasztalni, ám mindhiába, sehogy sem tudott belenyugodni a ténybe, hogy démoni erőt birtokol.
A vizsga tovább folytatódott, Dragon lett a soros, és Aquát, a víz titánját kapta ellenfelének.
Aqua egy nőhöz képest nagyon férfiasnak bizonyult, egyedül a mellei szolgáltak ékes bizonyítéknak a nemi hovatartozását illetően. A haja égnek álló, tüsis és nagyon sötétkék színű. Unottan tekintő, apró, mandula vágású és aranysárga szemei semmilyen érzelmet nem árultak el, nem lehetett tudni, milyen szándék vezérli. Szétálló, hosszú és hegyes füleiben az Emberek Világában ismert, gót stílusú, ezüstszínű és vízi sárkányos fülbevaló csillogott. Pikkelyes bőre hol halványzöld, hol halványkék színekben váltakozott. Magas és izmos alkattal rendelkezett. Különleges és acélszínű kagylókból készült mellvértet, törtfehér zubbonyt és fekete színű tabit viselt.
Dragon mély levegőt vett, majd lassan kifújta azt magából. Lassú, de annál határozottabb léptekkel vonult ki a Pegasus által lerombolt küzdőtérre. Tekintetét egy pillanatra se vette a rá várakozó Aquáról. A zsigereiben érezte, hogy ellenfele roppant kiszámíthatatlan és dörzsölt, másodpercek alatt be is igazolódott a gyanúja. Dragon alighogy megállt Aquával szemben a küzdőtéren, éles fájdalom hasított végig az arcának jobb oldalán.
Aqua gondolkodás nélkül előkapta a bicskáját, majd szemmel alig követhető gyorsasággal végighasított Dragon arcán.
Dragon arcából patakokban folyt a vér, ám őt ez hidegen hagyta, úgy volt vele, ellenfelének „kedves gesztusát” többszörösen fogja viszonozni.
– Jó a bicskád – jegyezte meg színtelen hangon Dragon.
– Higonokaminak hívják – morogta kelletlenül s szokatlanul mély hangon Aqua. – Még ennyit sem tudsz? – kérdezte lenéző hangon.
– Szerencséd, hogy nő vagy… 
– Milyen lovagias itt valaki – jegyezte meg gúnyosan Aqua. – Sokan vesztettek már ellenem azért, mert nőként tekintettek rám. Garantálom, rád is ugyanez a sors vár.
Dragon viszont már nem felelt. Kiismerhetetlen tekintettel és pókerarccal nézett az előtte állóra.
–  Non cedunt ignibus ignes defensio… Ignis, mare, mulier! Tria mala! – susogta nagyon halkan Dragon, miközben egy háromszöget formált a kezeivel.
– Mit motyogsz az orrod alatt, nagyfiú? – kérdezte undok hangon Aqua.
Dragon szavait követően az égen koromfekete és vörös színű felhők gyülekeztek. A lágy szellő pedig pillanatok alatt viharos lett, ami miatt Merlinnek ismételten védőpajzsot kellett maga és a többi diák meg titán köré vonnia. Az aranyszínű villámok hatalmas erővel csaptak bele egyszerre több mindenbe, sőt az egyik Félixet találta volna el, ha nem lenne Merlin pajzsa.
Dragon szemei vörösen izzottak fel, miközben a teste körül megjelenő vörös és fekete színű aurája teljesen azt a látszatot keltette a többiekben, mintha mindene lángba borult volna.
– Démoni erőt használ, igaz? – kérdezte bizonytalanul Lion Merlint, aki csak válaszul igennel bólintott.
Aqua egyáltalán nem sejtette, mi vár rá pontosan. Furcsa, de ismerős érzés fogta el, amikor látta, amint Dragon démoni aurája színtisztán láthatóvá és érzékelhetővé vált. Vajon kinél, mikor meg hol látott és érzett már ilyen aurát? Gondolataiból az előtte álló Dragon körül megjelenő kígyózó, lángoló láncok halk, viszont annál vészjóslóbb csörgései zökkentették ki. Aqua jobbnak látta, ha támad, még mielőtt csúnyán pórul járna, akárcsak Geluus az előbbi csatában. Kezeit a viharos és villámló ég felé emelte, majd néhány méterre a földtől a magasba emelkedett.
– Hydra abrasio! – kiáltotta a víz titánja. A hatalmas morajlást követően megjelent a semmiből Aqua mögött egy igen hatalmas, pikkelyes, zöld színű vízi kígyó, aminek a szájából legalább három méter hosszúságú szemfogak lógtak ki. A nem mindennapi méretű lény gondolkodás nélkül támadt rá Dragonra a farka végén lévő három ágú csontszigonyával.
Dragon nem mozdult, hidegen hagyta azt, ahogyan a támadója folyamatosan ostromolja a tüzes láncokból felállított védőpajzsát. A földből lávák buggyantak ki, amelyek egy női test alakját vették fel. A tűzből és földből lett nő körül lassan örvényleni kezdett a láva, és olyan hatást keltett, mintha a Pokol egyik démona jelent volna meg. A levegő forrón és parázslóan izzott, ám Dragon és Merlin által felállított pajzsoknak köszönhetően ez senkinek se okozott gondot, kivéve Aquát és a vízi kígyóját.
– Szépen kiiktattad a kígyómat – morogta Aqua, amikor látta, ahogyan az általa megidézett lény lángba borul, végül semmivé válik. – Ez a kis forróság viszont nekem meg se kottyan, szóval hiába minden – tagadta le az igazságot gúnyos, lekezelő mosollyal az arcán.
A víz titánja alig fejezte be a mondandóját, amikor azon kapta magát, hogy nem bír megmozdulni.
Az örvénylő láva egyszeriben feketévé vált, a benne lévő nő pedig világos kékre. A fekete láva sárkányszárnyakká alakult és az általa körül ölelt nő hátába olvadt bele. 
A látvány egyszerre látványos és félelmetes volt. Sokan nem értették, miért lett megidézve egy lávából készült, fekete és kék színben lángoló, sárkányszárnyakkal rendelkező lény. Rövidesen értelmet nyert Dragon teremtményének a szerepe.
Aqua hangosan ordítani kezdett, mintha nagyon fájt volna neki valamije, s ahogy a teremtmény egyre közeledett hozzá, mialatt lassan bekebelezte őt a szárnyaival, úgy a kiáltozása is egyre iszonyatosabbá vált.
Mindenki hamar rájött arra, Dragon teremtménye valójában nem éget, hanem hatalmas kínokat okoz. Aqua lezuhant végül az égből, és már a földön fetrengett kínjában, miközben a fogait összeszorította és a kavicsos földet kaparta az ujjaival.


Folytatjuk.
**********************
6. VERSVÁLOGATÁS
  I. P. STEVE, ÉS  KLEMENTNÉ BURZA MÁRIA   VERSEIBŐL 


I. P. STEVE NÍVÓ DÍJAS KÖLTŐ VERSEIBŐL

Köszöntő nőnapon

A rajongott hölgyek évi egy napján,
most titeket köszöntelek igazán,
kedves lánykák, szép, fiatal menyecskék,
csodás asszonyok, sok drága feleség
és, hogy ki ne hagyjam népes táborát,
kicsit szőkék, de közkedvelt okoskák,
a drága anyák, húgok és nővérek,
a szeretett nagymamik, a Tündérek,
mindezeknek tisztelői, ti Urak,
kikben felébredt az ünnepi tudat!

Benneteket köszöntelek tisztelve,
nemes gesztusaitokat figyelve!
Mint egész évben, féltő törődéssel
ki virággal, ki csak egy öleléssel,
vagy csupán pár szép szóval kedveskedve,
az egyenjogúságot emlegetve,
de kíván nőnapi boldog minden jót
és így van rendjén mindez, így van ez jól.
Hogy micsoda? Egyenjogúság? Ne már!

Erről majd beszélünk férfiak napján!


á
Március

Még szép az egyetlen csonka haza,
bár túlnyomórészben már eladva,
külhoni gazdag felvásárolta,
vagy honi magának varázsolta
nagyobb, átjátszott, értékes részét
és a népnek maradt a szegénység
Nem ezt akarta a negyvennyolcas
szabadságharcosok hősi sora!

Függetlenség, mondd, lett e azóta?
A múló idő elsarabolta,
kicsivé tette a nagy országot
s véka alatt látsz csak igazságot.
Szabadság az van, nem is vitatom,
a megtört nép felé nincs irgalom,
ki élni halni nem tud elmehet,
máshol kereshet egy jobb életet

Márciusi ifjak, nevük még él,
a krónika róluk sokat regél,
a ma márciusának ifjai
más országban keresik útjait.
Tavasz, az örökkön tavasz marad
s a csend hallgat, mint az idő halad
és a szívekben ott fáj bent mélyen,
amiről egy nép lemondott régen.

á
Felejthetetlen Március

Régi földben a hősök vére szárad,
de szellemük még néha fel-feltámad.
Szabadságért az életüket adták,
küzdötték az igazság nemes harcát.

Mártírhalált halt bátrak sírhantjait
példaképként ápolják még napjaink.
A beletörődés sokszor csendre int,
senki sem akar új vérontást megint.

Március s az ifjúság már nem lázad,
talán mert ma van teljes szabadsága
s ha úgy véli, élni halni nem lehet,
most a világba, bárhová elmehet.

Függetlenség az talán sehol sincsen,
megváltozott azóta annyi minden,
már eladják nagy részben az országot,
lakják idegenek, nem csak osztrákok.

Én is rég eljöttem, nem otthon élek,
tudom, ezért jogtalanul beszélek
de suttogom magamban : Haza Magyar!
Ha még egyáltalán létezik Haza.


Majd mégis, itt a messze idegenben
megemlékezve díszítem bal mellem,
kitűzött nemzetiszínű kokárda
és szeretettel gondolok Hazámra.

á

Tavasz-tánc

Régi földben a hősök vére szárad,
de szellemük még néha fel-feltámad.
Szabadságért az életüket adták,
küzdötték az igazság nemes harcát.

Mártírhalált halt bátrak sírhantjait
példaképként ápolják még napjaink.
A beletörődés sokszor csendre int,
senki sem akar új vérontást megint.

Március s az ifjúság már nem lázad,
talán mert ma van teljes szabadsága
s ha úgy véli, élni halni nem lehet,
most a világba, bárhová elmehet.

Függetlenség az talán sehol sincsen,
megváltozott azóta annyi minden,
már eladják nagy részben az országot,
lakják idegenek, nem csak osztrákok.

Én is rég eljöttem, nem otthon élek,
tudom, ezért jogtalanul beszélek
de suttogom magamban : Haza Magyar!
Ha még egyáltalán létezik Haza.


Majd mégis, itt a messze idegenben
megemlékezve díszítem bal mellem,
kitűzött nemzetiszínű kokárda
és szeretettel gondolok Hazámra.

á
Majd...

Akkor már csak lézengő árnyék,
a világból űzött játék,
vagy csak egy rohanó fény,
nem leszek más, csak tovasuhanó lét.

Akkor már talonba jut minden fájdalom,
nem keserít koholt rágalom,
nem dicsőít elismerő vállverés,
s nem lesz miért érvelés.

Akkor már testtelenül vergődik lelkem
s a be nem fejezett életem
tovább görgetem,
nem leszek akkor sem önfeledt.

Akkor már nem ölel karom,
nem dúdol füledbe hangom,
másnak virul, majd a Tavasz,
de nem leszek más, szívemben maradsz.
................................................

KLEMENT BURZA MÁRIA   NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS KÖLTŐ VERSEIBŐL

Jöjj Március

Messziről érkezel,
szívemben érezlek,
tavasznak kezdete,
te  csodás Kikelet.

Kellesz, hogy megújítsd
haldokló reményem,
mennyekig repítő
színesőt fess szemnek,
szívnek és léleknek,
Március, úgy kellesz!

Madarak dalába szőtt
fátylon túli muzsika,
melyben hangod balzsamot
csepegtet s emlékeztet,
minden változó, melyben a
 változatlan mégis jelen,
úgy kellesz Március nekem!

Ha leszáll a márciusi éj,
remény-illatot repít a lég,
az álom is téged tesz elém,
jöjj Március, szívvel ölellek,
feledve lesz, ami fáj nekem.


á
Március 15 re emlékezem

1848 március 15-re emlékezem,
szememből lassan könnyek peregnek,
a márciusi ifjakra gondolok,
kik a vágyott szabadságért
életüket áldozták fel.

Kik akkor éltek, s az akkori helyzetet
csak a tanultak alapján  ismerhetem,
most felidéződnek bennem a történtek,
mintha az időfolyosó nyílna, s hirtelen
ott találom magam a dicső múltban.

Egy kicsit  korábbra visszanézhetek,
látok egy folyamatot, melyet Széchenyi
István indított el, s látom  Kossuth
és Wesselényi alakját., majd hirtelen
 a Pilvax kávéház előtt találom magam,
ahol a tömeg Petőfi Sándorra vár.

Majd haladtunk az egyetem felé tovább,
ahol Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalát,
a 12 pont is felolvasott lett, melyből
a nemzet akarata csengett.

Szikrázott akkor ott a levegő,
a vers hatása annyira volt erős,
hogy a tömegből egységes Nemzet lőn.

A szavakat követték a tettek,
ifjak és idősebbek vére
 vörösre festette a magyar földet,
 benne Haza, büszkeség, erő,
a múltból törnek most elő.

Hol vagytok ti, márciusi ifjak?
Lelkem zokogva kérdezi,
de hiszem, hogy tettetek
soha nem lesz elfelejtett!


A szabadság majd egyszer itt lesz,
ha egymáshoz közelebb kerülünk,
közösen  együtt cselekszünk,
vitát, vérontást kerülve,
egy magasabb Tudatszintre emelkedve.

á 

Tavaszi reggelen

Napfény ébresztett ma reggel,
így kelhettem vidám kedvvel,
néztem az ébredő tájat,
zöld ruhát vett fel magára.

Madár dalolt fának ágán,
melyen zöld rügyek pattannak,
 meggyújtva a Remény lángját

**********************
7. KÖSZÖNET

Csomor Henriett:  Írásaim hű javítója
  
Ha Salamon Szilviára gondolok, mindig mosoly ül arcomra. A vele kapcsolatos ezernyi emléket sosem feledném. Szilvit a Kerek Világ Alapítványnál ismertem meg, ahol gyógypedagógusként dolgozott.
Csomor Henriett
Én akkor már konyhai kisegítőként dolgoztam ott, az édesanyámmal. Első perctől kezdve nagyon tetszett a talpraesettsége, s az, hogy természetesen bánt a gyerekekkel.
Autista kisiskolásokat tanított, s a szünetekben mindig játszott velük. Igyekezett minden sérült gyermeket belevonni a játékba.
Odaadóan, s kitartóan segíti a sérülteket, s látszik rajta, hogy élvezi azt, amit csinál. 
Ezt nagyon gyakran tapasztalhattam, amikor velünk, felnőtt mozgássérültekkel bennmaradt, hogy közösen eltöltsünk egy jó estét. Általában sétáltunk, s vacsora készítés közben jókat beszélgettünk, amely éjszakába nyúlott. Aztán reggel mind munkába mentünk. Ahogy múltak az évek, kis csapatunk családias légkörré alakult. Nyaranta, amikor táborozni mentünk, mindig felhőtlen, csodás egy hetünk volt, amelyben a sérült, és a gondozó, mind jól érezte magát. Sőt minden éjjel kimentünk az éjszakába mulatni az időt. Egy szombat éjjel volt, s utcabál volt Harkányban. Magával vonzott a fergeteges báli hangulat, s beálltunk táncolni. Együtt sok emlékezetes pillanatot éltünk át éveken keresztül.

Az utolsó felnőtt táborba csakúgy lejött meglátogatni bennünket. Jelenlétével hatalmas örömet okozott nekem. Épp a strandolásból mentünk volna vissza a táborba autóval, mikor odajött hozzám, s megkérdezte tőlem: "Henka, volna-e kedved visszasétálni a táborba?" "Hát persze!" - vágtam rá, s jókedvűen elindultunk vissza, közben szétnéztünk a helyi piacon. Útközben utolért egy nyári esőfelhő, amely hazáig eláztatott bennünket az esőkabát ellenére is.
Dióhéjban így teltek az évek, amikor még együtt dolgoztunk.
Már rég szerettem volna írni róla, mert igazán megérdemli, csak nem jöttek össze a szavak, s a mondatok. Sok születés-, s névnapja elmúlt már, de sosem jött ihletem, hogy írjak neki szép verset. Pedig istenemre mondom, még az erdőben is eszembe jutott pár sor gondolat hozzá, de soha nem tudtam folytatni. Én ezt a helyzetet olyan mostohának tartottam. "Már azt híhetted, soha nem kapsz tőlem verset." Aztán az utolsó találkozásunk meghozta nekem a rég várt ihletet, s írni kezdtem rólad. Te vagy verseim, s novelláim helyesírásának, s vesszőzéseinek javítója. Kedves, s aranyos vagy, mert megértettél, hogy csak a hibáim javítsd. Az Isten áldjon meg érte, hogy évek óta ilyen nagy segítőm vagy. Nagyon hálás vagyok ezért neked.

2020. január 26.
**********************
8. HAZAI TÁJAKRÓL  
 - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL - 

Szegszárdi Nagy Vendel:
Kitüntetett költő dilemmája…
Így a költészet napja tájékán

 
Megkaptam a
Külön díjat!
Most már írhatok
Bárkiről, bármiről
Bármit.

Ma már tudjuk,
Ám, hamis az illúzió,
Ma úgy tudjuk,
Ez  a  helyes útmutató.

Átadták a
Kitüntetést,
nagy az ováció,
Ezután már
Nem írhatok
Akármit!


Ez a helyes konstrukció.

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI   DÍJAS   2017.   -  ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS   2018.
SZEKSZÁRD, 2020.02.02.
 á

A  HÁZASSÁG HETE :2020.  02.  12.

Szegszárdi Nagy Vendel: Az egység, az egész, és a feleség


A templomban, színed előtt
Könnyű kimondani az "Igent".
De nehéz a Te követednek
Lenni Uram!
Gyónni pedig nem fogok,
Titkaimat, bűneimet, vágyaimat
Nem árulom el senkinek.
Adott az Isten
Szép füvelő mezőt,
bort érlelő szőlőt,
Tarkáló rétet,
óbort rejtő pince mélyet,
Hű szolgát,
Szép feleséget.
Így alkotunk
Egységet és egészet.
Mert a félbevágott
Almával
Könnyebben elbánik
A féreg.

Az  asszony, és a család,
egybe tartozó egység,
össze tart, ahogy a  pánt,
össze fog akár a  hordón az abroncs,
mint pincék alján
dongák közé a bort
szorítja szertelen,
ha van ki össze fogja,
rendes asszony dolga.
materiális jussa

Házasság hete van most,
hitet vallok újra,
ennyi év után,
Drága violám.
Kezem indul sután,
vakon és bután,
s feléd integetek,
fogd meg szépen  most is,
reszkető kezeimet.
Emlékszem mikor megkértem,
s Te oda adtad nekem,
remegőn, szertelen.
Azóta is fogjuk
egymás kezét boldogan,
néha gondok között,
de leginkább gondtalan.
Köszönöm, hogy életünk
legfontosabb percei
nem gurultak szerte szét,
őrizted életünk
összetartó szeretetét,
a  tűzhely melegét.
Boldogan megköszönöm
gyermekeink életét,
hogy örömmel fogadtad
unokáink kedvességét,
éltünk minden szép percét,
hogy segítetted nekem
bús vakságom tíz évét.

Átvállaltad
Anyámtól a sírást.
Béna kezemtől
Vaksi szememtől
Az írást.
karolva segíted
nekem a járást.
Szomorú lelkemtől
Lassuló szívemtől
A bízást.
fa hasábokat
fagyos időben
rakva a tűzre,
hogy meg ne fagyjak élve,
Testemet, lelkemet
Féltve,
Az Isten áldjon meg
Érte.


A házasság illatos kenyér,
jóféle óbor,
örökös szövetség,
minél idősebb,
annál értékesebb.


Szekszárd, 2020. február 12.  a házasság hetén
á
 Egy új nap 
 Szegzárdi Nagy Vendel:
A szépség arcai 




A Hold arca,
A Nap haja
Az égbolt,
S a tenger kékje.
Eltűnődöm ezen,
Ugyan,
Hol itt
Az ajándék?
Összegyúrjuk az embert,
Mint az agyagot,
Egynemű masszává,
Egy kis víz,
Egy kis szén
S még néhány
Apró elem.
Ezüst is, arany is,
De mitől lesz Ember?
Mi az a szikra
Mi  gyújtja az életet,
Ami adja az agyban
Az értelnet.
Szívünkben vélt érzelmet?
A testnek a
Szobrászi szépséget.
Hiszen még
Azt sem tudjuk
Miből lesz a méz?
Hanolit látom
Sárga kabátban,
Vonat ajtajában
Mikor lassított a szerelvény
Az állomáson
Őszintén hittem, hogy
Miattam jött vissza,
De vannak még
Szögletes tárcsás
Vasutasok is.
Sétálunk délben
A kekszes háznál,
Hol Petőfi Sándor
Bandukolt egykoron.
Azt hittem akkor
Mindig is így marad ez
De az idő
S a sorsom
Messzire elszelelt.
Kavargó szélfi
Gúnyosan kinevet.
Kacagva figyel.
Sebesen vágtat
A beteljesületlen vágy
Sajgó sebeivel.
Hanoli lelkem
Sorsod megírta
Már a történelem.
Helena Ziriny, és
Szép Heléna
Szomorú szerelme,
Szomorú élete,
Lelki fegyelme.
Búsan búgó barna hangod
Mindig fülemben zeng,
S mint ahogy a
Sárga löszfalakközt
Záporvályta úton
Reszketve féltünk a
Mély meredélytől,
Egymás kezét fogva
Bágyadt szédüléssel
Szabadultunk a mélységtől.
Úgy bontakoztunk a
Gyermeki ölelésből.
Kínáltuk egymásnak a
Forrás hűs vizét
Élvezve éltető ízét.
S mint lélekgyilkos
Ki megbánta tettét,
Úgy várom az estét
Mivel a hűvös alkonyat
Már eljött rég,
Mindjárt itt a sötétség.
Tanítóként
Más gyerekén kiélni
Az elemi ösztönt
A szülői vágy
Mint alvó vulkán,
Néha kitör.
S jó, hogy álmunkban
Nincs homlokunkra írva,
Hogy miről álmodunk.
De a forró hamu
Lassan kihuny.
Az azért végzetes dolog,
Ha odáig eljutok:
Állatot, és embert
Nevelni nem tudok.
Egy remény fűt még
Ha végleg elbukom,
Testem a földben lakik majd,
De Szíved az otthonom.
Ahol reám borulnak
A Szépség arcai,
és megvilágítanak
az új Napok.


2020. február 17.
á
 Szegzárdi Nagy Vendel: Zsuzsanna s a…

Dübörögnek bennem
az emlékek,
s az évek,
Eszembe jut
Erről,
Az ének,
Egy Zsuzsanna,
S a vének,
hősi erények.


NEVED ÜNNEPNAPJÁN 

VIRÁGOT AZ ÜNNEPELTNEK 

MEG EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT..

- Hogy érezd! - 


KEDVES ZSUZSANNA 

Az örök Dívának
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
Eredendő bűn   kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon.
A  névnapodon.
S szavaimmal megkoronázom
Dicsően szép homlokod. 


BOLDOG NÉVNAPOT.
SZERETETTEL   vendi.

A rosseb sarokból

2020.02.19.
NAGY VENDEL    MAGÁNZÓ
NYIBA,  KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ...2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS  ..  2018.
wwwmegszolalokblogszpot.com

á
2020.02.19.
Boldog névnapot kívánok.
 MILYEN SZÉP A  VILÁG:

á
NAGY VENDEL : JÓZSEF  NAPRA ...


SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK,
zsákban hozzák a  meleget.
de ha a  kettő szélső kimarad,
József  egyedül marad.
köszöntelek e  szent napon,
kopogtatok az ablakon.
Isten éltessen sokáig,
koccints velem  áldomásnyit.

Jóska bátyám nem sajnálja a borát,
megkínálja jó borivó barátját,
az Isten tartsa meg a  szokását.

itt a  Jóska
be sincs rúgva,
nézzék meg egy
óra múlva....

sértődés  ne essék,
ez pusztán csak kedvesség,
boldog névnapot kívánok,
igyon mindenki mennyit csak bír,
Rövid az élet,
Hosszú a  sír.
ezt hozta ki a  rím...
á 
2020.  március 19.

Már így utólag csak arra vagyok kíváncsi
Mivel a  meleget várom,
Hármótok közül
Melyik veszítette el  a  zsákot?
Nálam itt maradt egy jó nagy,
Tele van hóval.
**********************

9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

7. fejezet. Az utazás folytatódik 1. rész

    A tanács végeztével a beszélő állatok hatalmas lakomát tartottak Sadok tiszteletére, és ezúttal sokkal tisztességesebb ételt kaptak, mint amilyennel Hassafen kínálta őket. Igaz ezt is kézzel ették, de legalább nem volt nyers a hús, amit ettek. Soma és Tran örült annak, hogy nem kellett ismét nyers húst enniük. Jól be is lakmároztak, és úgy érezték, még soha sem ettek ilyen finomat. A többiek is ezt gondolták – kivéve Erethont, bár ezt nemigen tette szóvá.

Kiss Anikó és Kiss Erika
    A völgy megtelt vidámsággal és énekszóval. Mindenki jól érezte magát. A beszélő állatok érdeklődve hallgatták vendégeik történeteit vagy azok dalait, melyeket még soha sem hallottak. Főleg Tran és Soma énekeit tartották érdekesnek, melyek leginkább vidám dolgokról szóltak. Sokat nevettek a két fiatal habó bolondozásán, akik most először, amióta csak elmentek Habó-völgyből, jól érezték magukat. Jól belevésték emlékezetükbe ennek a lakomának az emlékét, ahol talán utoljára érezték jól magukat.

    A lakoma végeztével mindenki szétszéledt, hogy azt csináljon, amit akar. Deren Trant vitte magával, hogy egy-két dolgot tanítson neki. Dwannak pedig sikerült rávennie Erethont, hogy küzdjön meg vele, ezért elvonultak egy olyan helyre, ahol senki sem zavarta őket. Krain Mellonnal tartott, akit nagyon érdekelt, hogy mi történt az Ezüst-hegység törp-királyságában, amióta utoljára járt ott. Sadok viszont Somát hívta el magával, hogy sétáljanak egyet az erdőben. Amúgy is régen beszélgettek egymással úgy, mint két jó barát. Hiányzott neki az otthoni beszélgetéseik, amiket a kandalló melege mellett töltöttek el.

    Sétálgattak az erdőben, hallgatták annak hangjait: ahogy a beszélő állatok ültették és gondozták a fákat, ahogy a kodamák énekeltek, búcsúztatva a Napot, amely nyugodott lefelé, és köszöntve az éjszakát, mely hamarosan beköszöntött az erdőben. Soma még szebbnek látta így az erdőt; olyan ragyogás vette körbe, mely egyszerre volt földöntúli és szépséges. Ilyenkor úgy tűnt, mintha megtelt volna valami más élettel, ami sokkal hatalmasabb volt, mint bármi más élet Világföldén. Soma nem győzte csodálni ezt a szépséget, melyet soha sem fog elfeledni, bárhová is sodorja őt az élet. Végül leültek annak a tónak a partjára, ahol az a sziget húzódott meg, ahol az Erdő Szelleme lakott.

   Soma és Sadok nézték a szigetet és az ott növő hatalmas fát, amit nem e világi fény világított meg. A víz nyugodt volt, csak annak a vízesésnek a hangja hallatszódott, amelynek vize a tó vizébe folyt be. A vízesést az Élet Vízesésének nevezték, mert az ő vize is épp oly gyógyerővel bírt, mint a tó vize. Ebből a vízből csak annak volt szabad innia, aki az Erdő Szelleme szolgálatában állt. Egyszerű halandónak nem volt szabad engedély nélkül innia belőle. Soma némán nézte a tavat anélkül, hogy tudta volna, micsoda erővel bír, majd halkan beszélni kezdett:

 - És most mi lesz? – kérdezte Sadokot, aki ránézett. – Ezek után hová megyünk?
 - A törpökhöz – felelte Sadok. – Hiszen ez volt a másik dolog, amit terveztünk, hogy elmegyünk hozzájuk.
 - De minek? Hiszen találkoztunk Krainnal, és elmondtuk neki azt, hogy Sran életben van.
 - Igen, de a többi törp nem tudja. És nem teheti meg, hogy csakúgy minden szó nélkül elhagyja őket. Ő a királyuk. Értesítenie kell a népét arról a fenyegetésről, ami ránk vár.
 - És utána?
 - Még nem tudom – rázta meg a fejét Sadok. – Erről még nem beszéltem Mellonnal. Közösen kell elterveznünk azt, hogy mit tegyünk még.
 - Gondolod, sikerülni fog az, amit akarunk? – tette fel Soma azt a kérdést, ami már azóta foglalkoztatta, hogy betették a lábukat a Beszélő állatok-mezejére.

    Sadok Somára nézett, kinek szemében jól látta a félelmet és a bizonytalanságot. Szerette volna azt mondani neki, hogy igen, de ez hazugság lett volna. Hogy mi fog történni akkor, ha végre szembe találják magukat Srannal, azt még ő sem tudhatta. Lehet, hogy megnyerik a háborút, de az is lehet, hogy ez lesz az utolsó csatájuk, amit megvívnak a Sötétség Fejedelmével szemben. Akármi is lesz, csak az egyikük fog életben maradni. Esélyeik egy ekkora hatalmú ellenséggel mindig is kétséges volt. Nem bízott a győzelmükben, de ő ennek ellenére mindent meg fog tenni, hogy végezzen Srannal. Ez volt az ő személyes háborúja a Sötétség Fejedelmével szemben. Neki akkor is meg kell próbálnia végezni vele, ha nem lát sok esélyt a győzelemre. Ez volt a végzete: nem tehetett mást.

 - Bármi is fog történni, Soma – kezdett el beszélni Sadok -, nekünk muszáj azt tennünk, ami helyes. Nem fordíthatunk hátat Világfölde Szabad Népeivel szemben. Még akkor sem, ha nincs remény arra, hogy győzzünk. Muszáj tovább mennünk azon az úton, amit kijelöltünk magunknak. Lehet, hogy mindannyian meghalunk, de legalább úgy fogunk, hogy mindent megtettünk ahhoz, hogy megmentsük Világföldét. 
Soma Sadokra nézett. Szemeiben csodálat és tisztelet csillogott. Mint mindig, most is lenyűgözte barátja bátorsága és határozottsága. Számára lényegtelen volt, hogy túléli-e azt az összecsapást, amit Srannal kellett újból megvívnia, csak az számított, hogy örökre megszabadítsa Világföldét attól a gonosztól, ami el akarta pusztítani azt. És hogy ennek mi lesz az ára, az Sadokot egyáltalán nem érdekelte. Amikor először csapott össze a Sötétség Fejedelmével, akkor sem azzal foglalkozott, hogy mi lesz annak a következménye, ha végez Srannal, hanem, hogy megmentse a világot attól a mérhetetlen gonoszságtól, ami háborút indított ellene.
  Meg is szenvedte ennek az árát, hiszen Sran egy olyan átokkal sújtotta, ami miatt örök életű lett, de ez akkor sem tántorította el őt attól, hogy ismét megmentse Világföldét; és ha ennek az lesz az ára, hogy meghaljon, akkor Sadok ezt is vállalni fogja. Nem számított neki, hogy túléli-e ezt a háborút vagy sem, mert nem félt a haláltól. Mindenképpen le akarta győzni Srant, és ha ez megtörténik, akkor a világ ismét az a békés hely lesz, ami akkor volt, még mielőtt a Sötétség Fejedelme megjelent volna rajta.

Soma meg akart szólalni, hogy mondjon valamit Sadoknak, de abban a pillanatban hatalmas fehér fény kezdett el áradni arról a szigetről, ahol az Erdő Szelleme élt, ami azonnal elvonta Soma figyelmét. Mindketten abba az irányba néztek, ahol a fehér fény jött, és olyan látvány tárult eléjük, amiben egyetlen halandó lénynek sem volt része, mióta az Erdő Szelleme ebbe a világba költözött. Látták, hogy a sziget olyan tiszta és fényes fény árassza el, ami leginkább arra emlékeztette a két habót, mintha maga az élet áradna belőle. A tó, aminek közepéből a sziget állt ki, ezer fényben szikrázott, minek látványa teljesen lenyűgözte Somát és Sadokot. A kodamák mind egyszerre keltek életre, és olyan különös éneket kezdtek el énekelni, aminek hangzása ismeretlen volt a habókok számára. Olyan volt, mintha valakit üdvözöltek volna; bár akkor nem tudták, hogy kit is köszöntenek valójában.

  A fényből egy alak bontakozott ki, ami a vízen járt, és egyenesen a két habó felé tartott. Soma és Sadok tágra nyílt szemmel nézték a jelenetet. Rájöttek, hogy mi is zajlik éppen. Maga az Erdő Szelleme jelent meg előttük, kinek eljövetelére még csak nem is számítottak. Megbabonázva nézték ezt a csodálatos jelenséget, mely egyre közelebb jött hozzájuk. Hogy hogyan nézett ki, azt Soma nem igazán tudta volna szavakba önteni. Olyan lényt látott, melyet eddig nem ismert. Kinézete egyszerre volt szépséges és félelmetes, de semmiképpen sem volt fenyegető vagy gonosz.
   Fényesen ragyogó fehér szőr borította testét. Első nézésre tigrisnek tűnt, de aztán Soma látta, hogy nemcsak tigris vonások keveredtek benne, hanem medve és oroszlán is keveredett a kinézetében; Soma még életében nem látott ilyesmit: hogy három állat is keveredett egyetlen lényben. Teste mérhetetlen erőt sugárzott, de arca szelídséget árasztott magából; arany szemében a béke fényei csillogtak, ahogy a két habót figyelte.

  Egyre közelebb ért hozzájuk, míg végül megállt a két habó előtt, akik megigézve néztek fel rá. Nyugodt szemeivel a habókat figyelte, kik félelemmel, vegyes tisztelettel hajtottak fejet az Erdő Szellemének, hogy ezzel is kifejezzék mély becsülésüket előtte. 
Az Erdő Szelleme szelíden nézett végig a habókokon, majd megszólalt:

 - Állj fel, Sadok, Világfölde megmentője! – mondta az Erdő Szelleme mély hangján. – Előttem nem kell fejet hajtanod. Jó barátként jöttem el hozzád és nem, mint a beszélő állatok istene.

Sadok az Erdő Szellemére emelte remegő tekintetét. Most először találkozott a beszélő állatok istenével szemtől szembe, és az érzés, egészen felkavaró volt számára. Nem is tudta hirtelenjében, hogy mit mondjon ennek a hatalmas istenségnek, aki megtisztelte őt azzal, hogy személyesen jelenet meg előtte. Soma reszketve állt mellette, és nem mert feltekinteni az Erdő Szellemére – valahogy nem érzett elég bátorságot hozzá. Végül Sadok volt az, aki megszólalt:

 - Igazi öröm és megtiszteltetés számomra, hogy láthatlak téged beszélő állatok hatalmas istene, ki Élet és Halál ura.
 Az Erdő Szelleme egy fejbólintással fogadta el a habó köszöntését.
 - Számomra a megtiszteltetés, hogy találkozhatok veled, Sadok. Tudom, miért vagy itt, és köszönöm, hogy eljöttél figyelmeztetni népemet a rájuk váró fenyegetésről.
 - Ezt kellett tennem. Nem hagyhatom, hogy a Sötétség Fejedelme újból kiterjessze hatalmát ezen a vidéken.
 Az Erdő Szellemének szemében tisztelet sugárzott, ahogy beszélni kezdett.
 - Ismét kész vagy szembenézni Srannal, és ezért nem lehetek elég hálás neked, kiben akkora bátorság lakozik, mint népem bármelyikében.
 - Erdő Szelleme – lépett előre Soma, mire Sadok a fiatal habóra emelte szemét, aki bátran az Erdő Szelleme elé állt. – Te miért nem tudtál arról, hogy a Sötétség Fejedelme nem halt meg? Hiszen te isten vagy, aki mindenki felett áll. Akkor hogyan sikerült megtévesztenie téged?
  Az Erdő Szelleme nem válaszolt azonnal, és Soma azt gondolta, talán azért, mert megsértette avval, amit mondott neki. Talán egy kissé túl merészen viselkedett, hiszen egy istent vont felelősségre. Nem lett volna szabad ezt tennie. Azonban aggodalma teljesen alaptalannak bizonyult, amikor az Erdő Szelleme nyugodt hangon beszélni kezdett:

- Megértem az érzéseidet, Soma, és nem hibáztatlak téged felháborodásodért. Az én felelősségem, hogy nem vettem észre, miféle erő munkálkodik a homályban. Igen, isten vagyok, és mégsem vettem észre, hogy a Sötétség Fejedelme visszatért a világunkba. Ez olyan hiba, amit nem bocsátok meg magamnak soha.
  Soma meglepődött. Nem hitte, hogy a beszélő állatok istene ilyen nyíltan elismeri előtte, hogy hibát követett el. Ő nem ilyennek képzelt el egy istent. Ő róluk mindig azt gondolta, hogy mérhetetlen tudással rendelkeznek, és hogy mindig azt tették, amit akartak. Saját magukért feleltek, és nem törődtek mások bajával. A világot irányították, de nem avatkoztak bele azokba a dolgokba, ami szerintük nem rájuk tartoztak. Azonban az Erdő Szelleme nem volt ilyen. Ő felelősnek tartotta magát azért, hogy nem tűnt fel neki, Sran életben van és azon mesterkedett, hogy újabb romlásba taszítsa Világföldét. Lehet, félreismerte őt?
 - Mindannyiunk hibája, ami történt – mondta Sadok. – De legalább nem ülünk tétlenül, és megpróbáljuk elpusztítani Srant, még mielőtt nagyobb hatalomhoz jutna.
 - Tudod, a Sötétség Fejedelme sem tétlen – válaszolta az Erdő Szelleme. – Érzem, egyre messzebbre terjeszti ki a hatalmát. Sokan vannak, kik már az ő szolgálatában állnak.
 - Egyelőre csak a haderejét növeli. Ez még nem jelenti azt, hogy rögtön háborút is fog indítani ellenünk. Tudja, hogy még nem elég erős hozzá.
 - De hamarosan eljön annak is az ideje, mikor újabb háborút fog indítani Világfölde ellen, és azt a csatát úgy fogják hívni, hogy a Végzet Háborúja, ahol, az fog eldőlni, hogy a Fény vagy a Sötétség fogja uralni a világot.
  Sadok nem felelt. Jól tudta, mekkora veszély fenyegette Világföldét. Ha mégis úgy alakulna, hogy maga Sran nyerné meg ezt a háborút, akkor minden, ami jó és szép, el fog tűnni, és helyette a romlás és pusztulás fogja átvenni a hatalmat Világfölde felett. Olyan birodalmak fognak eltűnni, mint az Ezüst-hegység, a Fehér-erdő, Szivárvány-völgy, vagy a Beszélő állatok-mezeje; de ami még rosszabb, Habo-völgy is el fog pusztulni, és ennek a gondolata nagyobb fájdalommal töltötte el Sadokot, mint bármi más a világon. Nem akarta, hogy az a békés hely Sran uralma alá kerüljön. Fájt belegondolnia abba, mi lenne azokkal a habókkal, akik békésen éldegéltek otthonaikban, és mit sem sejtettek a világot fenyegető veszélyről. Nem akarta, hogy az ő hibája és figyelmetlensége végett ezek a vidám kislények szenvedjenek.

- Nem a te hibád volt, amiért Srannak sikerült életben maradnia – hallotta meg hirtelen az Erdő Szellemének nyugodt hangját, mire ráemelte döbbent tekintetét. – Te mindent megtettél, hogy megszabadíts bennünket attól, ki elárulta Világföldét.
- De akkor sem sikerült végeznem vele, és ezt soha sem tudom megbocsájtani magamnak. Ha akkor nem veszem biztosra, hogy sikerült végeznem vele, akkor most nem kellene attól rettegnem, hogy ismét azok életére tör, akik nem vétettek semmit se ellene.
- Még a leghatalmasabb lények is képesek hibázni egyszer, és őket kivonja felelősségre ezért? Ne akarj túl korán ítélkezni magad felett, mert te tehetsz erről a legkevésbé. A te bátorságod és hűséged volt az, ami megmentett bennünket, és ha ez nem így lett volna, akkor azok a lények, akik a te oldaladra álltak, most nem tudnának segíteni neked abban, hogy végleg elpusztíthassad Srant. Te adtál reményt a barátaidnak, akik azért indultak el veled erre a hosszú útra, mert hisznek benne, hogy ezúttal sikerül legyőznötök a Sötétség Fejedelmét.
  Sadok hallgatott. Az, amit az Erdő Szelleme mondott neki, rögtön elmulasztott benne minden kételyt önmagával szemben, és most egészen máshogy látta a dolgokat. Már nem hibáztatta saját magát, amiért Srannak sikerült elmenekülnie előle, hanem olyasfajta érzést kezdett el érezni, amit azóta nem érzett, mióta elhagyta Habo-völgyét: és az a remény volt. Hitte, hogy az, ami vele történt, nem csupán azért alakult így, hogy őneki szenvedést okozzon, hanem azért is, mert így legalább volt esély arra, hogy ezúttal sikeresen végrehajtsa azt a küldetést, ami miatt ismét harcba kellett vonulnia. Nem szabad feladnia a reményt, csupán azért, mert egy pillanatra úgy érezte, őmiatta szenved Világfölde összes Szabad Népe. Hiszi, hogy sikerül legyőznie Srant, és hogy visszatér Habo-völgybe. Muszáj ebben hinnie.

 - Nem tudnál segíteni nekünk, Erdő Szelleme? – kérdezte Soma. – Te le tudnád győzni Srant, nem?
 Az Erdő Szelleme Somára emelte pillantását.
 - Ifjú habó – mondta az Erdő Szelleme. – Lehet, számodra igazságtalan lesz, amit mondani fogok, de én nem hagyhatom el a népemet. Nekem itt kell maradnom, hogy védelmezhessem a beszélő állatokat. A Sors nem engem jelölt ki arra, hogy végezzek Srannal. A Sors még nálam is nagyobb hatalommal rendelkezik, és Ő dönt mindannyiunk jövőjéről. Ő dönti el, mi legyen, vagy ki legyen a végzetünk. És e döntést, egyikünk sem kérdőjelezheti meg. Bármennyire is szeretnénk ezt megtenni.
Soma szomorúan hajtotta le fejét, mikor az Erdő Szelleme ezt mondta neki. Ő nem erre a válaszra számított.
 Az Erdő Szelleme látta Soma arcán a csalódottságot, ezért bátorítani kezdte.
 - Nem kell félned, Soma. Nem vagy egyedül. Olyan barátok vesznek körbe téged, akik képesek szembenézni a Sötétséggel. És még sok olyan lénnyel fogsz találkozni, akik segíteni fognak Sadoknak. És ha én nem is leszek mellettetek, innen a Beszélő állatok-mezejéről is óvni foglak titeket.
 - Mondd, Erdő Szelleme – mondta Sadok -, ha elmegyek a törpökhöz, onnan hogyan folytassam tovább az utamat? Hová menjek?
Az Erdő Szelleme hallgatott. Arany szeme egy ideig kifejezéstelen volt, ahogy gondolkodott. Végül válaszolt:
 - Menj Deremir-erdejébe – válaszolta Sadoknak, aki megfeszült, amikor megértette, hová akarja küldeni őt az Erdő Szelleme.
 - A Fekete-erdőbe? De hát ott maga a Sötétség lakozik. Azt akarod, hogy én és a társaim oda menjünk?
 - Nem a biztos halálba küldelek, hanem hozzásegítelek ahhoz, hogy egy újabb szövetségest találj magadnak. Kérd az Elátkozott Harcos segítségét.
 - Akit Sran átkozott meg? – kérdezte Sadok, Soma csak hallgatott. – Régóta nem tette ki a lábát abból az erdőből. Úgy hosszabbítja meg a nyomorúságos életét, hogy közben megissza a koboldok vérét. Azt akarod, hogy egy ilyen lénynek a segítségét kérjem?
 - Deremir valamikor ember volt, és bár sokan kételkednek benne, de még mindig maradt a szívében egy kis emberség. És ő gyűlöli Srant. Nem habozna szövetkezni veled, ha megtudja, hogy életben van.
 - És mi történik akkor, ha nemet mond? Ez a lény túlságosan is kiszámíthatatlan. Lehet, hogy minket is meg akar majd ölni.
 - Akár ez is megeshet – felelte az Erdő Szelleme. – Mégis azt tanácsolom neked, hogy menj el Deremirhez. Neki az a sorsa, hogy ismét szembe kerüljön azzal, aki egykor megátkozta őt. Csak így szabadulhat meg attól az átoktól, amivel egykor Sran sújtotta őt.
   Sadok kétkedett abban, amit az Erdő Szelleme tanácsolt számára. Nem akarta felesleges veszélynek kitenni a barátait. Abban az erdőben oly hatalmas gonoszság uralkodott, amivel élő halandó nem mert volna magától szembenézni. A Fekete-erdőben nem Deremir volt az egyetlen, aki fenyegetést jelentett számukra, hanem az a sok szörnyű teremtmény, amik még Dereminél is veszélyesebbek voltak. Krain sokat tudna mesélni ezekről a lényekről, hiszen számtalan alkalomkor érte támadás őt és népét abból az erdőből. Ott valódi sötétség uralkodott, ami nem fogja engedni, hogy bárki is kitegye a lábát onnan élve.
 Az Erdő Szelleme látta Sadokon a kételyt; arany szemében a bölcsesség és megértés fénye kezdett el csillogni.
 - Rajtad áll, hogy megfogadod-e a tanácsomat vagy sem. Én csak tanácsot adhatok neked, de a döntés rajtad áll. Ha netán úgy döntesz, hogy nem mész el Deremir-erdejébe, talán olyan szövetségestől fogod megfosztani magadat, aki valódi segítséget tudott volna nyújtani neked.
 - Tisztában vagyok azzal, hogy nem tanácsolnál nekem olyat, amivel árthatnál a barátaimnak. Az eszem azt súgja, hogy ne hallgassak arra, amit mondasz, de a szívem hajlik arra, amit tanácsoltál.
  Soma barátjára kapta tekintetét. Nem akart hinni a fülének. Tényleg el akar menni abba az erdőbe? Hiszen az előbb mondta, hogy ez mindnyájukra veszélyes volna. Akkor miért akarna mégis elmenni oda? Csak mert az Erdő Szelleme ezt mondta neki? Ne tegye kockára az életét csak azért, mert egy olyan harcos segítségét kellene kérnie, akit szintén Sran átkozott meg.
Sadok magán érezte Soma tekintetét és tudta, mire gondolhat, de végül nem olyan döntést hozott meg, amire a fiatal barátja számított.

- Elmegyek a Fekete-erdőbe – mondta Sadok, mire Soma megrökönyödve nézett rá. – Megkeresem Deremirt, és értesítem arról, hogy Sran visszatért a világunkba. Hogy aztán hogyan dönt, azt ő fogja eldönteni. Nem fogom arra kényszeríteni, hogy legyen a szövetségesem.
- Ne feledd, Deremir is legalább annyit szenvedett az őt sújtó átoktól, mint te. Az ő érdeke is, hogy végezzen Srannal.
- Megteszem, amit meg kell tennem. De Deremir szívében égő sötétséget nem nekem kell legyőznöm, hanem saját magának kell elpusztítania. Nem segíthetek rajta, ha nem akarja.
- De miért kéne szövetkeznünk egy ilyen veszélyes harcossal? – kérdezte Soma idegesen, mivel nem bírta tovább a hallgatást. – Bármivel is átkozta meg őt a Sötétség Fejedelme, igen veszélyes lehet ránk nézve, ha Sadok így beszél róla. Akkor miért akarod, hogy szövetségre lépjünk vele?
- Hogy ne szenvedjen többé Sran miatt – válaszolta az Erdő Szelleme csöndesen. – Deremir soha sem vált volna azzá a lénnyé, amivé Sran változtatta. Legalább annyit szenvedett, mint Sadok. Nem szabad ítélkeznetek felette, hanem megértenetek mindazt a fájdalmat, amin keresztül kellett mennie magányos élete során.
  Soma leszegte fejét, míg Sadok nem vette le tekintetét az Erdő Szelleméről. Mit mondhatott volna erre? Ha volt valaki, aki tudta, milyen érzés olyan átok miatt szenvedni, amit Sran szabadított arra, aki az ellensége volt, akkor az ő volt; de ez az átok még az övénél is rosszabb volt, mert Deremirt olyan lénnyé tette, ami koboldok vérével táplálkozott. Veszedelmes lény volt az ilyen, ezért is élt a Fekete-erdőben, távol a fénytől és minden más élőlénytől, mely az életet jelentette Világföldén. Ez az élet még magányosabb volt az övénél is, és most már kezdte érteni, hogy az Erdő Szelleme miért akarta, hogy az ő segítségét kérje. Deremirnek sokkal több oka volt végeznie Srannal, mint azoknak, akik eddig elkísérték őt. El fog menni hozzá, ahogy ígérte.
 - Megígérem, hogy elmegyek hozzá – mondta Sadok, míg Soma csöndben maradt; beletörődött abba, hogy el kell menniük a Fekete-erdőbe.
 A szél hirtelen feltámadt, és megmozgatta a fák lombjait. Az Erdő Szelleme mélyet lélegzett, majd felemelte fejét és a fák koronáján átszűrődő fényeket kezdte nézni.
- Híreket hoz a szél – mondta a habókoknak. – A sötétség egyre csak terjed Világföldén. Egyre több birodalom szenved attól a gonoszságtól, amit Sran szabadított rájuk. Utazásotok talán már nem lesz olyan békés, mint amikor elindultatok társaitokkal.
- Amíg ide nem értünk sem volt az – mondta Soma. – Voltak, akik üldözőbe vettek bennünket.
- Tudok róla. De félek ennél nagyobb veszedelem vár majd rátok. Épp ezért szeretnék valamit átadni neked Sadok, Nadok fia.
 Sadok kíváncsi lett. Ugyan mit akarhatna neki adni az Erdő Szelleme? Valami olyasmi lehet, amivel őt és a társait akarja segíteni.
- Lépj előre és merítsd meg a kulacsodat a Tó vízéből – mondta az Erdő Szelleme, ami megdöbbentette Sadokot.
  Az Élet Vízéből akar neki adni? Egy halandó lénynek? Ekkora megtiszteltetés egyetlen halandónak sem adatott meg, csak Sadok részesült ebben a nagy kegyben.
  A kis habó reszkető léptekkel lépett közelebb a Tóhoz, miközben elővette kulacsát, majd letérdelt, és úgy tett, ahogyan azt az Erdő Szelleme kérte tőle. Jól megmerítette kulacsát az Élet Vízében, majd amikor ezzel végzett, felállt és az Erdő Szellemére emelte tekintetét.

- Ez az én ajándékom számodra Világfölde Védelmezője – mondta az Erdő Szelleme. – Használd az Élet Vízét saját és barátaid élete megmentésére. Eme víz képes bármilyen halálos sebet és átkot meggyógyítani. És ha az élet úgy hozza, hogy megmentsd vele valamelyik barátod életét, használd a legjobb tudásod szerint.
Sadok mélyen meghajolt.
- Köszönöm neked beszélő állatok hatalmas istene – mondott köszönetet. – Nagy becsben fogom őrizni, amíg a Sors úgy nem hozza, hogy használjam.
Az Erdő Szelleme szelíden elmosolyodott.
 - Most búcsút veszek tőled Nadok fia Sadok. És bárhogy is fog alakulni a világ sorsa, tudd, én és a népem segíteni fogunk neked abban, hogy Világfölde ne pusztuljon el – aztán Somához fordult. – Tőled is búcsút veszek, Noma fia Soma. Kísérd továbbra is Sadokot olyan hűen, mint ahogyan eddig, mert rád sokkal nagyobb szüksége lesz. Bármi történjék is utazásod során, soha ne szegd meg azt a fogadalmat, amit Sadoknak tettél.
  Soma megilletődöttségében nem tudott mást mondani, mint azt, hogy köszönetet mondott az Erdő Szellemének, és ígéretet tett neki arra, hogy mindig Sadok mellett lesz, és soha se hagyja magára. Az Erdő Szelleme egy ideig állt a két habó előtt, majd lassan hátat fordított nekik, és elindult a vízen lépkedve. Sadok és Soma addig követték őt a szemükkel, míg alakja el nem homályosult, majd végleg eltűnt a szemük elől. Körülöttük minden elcsöndesedett, csak a szél neszét lehetett hallani, ahogy megmozgatta a fák leveleit.

  A két habó úgy állt a parton, mintha csak egy szép álmot láttak volna maguk előtt megelevenedni. Még mindig hatással volt rájuk, hogy találkozhattak az Erdő Szellemével. Sadok megszorította ujjaival a kezében tartott kulacsot, ami az Élet Vízével volt megtöltve. Tudta, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy találkozhatott a beszélő állatok istenével. És bár szomorú volt, mégsem érzett csalódottságot, mert tudta, az Erdő Szelleme akkor is mellette lesz és segíteni fogja, ha nem is lássa őt. Az ő támogatása nagyobb bátorsággal töltötte el, mint bármi más a világon. Épp ezért fogja betartani a neki tett ígéretét. Boldog volt, hogy még utoljára találkozhatott ezzel a csodálatos lénnyel, aki reményt és bátorságot öntött belé. Ezt az élményt soha sem fogja elfelejteni, és Soma se.
 Egy ideig még álltak, majd Sadok intett Somának, hogy induljanak el. Úgy mentek el, hogy egyszer sem néztek vissza a Szigetre. Lépteiket a kodamák fényei kísérték.

   Aznap este Sadok megkereste Mellont és Kraint, hogy megbeszélje velük mindazt, amit az Erdő Szelleme tanácsolt neki. Részletesen beszámolt mindarról, amit az Erdő Szellemével beszéltek, majd miután beszámolója végéhez ért, kíváncsian várta társai véleményét az ügyről. Az érdekelte, hogy eljönnének-e vele, ha úgy határoz, mégis el fog menni a Fekete-erdőbe, hogy megkereshesse Deremirt. Nem akarta veszélynek kitenni őket, épp ezért szerette volna tudni, hogyan döntenek. Mellon és Krain hallgatott egy ideig, majd Krain volt az, aki megszólalt:

- Ugye tudod, hogy nagy veszélynek fogod kitenni magadat, ha beteszed a lábadat abba az erdőbe? – kérdezte Sadoktól. – Abban az erdőben nem Deremir az egyetlen, aki veszélyt jelenthet rád. Rajta kívül sokkal gonoszabb lények is élnek a Fekete-erdőben.
 - Lehet – válaszolta Sadok nyugodtan -, de nekem ezt az utat kell választanom. Azért mondtam mindezt el nektek, hogy tudjam, követnétek-e engem, ha elmegyek oda. Nem akarom egyikőtök életét se kockára tenni.
 - Ne most kezdj el emiatt aggódni! – mondta Krain szigorúan. – Eleve azért kockáztatjuk az életünket, hogy megmentsük Világföldét. Miből gondolod, hagynánk, hogy egyedül menj el oda?
 - Hiszen te magad mondtad, hogy mekkora veszélynek teszem ki magamat, ha beteszem a lábamat a Fekete-erdőbe.
 - Most ebbe kötsz bele?
Sadok jobbnak látta, ha nem dühíti feleslegesen tovább a törp-királyt, aki hűvös szemekkel méregette őt.
 - Sadok – szólalt meg Mellon, hogy elterelje Krain figyelmét -, megesküdtünk neked, bárhová is mész, mi végig melletted leszünk. Akkor is, ha a sárkányok földjére is vezetsz minket.
 - Kivéve akkor – morogta Krain halkan, mire Mellon oldalba bökte, és szigorúan nézett le rá.
 - Nem kell gúnyolódni – mondta az öreg mágus. – Sadok aggodalmát igazán megérthetnéd. Az az út, amit az Erdő Szelleme kijelölt számára rengeteg veszélyt hordoz magában.
 - Ne gyere nekem azzal, hogy mi veszélyes és mi nem! Jól ismerem a Fekete-erdőben rejlő gonoszságot, mely folyamatos fenyegetést jelent a népemre. Mit gondolsz, ki ellen harcolunk nap, mint nap?
 - Nagyon jól tudom, hogy a Fekete-erdő rémségei mennyi szenvedést okoztak már a népednek, de ha azt akarjuk, hogy Deremir csatlakozzon hozzánk, akkor muszáj lesz megkockáztatnunk azt, hogy elmenjünk abba az elátkozott erdőbe.
 - Csak az Erdő Szelleme akarja, hogy keressük meg azt az embert, de én szívem szerint be se tenném a lábamat arra a helyre.
 - És ugyan miért? Csak nem akarod cserben hagyni Sadokot?
 - Szó sincs róla, csak azt nem tudom, az Erdő Szelleme miért tanácsolta azt Sadoknak, hogy keresse meg Deremirt?
 - Azért, mert szükségünk van rá és a képességeire – adta meg a választ Sadok egyszerűen. – Hidd el, Krain, ha sikerül meggyőznünk arról, hogy legyen a szövetségesünk, akkor egy olyan harcos fog harcolni a mi oldalunkon, aki komoly ellenfele lehet Srannak.

   Krain hallgatott. Nemigen volt ínyére, hogy egy olyan lénytől kérjen segítséget, akit maga Sran tett meg szörnyeteggé, de nem is akart hűtlen lenni Sadoknak tett ígéretéhez sem. Fogadalmat tett neki arra, hogy vele tart és segít elpusztítani a Sötétség Fejedelmét. Ha most cserben hagyja, akkor csak azt bizonyítaná, hogy nem becsületes és nem képes megtartani a szavát. Rá pedig senki se mondja, hogy nem megbízható.
 - Legyen hát – mondta Krain végül. – Úgy lesz, ahogy mondod. De honnan tudjuk, hogy Deremir a mi oldalunkra fog állni?
 - Nem tudjuk – felelte Sadok. – De akkor is kockáztatnunk kell.
 - Ez egy öngyilkos küldetés, amire csak a legtapasztaltabb harcosok szoktak vállalkozni. Aggódom, hogy a két fiatal habó nem fogja túlélni.
 - Csak nem azt akarod mondani, hogy hagyjuk itt őket? – kérdezte Sadok. – Nem teszek ilyet! Nem azért hoztam el kettőjüket, aztán cserben hagyjam őket.
 - Ugye tisztában vagy azzal, akár a halálukat is okozhatod ezzel?
 - Vagy nem – szólt közbe Mellon. – Ne kételkedj a két fiatal habó képességében csak azért, mert nem rendelkeznek annyi tapasztalattal, mint te vagy én. Még okozhatnak meglepetést számodra. Ne feledd, mégiscsak egy habo volt az, aki legyőzte a Sötétség Fejedelmét.

  Krain széttárta karját. Erre nem tudott mit mondani, így hát nem vitatkozott tovább Sadokkal. Kénytelen követni őt. Ha úgy döntött, hogy azt a két ifjoncot is magával viszi abba az erdőbe, nem fogja lebeszélni róla. Ő dönti el, hogy mit tesz vagy gondol; nincs joga beleszólni a döntésébe, bárhogy is ellenezze azt, hogy Soma és Tran velük jöjjön a Fekete-erdőbe. Csak aztán meg ne bánja.
   Eközben Soma is részletesen beszámolt Trannak arról, hogy ő és Sadok hogyan találkoztak az Erdő Szellemével, és hogy miket mondott nekik. Tran ámulattal hallgatta unokafivére beszámolóját, ami egyre nagyobb csodálattal töltötte el. Szerencsésnek tartotta, amiért találkozhatott egy istenséggel, aki ráadásul a beszélő állatok istene volt. Bárcsak ő is láthatta volna. Végül csalódottan kifakadt.
 - Ez nem járja! – mondta Tran. – Miért csak nektek jelent meg az Erdő Szelleme? Én is szerettem volna látni őt!
  A mögötte lévő Deren felnevetett, mire a fiatal habó hátranézett mesterére, kinek kezében két fatányér volt, amiben különböző gyógynövényekben gazdag főzet volt, amit a fejvadászok arra használtak, hogy testüket erősebbé és ellenállóbbá tegyék. Közelebb lépett tanítványához, majd odanyújtotta neki az egyik tányért, amit Tran elvett tőle, aztán leült mellé.
 - Ne érezd rosszul magadat, amiért nem találkozhattál az Erdő Szellemével – mondta Deren vigasztalóan, miközben beleivott italába. – Ő egy isten. Ő dönti el, hogy kinek jelenik meg és kinek nem.
 - De szerettem volna látni!
 - Mint akárki más. De ő azért jelent meg Sadoknak, mert megint arra készül, hogy megküzdjön Srannal. Kiérdemelte, hogy lássa az Erdő Szellemét.
 - Na és Soma miért láthatta?
 - Ki tudja? – vonta meg a vállát a fiatal fejvadász. – Talán véletlen volt az egész, de az is lehet, hogy az Erdő Szelleme szándékosan választotta ki őt arra, hogy személyesen találkozhasson vele. Nehéz lenne ezt megállapítani, hiszen nem lehet tudni, hogy egy isten miért dönt úgy, hogy megjelenik mások előtt.
  Tran némán bólintott egyet. Még mindig csalódott volt, amiért nem láthatta az Erdő Szellemét. Még soha sem találkozott ilyen nagy erejű lénnyel, és ahogy Soma elmondta, erre nemigen lesz már esélye. Az Erdő Szelleme csakis Sadoknak és Somának jelent meg először és utoljára, így Trannak soha sem lesz már esélye arra, hogy láthassa őt.
 - És mit szóltok ahhoz, amit az Erdő Szelleme javasolt Sadoknak? – szólalt meg Erethon komoran. – Valóban szükségünk van arra, hogy az Elátkozott Harcos csatlakozzon hozzánk?
 - Fogalmam sincs – felelte Deren tanácstalanul. – Nagyon nehéz erről bármit is mondanom. Mindenesetre az az elsődleges feladatunk, hogy eljussunk az Ezüst-hegységbe. Hogy aztán mi lesz velünk, amikor a Fekete-erdőbe érünk, azt talán még az istenek se tudnák megmondani. Reméljük, hogy ha sikerül kijutnunk onnan, akkor mindannyian épek és egészségesek leszünk.
 - Ha élve kijutunk onnan – válaszolta Erethon sötéten, mire mindannyian elhallgattak. 

  Komoran maguk elé pillantottak, és egyikük sem akart megszólalni. Jól tudták, hogy az az út, amit az Erdő Szelleme jelölt ki Sadok számára, mennyi veszélyt rejtett magában. Nem elég, hogy magával Deremirrel is meg kellett küzdeniük, de ott voltak még a Fekete-erdőben lakozó sötét teremtmények, amik nagyobb veszélyt hordoztak magukban, mint Deremir. Leginkább ezektől a lényektől kellett tartaniuk, mert abban az erdőben olyan növények és szörnyek éltek, amik tele voltak gonoszsággal és sötétséggel, amiknek az volt az egyetlen célja, hogy végezzenek azokkal az utazókkal, akik egyszer betették a lábukat az ő földjükre.
  A négy bajtárs továbbra is némán hallgatott, és saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Nemigen tudták, hogy mit mondhatnának még egymásnak, hiszen mindannyian érezték, hogy ez lesz talán életük legveszélyesebb utazása, és szükségük lesz minden harci tudásukra, ha azt akarják, hogy élve kikerüljenek arról az elátkozott erdőből. Erethon és Deren leginkább Somáért és Tranért aggódtak, hiszen nem akarták, hogy a kis habókoknak bármi bajuk essen, amíg a Fekete-erdőben tartózkodnak, de tudták jól, hogy kettőjüket akkor sem tudnák visszatartani, ha maga Sadok kérné meg őket arra, hogy maradjanak az Ezüst-hegység törpjeivel, ahol nagyobb biztonságban lennének, mint velük Deremir-erdejében.

Egyszer csak mindannyian felkapták a fejüket, mikor meghallották Dwan hangját, ki éppen feléjük igyekezett, és vadul csillogó szemeit egyszer sem vette le Erethonról, ki feszülten figyelte a feléje közeledő törpöt.
 - Állj ki velem még egyszer! – mondta Dwan, mikor a bérgyilkoshoz ért. – Az előbb nem voltál valami tisztességes hozzám!
 - Ugyan – felelte Erethon békítően -, én csupán a legjobb tudásom szerint harcoltam veled. Nem tehetek róla, hogy ezt nem vagy képes megérteni.
 - De bevetetted megint azokat az átkozott füstbombáidat, ami egyáltalán nem volt becsületes tőled.
 - Mindenki a maga harci tudása szerint szokott harcolni – válaszolta Erethon. – Különben sem fektetted le előre, hogy milyen stílusban harcoljunk egymással. Legközelebb ezt ne felejtsd el.
 - Köszönöm a jó tanácsot – mondta Dwan sötét tekintettel, miközben fejszéje markolatát szorongatta, amit Deren nem tartott jó jelnek.

   Ez a törp eléggé kiszámíthatatlan szokott lenni, és amilyen hangulatban volt, biztos képes lenne azonnal megtámadni Erethont. És amikor látta, hogy Dwan már készült is ugrani, a fegyvere után kapott, hogy megállítsa a törpöt, azonban igyekezete teljesen feleslegesnek bizonyult, mert egy szigorú hang megállásra késztette Dwant.
 - Azonnal fejezd be, Dwan, ha nem akarod, hogy én magam harcoljak veled! – hallották meg mindannyian Krain hagját, aki Mellon és Sadok társaságában közeledtek feléjük.
 A törp-király közelebb lépett Dwanhoz, ki még mindig fegyverét szorongatta, de megmozdulni nem mozdult. Arra várt, hogy Krain mondjon neki valamit.
 - Tartogasd az erődet azokkal a lényekkel szemben, akik a Fekete-erdőben várnak ránk – folytatta a beszédet a törp-király. – Szükséged lesz rá.
 - Erethon csalt a harcban! – mondta Dwan szenvedélyesen. – A füstbombáit használta ellenem.
 - Legközelebb harcolhatsz ellene, de nem most! – felelte Krain. – Most az a legfontosabb, hogy megőrizzük az erőnket. Ha most lesérülsz, semmi hasznodat nem fogjuk venni. Márpedig rád mindenképpen szükségem lesz.

   Dwan egy végtelennek tűnő másodpercig Krain szemébe nézett, végül lehajtotta fejét és némán bólintott. Krain elégedetten elmosolyodott, amiért sikerült meggyőznie társát. Nem sok olyan lény volt, kinek sikerült Dwanra kényszerítenie az akaratát. Ő olyan fajta volt, aki nem tűrt el azt, hogy parancsolgassanak neki, de azért a hűséget is ismerte; épp ezért nem kérdőjelezte meg az ő döntését és parancsát. Még ez volt a szerencse, különben ki tudja, hová fajultak volna a dolgok.
 - Jobb volna, ha mindannyian elmennénk aludni – javasolta Mellon társainak. – Későre jár, és holnap hosszú út vár ránk. Pihennünk kell, ha azt akarjuk, hogy kibírjuk azt a hosszú utazást, amíg megközelítjük az Ezüst-hegységet.
 - Ezt meg miért mondod? – kérdezte Tran rosszat sejtve.
 - Azért, mert gyalog fogunk menni – mondta az öreg mágus mérhetetlen nyugalommal a hangjában, és amikor Tran ezt meghallotta, kétségbeesett.
 - Mi az, hogy gyalog? Mi lesz Deronnal és Meronnal, meg Villámléptűvel és Parázzsal? Őket nem visszük magunkkal?
 - Felesleges volna. Ahová mi megyünk, ló nem teheti be a lábát. Csak felesleges veszélynek tennénk ki őket. Itt pedig biztonságban lesznek.
 - De hát, ha gyalog megyünk, akkor mikor érünk az Ezüst-hegységhez?
 - Körülbelül két hét, ha semmi sem jön közbe.
 - Két hét? Lesz az még három is, ha az ellenség továbbra is a nyomunkban lesz.
 - Reméljük, hogy több lidércharcossal nem fogunk találkozni. Mindenesetre több panasz szót nem akarok hallani tőled, Cserfes Tran! Ezúttal fogadd el, hogy ló nélkül jutsz el a törpök királyságába, és örüljél, hogy nem hagyunk itt Deronnal és Meronnal együtt!
 - Pedig nem lenne rossz ötlet – vetette oda Krain gúnyosan, mire Dwan szélesen elvigyorodott. Jól tudta, hogy királya miért mondta ezt.
 - Nem hagyunk itt senkit se! – vágott közbe Sadok elszántan. – Tran ugyanúgy teljes jogú tagja a csapatnak, mint bármelyikünk, úgyhogy nem áll szándékomban itt hagyni őt!
 - Senkit se hagyunk itt – mondta Mellon, hogy lezárja a vitát. – Azt javaslom, fejezzük be a vitát és térjünk mindannyian nyugovóra. Így is későre jár. Ránk fér a pihenés.

   Senki sem ellenkezett a javaslat ellen; így is érezték, mennyire fáradtak, ezért nem is húzták sokáig az időt. Elvonultak arra a helyre, ahová el voltak szállásolva, és ott minden bajtárs aludni tért. Mindegyikük álma békés volt; semmi sem zavarta meg a nyugalmukat, mert az erdőre a beszélő állatok és az Erdő Szelleme vigyázott. Senki sem bánthatta őket.
 Másnap a társaság korán ébredt, hogy mindent előkészítsen az utazásra. Viszonylag kevés holmijuk volt, ami megkönnyítette a dolgukat: legalább nem kellett sok időt elvesztegetniük az elpakolással.
  Soma izgatottan várta, hogy végre útra induljanak, mivel alig várta, hogy találkozhasson az Ezüst-hegységbeli törpökkel. Kíváncsi volt Krain királyságára és arra, hogyan él ott a többi törp. Még soha sem látott törp-városokat, épp ezért nagyon érdekelte, hogy milyen helyen élnek a törpök. Nem győzte erről faggatni Kraint, akit egy kissé zavart a fiatal habó lelkesedése, és ezért mindig annyi választ adott neki, amennyit jónak vélt: vagyis nem sokat árult el otthonáról. De ez a kevés információ is elég volt Somának, aki biztos volt abban, hogy az Ezüst-hegység törpjeinek erődvárosa a legszebb hely, ami valaha is létezett Világföldén.
  Miután végeztek az elcsomagolással néhány beszélőállat, akik a közelben várakoztak, odamentek hozzájuk, és mondták nekik, hogy menjenek velük, mert Momoro király szeretne búcsút venni tőlük. Sadok és barátai követni kezdték a beszélő állatokat, akik arra a helyre vezették őket, ahol először találkoztak Momoróval. A beszélő állatok királya ott állt trónusán; fiai mellette voltak, és letekintett a társaságra, kik fejet hajtottak előtte.
 - Üdvözöllek benneteket, bátor bajtársak, kik arra vállalkoztatok, hogy elpusztítsátok a Világ Ellenségét – üdvözölte őket Momoro. – Itt az idő, hogy búcsút mondjunk egymásnak. Szeretném áldásomat és jókívánságomat adni a küldetéseteknek, melynek célja, hogy megmentsétek Világfölde Szabad Népeit a Sötétségtől. Senki sem jelölt ki benneteket erre a harcra, mégis önként vállaltátok azt, hogy szembenéztek azzal a veszedelemmel, ami egész világunkat fenyegeti. Fogadjátok el hát az enyém és népem köszönetét.
  Momoro meghajolt Sadok és barátai előtt, és a többi beszélőállat is ezt tette. Sadok és társai némán és egyenesen álltak addig, amíg a beszélő állatok újból fel nem egyenesedtek, majd Momoro továbbfolytatta a beszédet:
 - Szeretném átadni az Erdő Szellemének jókívánságát is, aki szeretne biztosítani titeket arról, hogy számíthattok a segítségére, ha kitör a háború. Igyekezni fogunk mindenben segíteni nektek, amiben csak tudunk. Hírnökeimet már elküldtem azokba a királyságokba, amiknek tudniuk kell arról, hogy Sran visszatért Világföldére. Így, ha elmentek ezekbe a királyságokba, tudni fogják jöveteletek okát, és akkor talán felajánlják nektek szövetségüket. Reméljük, lesz olyan birodalom, amik ezt meg is teszik.
 - Vasváros törpjei bármikor képesek lesznek harcba vonulni, ha Sadok és én erre kérjük őket – mondta Krain. – Train öcsém nem habozna szövetséget kötni Sadokkal. Hű szövetségese lenne. 
 - Nem kételkedünk a törpök hűségében – felelte Momoro. – Annak idején, mikor Sran először támadott meg bennünket, ők voltak az elsők, akik hadba vonultak ellene. Nem feledjük azokat a hőstetteket, amiket akkor tettek. Reméljük, hogy azok a királyságok, amik egykori szövetségeseink voltak a Sran ellen vívott Első Háborúban, nem felejtették el régi hűségüket.
 - Én azért ezt nem mondanám – válaszolta Krain komoran. – A Fehér-erdő tündéi nem a hűségükről híresek. Volt alkalmam megtapasztalni.
 - Viszont te annál becsületesebb vagy, hogy hátat fordíts azoknak, akik a segítségedet kérik. Reméld, hogy Thrandor király nem felejtette el, hogy kik a barátai, és hogy hű szövetségesként harcol majd a mi oldalunkon.

   Krain nem felelt. Hidegen maga elé nézett, miközben Thrandor egykori árulására gondolt, aminek emléke a mai napig hatalmas gyűlölettel töltötte el a szívét. Azok után, amit unokaöccsével tett, nem igazán hitte, hogy ismét képes lenne az ő oldalán harcolni. Azonban tudta jól, hogy ezt Sran miatt nem fogja tudni elkerülni. Előbb-utóbb eljön az ideje annak, amikor az Ezüst-hegység törpjei és a Fehér-erdő tündéi újból egymás oldalán fognak harcolni. A kérdés csak az volt, hogy Thrandor képes lesz-e barátként tekinteni unokaöccsére és nem, mint ellenségre, akiről tudta, hogy minden vágya az volt, hogy tünde rokonai fogadják el származását.
 Sadok Kraint nézte. Kíváncsi volt arra, hogy miért beszél ilyen mély megvetéssel Thrandor királyról és népéről. Ismerte a nagy tünde-királyt azokból az időkből, amikor Sran uralomra akart törni. Akkoriban a törpök és tündék barátságban álltak egymással. Most miért nem? Krain azt állítja, hogy a fehér-erdei tündék elárulták a népét, de vajon miért? Miért tett ilyet Thrandor, aki régen a barátjuk volt? Mi késztethet egy tünde-királyt arra, hogy ilyesmit tegyen? Úgy tűnik, sokat változott a világ, amióta visszavonultan élt Habó-völgyben. Már semmi sem volt olyan, mint egykoron. A régi szövetségek kezdenek felbomlani, és ez jelentősen csökkentette nyerési esélyeiket. Ez pedig semmi jót nem jelentett. Egyáltalán nem jelentett jót.

Folytatjuk.
**********************
10. KÉRTEK RÁ DIÓT?

Szegzárdi Nagy Vendel Valentin napi szerelem című versét elmondja: 
Ilosvay Egyed Katalin


A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA MAI ADÁSÁBÓL

2020.  FEBRUÁR  09.

á

A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
VALENTIN NAPI SZERELEM
(Szerelem magas hőfokon,
nem csak egy napon)
Szerettelek magzatodban,
Szerettelek bájos gyermekkorodban,
Szerettelek diadalmas ifjan,
Boldog felnőttként is,
Nyíltan.
Szeretlek, ha már
Megöregedtél,
Szerelmedben is
Széplelkű lettél.
Szeretlek akkor is,
Miután,
Ráfátyolosodott
vaksi szemeimre
a csúf halál.

Ha kihűlt szívemben
A szikrázó vulkán.

Szeretlek én, ha hagyod,
Ha Te is akarod.
Elmegyek végleg Tőled,
Ha Te azt akarod.

Figyellek könnyes szemmel
Szívem vággyal teli
de csapongó lelkem
Neved nem feledi.

Nem szabad a lelkünkből
Mindent  eltemetni.
Mindent abbahagyni.
Még élni akarni,
szerelmes létünkben
mindig megújulni.
Örökre megmaradni.

2020.  február 14. Valentin napján 
á
 KEDVES HALLGATÓINK!
Kinyíltak az ég csatornái, beindultak a szél turbinák és most szakad az eső, szakad az eső. Nem, mi  nem vagyunk mérgesek vagy szomorúak. Mi itt mosolygunk, mert ha ebben az országban nem esik, akkor mindenféle baj van pl: szomjan halunk, nem teremnek a földek és sorolhatnám tovább. Végre majdnem 8 hónap szárazság után a megváltó eső.
De ez csak egy mozzanat a mi éltünkből, hisz a másik csoda, hogy megszólalunk minden héten, ha fúj a szél vagy épp esik az eső. Nagyon élveztük az adást. Sok remek munkatárs hozta a magáét, olyan híreket és főleg úgy tálalva, ahogy azt csak mi csináljuk. Megemlékeztünk a szerelmesek napjáról Nagy Vendel versével és elvittünk benneteket Ausztrália belső részeire, hogy megtudjuk, hogyan szórakoztatják ott magukat az emberek - Csibi élőben. Figyelmet érdemel Kiss Ágnes riportja egy sajtókonferenciáról, ahol még a Sárospataki gimnázium tanárait is megszólaltatta. (okvetlenül belehallgatni). Jó szórakozást és rádiózást

ILOSVAY GUSZTÁV
www.radiomozaiksydney.com.au
(Írd be ezt a honlapot a keresőbe ) 
**********************
11. ELMÉLKEDÉSEIM

KOVÁCS JOSEF KOPEK: NE SAJNÁLJ, HANEM SEGÍTS

Szemünk és lelkünk fénye.
Kovács Josef Kopek
Ismert, hogy a középkorban az egészséges  többség bűnösebbnek vélte fogyatékos embertársait. Különben ugyanis ártatlanul szenvednének, ami nyugtalanítólag hat a lelkivilágra, mivel elveszi azt a hamis biztonságérzetet, hogy ez vele nem történhet meg, mivel mindenki jónak tartja magát.
  Sajnos, még ma is tapasztalható kortársaink gondolkozásában, hogy az ilyen személyek sajnálatra és irgalmas támogatásra szoruló szerencsétlenekként vannak nyilvántartva, és a lista első helyén a vakok állnak.
Hiszen az a mondás, hogy az ember legdrágább kincse a szeme fénye (és nem is csak mondásként) ma is meggyőződése az embereknek. Ha szeretetünket a legmélyebben akarjuk valaki iránt kifejezni,  akkor gyakran hallani a “drágább vagy  nekem, mint a szemem fénye” mondását. Hogy ez menyire igaz napjainkban is, ezt szándékozom igazolni az alábbi történetemben.
Nem is arról lenne szó, hogy ez rám sértőn hatott, és hogy nem lennének kivételek is, de sorstársaim közül soknak bizonyítanám, hogy ne ringassák magukat az úgynevezett egyenlő megítélés bölcsőjében.
Én magam is hiszek a kivételekben, de magamon többnyire az ellenkezőjét tapasztaltam.
És még ennél is tovább mennék, még közöttünk, fogyatékkal élők között is kialakult egy íratlan ranglista, és bizony ezen is a vakság áll az első helyen, még akkor is, ha mi vakok erről másképp vélekedünk. Ennek elemzésével  most nem foglalkozom.
Nézzük meg  az alábbiakban, min alapszik meggyőződésem:
   Aktív gyógy masszőrként dolgoztam, így sok emberrel volt kapcsolatom, és volt lehetőségem tapasztalni mindazokat, amiről szólok.
Még mielőtt papírra vetném gondolataim, elnézést kérek sorstársaimtól, kik nem osztoznak véleményemben.
  Történt, hogy egy alkalommal, mint már többször is, egy családhoz hívtak telefonon. Másnap a munkából jövet felkerestem a megrendelőimet, ahol  egy hete a kórházból hazahozott negyvenöt éves férfit találtam, elég súlyos agyvérzés utáni állapotban. Feleségével és két gyermekével élt egy szépen berendezett kertes házban. Főkönyvelő volt egy nagyvállalatnál. (Ennek sincs különösebb értéke,) csak érzékeltetni szeretném, hogy a  társadalom minden szférájábban élőkkel volt lehetőségem az alábbiakat tapasztalni.
A felesége nyitott kaput, és míg a lakás felé vezetett a két oldalt rózsákkal övezett gyönyörű gyepszőnyeges ösvényen, részletesen tájékoztatott férje állapotáról és hogy kezelő orvosa javasolta a  tornát és a  gyógy masszázst. Egy közös ismerősünktől kapta meg a telefonszámomat. Azt is elmondta, hogy férje nagyon el van keseredve, de reméli, jelenlétem pozitív hatással lesz rá, és hogy a szokásos kezelés mellett próbáljam megerősíteni a gyógyulás reményében.
Akkor még nem értettem pontosan mire is gondolt a ház asszonya.
   A szokásos bemutatkozás után a hölgy magunkra hagyott.  Egy rövid vizsgálat után magam is tapasztaltam, hogy a jobb oldali végtagok le vannak bénulva, csak passzív tornával lehetett mozgatni, és a  beszéd is akadozott, úgy hogy eléggé nehézkesen értettük meg egymást. Abban egyeztünk meg, hogy tíz napig jövök, mindig ebben az órában és aztán az eredménytől függően döntünk a továbbiakról. Mint mondtam, gyógy masszőrként dolgoztam, mint alkalmazott, de egy kis többlet kereset reményében szabad időmben vállaltam munkát, és próbáltam embereken segíteni a rehabilitációs folyamatokban, a különböző betegségek után maradt izomkárosodások masszázzsal és tornával történő helyreállításában.
  Mint tudjuk,  a beteg sok esetben a kórházi kezelés után sem tud önállóan mozogni, beszélni. Ez függ az agyvérzés mértékétől, illetve az adott szervezetben rejlő tartalékoktól, a felépülés „képességétől”.
Így volt ez Nagy úrnál is, úgy hogy még azon a napon elkezdtem a végtagok masszírozását és tornáztatását. Ezzel párhuzamosan a nyak és fej masszázzsal próbáltam erősíteni az agyi vérkeringést is.
 A kezelés alatt folyamatosan próbáltam beszéltetni, részben, hogy elvonjam figyelmét a masszázs és az erőltetett mozgás okozta fájdalmaktól, másrészt pedig hogy gyakoroljuk a kommunikációs készségeket. Mint általában, itt is érzékelhető volt az agyvérzésen átesett betegek többségénél megjelenő hirtelen kiszolgáltatottság, a korlátozott képességek miatt jelentkező depresszió. Ugyancsak masszázzsal és presopunktúrás kezeléssel stimuláltam,  a fület és a vesztibuláris rendszert. Ez általában az izomtónus gyors változását eredményezi. Ebből a testi funkciók jobb észlelése következik. Ezzel kéz a kézben jár a test feletti jobb uralom: a finom mozgás képessége, a járás összképe javul, általában megszűnnek a szobatisztaság, ágytisztaság problémák. Ha az agyvérzés utáni rehabilitáció révén a test felegyenesedik, a korábban ernyedt izomzat megfeszül, úgy az jobb megjelenést és testtudatosságot sugall. Ez a változás nem csupán a külső szemlélő számára válik láthatóvá, hanem az agyvérzésen átesett beteg közérzetét közvetlenül befolyásolja. Hangulata javul, depressziója csökken. Ezért a beszélgetéseket is úgy vezettem, hogy ezek csökkentését érhessem el, és visszaállítsam lelki egyensúlyát, ami alappillérét képezi az ilyen jellegű rehabilitációs technikáknak.
   Alig néhány nap után, az ilyen esetekkel ellentétben, váratlanul jó eredményeket értünk el, főleg a szellemi változás volt tapasztalható. Közérzete sokat javult, megszűntek a szokásos sírógörcsei, vidámabb lett, és könnyebben viselte el környezetét, meg a látogatók jelenlétét, akiket addig elutasított. Éreztem, hogy én különösen fontossá váltam számára. Felesége, aki otthoni munkát vállalt, különös kedvességgel fogadott minden alkalommal.
   Nagyon megvolt elégedve munkámmal, ám mindig éreztem, hogy értékelően, de mély szánalommal van irántam. Igenis észrevettem, hogy mennyire sajnálja, hogy vak vagyok, de én megpróbáltam továbbra is nagyon szellemes és vidám maradni, és meggyőzni őt, hogy mennyi mindenre képesek vagyunk még így is.
Felesége többször is elismételte, hogy jelenlétem menyire jó hatással van férje közérzetére, és hogy mennyire várja minden érkezésemet. Elmondta, mennyire könnyebben kezelhetővé válik látogatásaim után, de soha nem utalt a fizikális javulásokra, mintha ezek nem lettek volna annyira fontosak és tapasztalhatóak. Vagy mintha ezeket az idő múlása oldotta volna meg.
     Mint később Nagy úr vallomásából kiderült,  eddig még nem találkozott közvetlen egyetlen vak emberrel sem, azon a néhány fekete szemüveges, fehérbotos személyen kívül, akiket a piactéren, vagy egy-egy templomajtóban látott, és nem beszélgetett közvetlenül soha vak emberrel. Tehát én voltam az első fehér holló,  aki  már az elején lelki gyógyírként szolgáltam neki, mert  az a tudat, hogy még nálánál is vannak elesettebb emberek, hogy mégsem ő a legszerencsétlenebb, ez pozitívan hatott rá.  Ő látja ezt a gyönyörű természetet, a szép feleségét, drága kincseit, két gyermekét, ellentétben a szegény vak emberrel, akinek az hiányzik, ami a legdrágább e világon, a szemefénye. Ez az elején visszaadta életkedvét, majd később stimulálta, ambíciót öntött bele, hogy igenis, nem szabad feladnia és mindent elkövetett annak érdekében hogy a rábízott gyakorlatokat maradéktalanul elvégezze.
    Először bosszankodtam kissé, hogy már én látszom sajnálatra méltóbbnak gyógyuló barátom szemében, de mikor tapasztaltam, hogy mennyire pozitívan hatott a kezelésem, már nem bántott, sőt később a bennem lakozó örök segíteni akarás vágya fölül kerekedett, és igyekeztem munkám minden tudásommal tisztességesen elvégezni. Az első tíz napi kezelés után még hat heti kétszeres kezelés következett. Nagy úr a járókeret vagy  egy mankó segítségével jól közlekedett, és ami egyenesen csoda volt, hogy újra jobb kezébe vehette a kanalat.
Ezek után, szokásom szerint elváltunk, nem volt kenyerem a pénzrablás.
Elmondtam neki, hogy folytassa a megtanult aktív tornát és rövidesen munkába állhat. Későbbi találkozásunkkor megtudtam, meg is történt.
   És most kedves olvasóim, gondolkozzatok el a leírottakon, mi pedig folytassuk harcunkat a vélemény és szemlélet-formáló előadásainkkal. Igenis, meg kell győzni a körülöttünk élő ép embereket, hogy végre megérthessék, a vak embernek szüksége van a társadalom segítségére,  de nem alamizsnára és  nem szánalomra, hanem olyan segítségekre van szükségünk, mellyel munkaképesekké válunk.  Könnyen elérhető segédeszközökre, melyekkel egyenlő munkaerőt képviselhetünk, mert csak aztán lehetnek igényeink, hogy beilleszkedhessünk a társadalomba, s még akkor is messze leszünk a megítélés mezején. Nem szeretnék senkit megbántani, de ahhoz, hogy kellőképpen legyünk értékelve, még  embertársainknak is sok tanulnivalójuk van.

Kovács József kopek
 á
Eddig a történet, és most pedig  itt van a nagy kérdés:
Mi hát a vakság? Büntetés, próbatétel vagy az Isteni szeretet egyik formája?
A földi dimenzióban biztos, hogy jogfosztás, hiszen mindenkinek alanyi joga lenne legalább is egészségesen születni. Ha talán ezt nem tudtuk megfelelően értékelni, és később kellőképen adminisztrálni, az más, de  legalább születéskor mindenki meg kellene kapja az egyenlő esélyt az épségre.



**********************
12.HALLGASSUK EGYÜTT

DR. KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA:
TISZA KERINGŐ

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ
Kedves zeneszeretők, engedjék meg, hogy bemutatkozzam. 

Dr.Kovács Gyula
Dr. Kovács Gyula nyugdíjas nyomdamérnök vagyok, művésznevem Derkovats Gyula. Ifjú koromban 10 évet tanultam hegedülni, szimfonikus zenekarokban játszottam éveken keresztül. Egész életemben a jó zene híve voltam, de leginkább a klasszikus zenevilág ragadott mindig el. Ez nyugdíjas koromban is megmaradt, amikor már nem aktívan zenéltem, hanem klasszikus különböző zenék átírásával kezdtem foglalkozni. 

Ma már több tucatnyi zenei feldolgozás áll mögöttem, ezeket szeretném sorban bemutatni önöknek. Magamról nem is kívánok többet mondani, beszéljenek helyettem az írásaim a zenéről és a zeneszámaim.

A mai alkalommal a legfrissebb alkotásomat kívánom bemutatni:

Zenei rovat 44

TISZA KERINGŐ ? MAGYAR BÜSZKESÉG

A fenti cím első pillantásra furcsának tűnik. Hogy-hogy?

Tudjuk, hogy a bécsieknek ott van Johann Strausstól a Kék Duná-juk, a cseheknek Bedrich Smetanától a Moldvá-juk, és most a sors úgy hozta, hogy a legszebb magyar folyónk, a Tisza is inspirált magának egy szimfonikus keringőt…

A történet kezdete persze nem innen indul, hanem onnan, hogy a következő jelentősebb zeneszerzői munkaként egy Négy évszak zenei ciklus megalkotását tűztük ki célul. Persze ez sem egyedüli, hiszen Vivaldi Négy évszak hegedűversenye, Vagy Csajkovszkij Évszakok zongora darabja mindezt a témát már jóval megelőzte, és jól ismert. Magyar viszonylatban azonban ilyen nevű téma ismeretlen, ideje tehát, hogy legyen.

Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, meg kell jegyeznem, hogy a most bemutatott Tisza keringő nem az első, hanem a második a sorban. Ugyanis a Négy évszak ciklusnak sok dallam részlete már kottában van rögzítve, de a nyár évszak a Tisza folyónkkal került megjelenítésre, és itt alakult ki a legerősebb az inspiráció, már csak azért is, mivel Petőfi Sándor A Tisza című versével fonódott, ölelkezett össze. Így ez lett kész elsőnek. 
A vers négy mozzanatával inspirálta a zenét: a Tisza-anya és a kis Túr-gyermek találkozása, a tündérek tánca, a boldog órák életérzése a természet örök szépségével, s végül a Tisza árvize. Keretként szinte folytonosan ott pulzál a folyó hullámzását imitáló fuvola és hárfa cikázó hangja. Ja, és bevezetésként a Tisza kanyargóssága… Ez egy népdaltöredék keringős alakjával indul. Minden kanyarhurok ugyanezzel a motívummal került leírásra, csak mind más hangnemben, az előző motívum kvartjára ugrásával.
Ezután jön a főtéma, majd a tánc. A boldog órák és a nagy természet örök szépsége ? Petőfi örökbecsű gondolata ? jelenti a zene érzelmi csúcspontját is. És aztán már a csúcspont utáni megnyugvás jöhetne, de Petőfi a vers zárásaként a szelíd Tisza drámai árvizét jeleníti meg és ezzel a csattanóval megszakítja a gondolatsort. Ugyanez jelenik meg a zenei felvezetésben is, a félrevert harang, az árvíz tombolása és tengerré terjedése, de végül is e második érzelmi csúcs a víz lefutása utáni megnyugvásával, a csenddel a környezet siralmas pusztítását érzékelteti.
Mindenkinek ajánljuk a Tisza keringőt, e 23 hangszer megszólaltatásával megírt szimfonikus költeményt ? szeretettel Róza és Gyula.


Petőfi Sándor: A TISZA

Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –

Pár nap mulva fél szendergésemböl
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.


Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!



KÖSZÖNJÜK A  ZENEI ÉLMÉNYT !
**********************
13. BEMUTATJUK…

REMÉNYI TAMÁS  NÍVÓ DÍJAS KÖLTŐT

Önéletrajz
Nevem Reményi Tamás, Budapesten 1946.07.17-én születtem.

Családban élek nyugdíjasként Dabason. Gyermekeim és unokáim összlétszáma 23 fő. Ifjúságpolitika tanszakon tanultam. 2016-ban özvegy lettem, 2017.óta írtam életem első versét. 2018. évben a MANE Magyar Alkotók Egyesülete nívódíjjal jutalmazott. Több nyomtatott sajtóban megjelent már versem. Február végére ígérte a nyomda, hogy az első válogatott verseskötetemmel elkészül. Több pályázaton sikeresen szerepeltem. Kedvelt versformám: a Ronsard-féle rímképlettel írt szonett, az ősi nyolcas és az Oktáva. Verseim a szeretet-szerelem, természet, lét-nemlét témaköröket tartalmazzák.

 Versek:
"Mert engem szeretsz"



"Mert engem szeretsz", az életem lehetsz,
Velem a csillagok fényét akarod,
Helyezd karomba a bársonyos karod,
Öleléssel a végzeteddé tehetsz.

Szerelemmel elárasztom szép lelked,
Bearanyozom hozzám kötött sorsod,
Szívemben őrzöm vággyal megtelt álmod...
Mert: "Áldott csodáknak Tükre a szemed"!

Szíved tündöklő fénye: reménysugár,
Mézédes csókjaid a szerelmi ár,
Éltető tüzed már bennem is izzik.

Mint harmatcsepp ragyog a fűszál hegyén,
Akként tündökölsz, vágyom, hogy légy az enyém,
Lényedből a boldogság csak úgy fénylik!


Idézet: Ady Endre "Mert engem szeretsz" c. verséből.
2020.02.06.

 á
Orgonavirág nyílt

Az élet órája dobban testedben,
A szerelem hívó dallama csendül,
Lelkedben a vágyódás lángja rezdül,
Tüzes véred bent forr az ereidben!

Szilaj gondolatok csapongnak benned,
Arcod selymes bőrére a pír kiül,
Szempillád csillagod fölött elterül,
Édes-keserv lüktetés a szerelmed!

Ártatlan kis mosolyra mozdul ajkad,
Boldogság sikolya távozik halkan,
S kicsordul néhány gyöngycsepp a szemedből.


Elnyújtózik az álom tested hosszán,
Fénysugár melegszik szíved parazsán,
Orgonavirág nyílt a szerelemből.

2020.02.05. 
 á
Léted sója

Nézz a szemembe lelkünk örömére,
Láss a szívembe, lángol a szerelme,
Nyújtsd a kis kezed, had legyek támaszod,
S csak két dolgod van: szeress, és légy boldog!

Tengerkék víztükre ringat örökre,
Boldogságban ölel karom, s csak nézel:
Életvalóságod, esetleg álmod?
Vagy csak vágyod, hogy én legyek a párod?


Szíved hív, dallamos zenéje csábít,
Selymes bőröd izzik, csókomra vágyik,
Boldogság hajnalára ébredsz újra,
Szerelem árja lep: ez léted sója!

2020.02.04.
 á
Nyugállományba vonul az öreg tél

Elcsendesedik a téli táj,
Álomra hajtja fejét a természet,
Itt nincs már érzelem, ami neki fáj,
Majd a kikelet ide is hoz új életet.

Fellegeket üldöz a szél,
Zúgva fák körül tekereg,
Zimankós álomról mesél,
Jégvirág, elfújt takarója után kesereg.


Öreg tél ablak mögül nézi a silány tájat,
Szeméből kifogyott már a hópehely,
Újítani már nem képes, elfáradt,
Tüdejében tejszínű köddel telt a kehely.

2020.01.28.

**********************
14. MÁRCIUS IDUSÁN  
 - FORRADALMAINK MAI SZEMMEL - 

TÓTH ENIKŐ: Ne menj!
Ne menj távoli hazába,

ez az ország otthonod,
több lesz a pénz, de hiába,
nem lesz szebb a holnapod!
Anyanyelven nőttél itt fel,
gyermekkorod álmain,
érzésed mi át sose ver,
merengj kicsit Márain!


Sokan próbálták hiába,

szívük mégis itt ragadt,
aztán falak mögé zárva,
ébredt fel a gondolat!
Anyanyelved féltve őrizd,
benne él a nemzeted,
ám ha azt csak félre söprik,
hogy neveled gyermeked?



Ne menj tovább, öntudatod,

büszke, magyar idegen,
kultúrád és gondolatod,
ne engedd, hogy kivesszen!
Őseinknek vére hullott,
itt egy újabb reggelért,
üzenet mit szívük hordott,
ne szóródjunk szerteszét!
...........................................



NAGY VENDEL: MÁRCIUSI FORRADALMUNK



Zászlóink vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve, csattogva
Vezérel éllel.
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Újidők szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten nemes
Fénylő erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
S művünktől félve
Az ellen ha elébünk áll,
Nem is nézve azt
Ki itt a Magyar,
Kivégzik mindazokat,
Ki a nemzetben
egyet akar.
Ott küzdelmes a világ
Hol a virágot tapossák
Akkor ontja leginkább
Mámorító illatát.

2019.   március  15.
**********************

15. VERSRŐL VERSRE  - HAZAI SZERZŐKTŐL

Szauer Gertrúd: Március


A határban zöld fű serken,
Bujdogál a Hóvirág,
Napocskának sugarától,
Melegszik már a világ.

Most már bátran nyújtogatja,
Lelkünkig arany kezét,
Megöleli a február,
Nálunk maradt kis jegét.

A madarak mind hazatérnek,
Felhangzik a vidám ének,
Ránk még sok-sok ünnep vár,
Készülődjék lelkünk már.

Ünnepeljük majd a nőket,
Kokárdát is tűzünk,
Majd reméljük, József táján,
Hideget is űzünk.

Veteményes zöldül lassan,
Mint ahogy a levelek,
Kacagástól hangos minden,
Vidámak a gyerekek.


Labda repül, énekük száll,
Hisz újra itt van a tavasz,
Március a legszebb hónap,
Szerinted is így igaz?
 ............................................

Kovács Tibor: Márciusi ifjak

Hol fel csendül a költő szava,
Ott összegyűl a nép,
Egyet akar a szív s a lélek,
Szabadság és szerelem.

A Pilvax kávéházban,
Szövik a 12 pontot,
Mely egyet akar,
Egyet akar a szív s a lélek.

Egyet akar a nép,
Szabadság!
Egyet akar a szív s a lélek,
Szabadság és szerelem.


Megszőve a 12 pontot,
Felolvasván a népnek,
S az ország királyának,
Egyet akar a nép,
Kivívni a szabadságot,
Egyet akar a szív s
egyet akar a lélek,
Szabadság és Szerelem.

2020. február 05.
 ..................................................

CSOMOR HENRIETT:
Múló idő fontossága
Nincsen házam, se kertem
amit magam építettem, s műveltem.
Pedig szerettem volna
otthonomat szépíteni virágokkal,
s fenyőfákkal körbe ültetni,
hogy fészket rakhassanak
dalos ajkú madárkáim.
Szomorú öreg napjaimban
legalább madaraim
éneke vidítana.
Gyermekemnek gyermekei
sem szaladgálnak körülöttem,
mert még gyermekem sincsen.
Mintha születésem pillanatában
azt mondták volna, hogy
csak módjával a boldogsággal.
Jobb napokon sem
fordulnak utánam a férfiak.
Fáj amikor azt kiabálja
gyerek, s felnőtt egyaránt:
"Ott egy nyomorék!"
Igyekszem kizárni a
csúf, s kegyetlen világot.
Néha öröm költözik szívembe,
amikor megfogalmazódik bennem
egy-egy jó vers,
s eljut hozzád, hű barátom.
Évekkel ezelőtt, a lélek útján
eljöttél hozzám, amikor a
legnagyobb szükségem volt rád.
S még ma is szükségem van rád
Az egyetlen vagy, aki
szép szavaiddal elvezettél,
hogy élményektől gazdag
helyet mutass,
ahol csak az értelem számít.
Pár könyvem,
s benne néhány száz versem
bizonyítja ezen időszakom

legfontosabbját, amit veled tölthetek

2020. február 05.
 .............................................

Teleki Elizabet:  Nincsen hova kísértetek

Már mulandó a nagy forró szerelem,
de kitartok mert hogy van remény,
hiába az a bús szenvedély te, megvalósult álom!
Mily pusztaságban járok nyomodon!
Hová kísér halandó boldogságom,
zengő kínok közt ,
hogy meddig álmodom?
A fájó vágyak büszke terhe nyom,
mit ér a kin,
mikor hiába vágyom,
jaj hiába szánod,
lelkem lelke rom az egész érted ,
te vagy nékem az élyszívű lány te,
megvalósult álom.
Parazslat, vagy varázslat,
de varázs homokban tikkad a patakra találnak.
Igénytelen moszat se női nyomában,
egy a költői kívánságom,
egyenként elfoszlanak,
a felhőben a holdak.
Költői kívánságom bujdos hazátlan,
Érett szerelmek kristályserlegét
Nyújtám feléd,
és nyújtottam hiába,
nagy szerelmek vándoristenét,
megkérem hogy segítsen nékem,
segítse az emberiséget.
Temetted el a föld szívó porába,
a most szerelmem büszke szárnyakon,
repülünk úgy mint egy sas madár.
Elhágy, tyrannom csendbe száll tova,
most már nem ég a kíntól a homlokom,
mert feladom de nem az életemet!
De lelkesült erőm se lesz soha,
nagy a sorsom, élet színpadán,
a sorsom eldől,
a belsejében a sötétség nem lesz világon más csak az én sorsom,
a misetétje majd ha felvidulóban van.
S az újra ébredés óráiban,
bú siralma arcomról lehull,
úgy mint egy falevél .
Az álca holt lesz, dermedt,
szárnyatlan madarak, próbálják a szárnyakat! 


Skvyt Elisa Triton Budapesti Író Költő
 ...........................................
 
Adamecz László: Eljöttök hozzám…

Eljöttök hozzám, oldalamra, tudom nemsokára,
kíváncsiságból, vagy lélek nyugalmára,
messze utakon vándorolnak gondolatitok,
ábrándos lelketek nálam pihenni megszálljon.
Mindenkinek más ívű a magányos élete,
míg párját lelheti éveket szenvedhet,
hozzám mindig betérhetsz jó szóval, szándékkal,
testvérként, barátként fogadom a fáradt vándorokat.

**********************
16. GLOSSZA  - MÁRCIUS IDUSÁN

NAGY VENDEL: A  TRIKOLÓR

Most, hogy közeledik Március 15.-e, emlékeim közül előbújik egy régi történet...

Nagy Vendel
    Úgy negyven évvel ezelőtt, amikor idegenvezetéssel is foglalkoztam, elutaztam egy nőkből álló csoporttal valamelyik kisvárosba ünnepelni.
Akkoriban divat volt, hogy jól dolgozó brigádok jutalomból elutazhattak valahová a szakszervezet jóvoltából.
Ilyenkor a hölgyek kiszabadulva a munka, és a család köteléke alól némi kontyalávaló rásegítésével, vidám hangulatban várták a nap eseményeit. Megvolt ennek a bája, és a feszültségoldó hagyománya is.
  Dívott a  kevert, a  bonbon meggy, és az Éva vermut, meg a  csőnadrág, és a  moher pulóver, na és a lapos sarkú félcipő, az elől kapcsos melltartó, s  a  Krasznaja  Moszkva, és a  Kalinka  Vodka.    műsor kezdetéig, mely igen jónak ígérkezett, volt még némi kis idő.  A fölös idő eltöltésére, hölgyek lévén, nagyon jó program a kirakatnézés.  Véletlenül, vagy akarattal, pont egy fehérnemű üzlet kirakatát nézegettük.
 A látvány számomra ebben a hölgykoszorúban kissé bizarrnak tűnt.  Piros, fehér, zöld melltartókból, és bugyikból egy hatalmas kokárda volt kirakva.  Mellette pedig, a dolog megkoronázásaként, nemzeti színű zászlónk három színű kombinéból lett dekorálva, a  kirakat rendező jóvoltából.
Kombiné, kombiné, a  csipkés kombiné....
Bizonyára egy hagyománytisztelő, de modern felfogású alkotó rejtette el így perverz érzéseit  a  forradalmat és a  szexualitást ötvöző álművészetében.
A lányok összekuncogva rám- rám sandítottak, s én, pirulós zavaromban csak ennyit tudtam mondani:
- Én kissé giccsesnek tartom ezt a megközelítési formát, s különben is,  zöld bugyit még nem is láttam.
Kibuggyant a nevetés, s a leghuncutabb középkorú hölgy csak ennyit mondott:
- Úgy látszik még keveset éltél…
 ............
Ma már tudnék mesélni, de hát férfiak vagyunk. Akkoriban még csak alig múltam húsz éves. Régi, szép, boldog idők!
 2017.
**********************
17. HÍRLEVÉL

Ki-Látás Alapítvány Hírlevél 9. szám 2020.02.25.
Tartalom

1.  Személyi változások az alapítvány életében
2.  A JAWS for Windows képernyőolvasó rövid bemutatása
3.  Szakemberképzés a látássérültek rehabilitációja terén
4.  Élménydélután - csapatépítő játékok – interaktív együttlét Pécsen (még néhány           napig jelentkezési lehetőséggel!)
5.  Fedezzük fel, éljük át! közösen! komplex improvizációs-táncos csoport integrált           keretek
6.  Remények és realitás – Dr. Roska Botond professzor előadásának margójára
7. „Van élet ez után is” pályázat
8.  Nagy Vendel 16. elektronikus könyve
9.  Hírek

Kedves Klienseink, Barátaink, Támogatóink!
Vak és gyengén látó emberek önálló életvitelének kialakítását végzi alapítványunk elemi rehabilitációs szolgáltatás nyújtásával. Kérjük, támogassa munkánkat személyi jövedelemadója  1 %- ának felajánlásával.

Alapítványunk adószáma:
Ki-Látás Közhasznú Alapítvány: 18784653-1-14
Amennyiben alapítványunkat a fentieken túlmenően is szeretné támogatni, úgy adományát alapítványunk bankszámlájára is szívesen fogadjuk, és azt előre megköszönjük. (számlaszámunk: 50800111-11206138   á    közlemény: adomány)

1.  Személyi változások az alapítvány életében
Örömmel adjuk tudtul, hogy felkésérünkre alapítványunk kuratóriumának munkájába Bögyös Zoltán személyében új tag kapcsolódott be. Reményeink szerint a Baranya Megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületének elnökével korábban is meglévő gyümölcsöző szakmai kapcsolatunk tovább erősödik és előremutató együttműködést jelent a látássérültek és mindkét szervezet számára.
Köszönjük, hogy elfogadta felkérésünket!
Szekszárdi telephelyünkre, alapítványunk továbbra is pszichológust keres heti 3-5 óra munkára! 
Pécsi telephelyünkre szociális munkás kollégát keresünk heti 3-5 óra munkára! Telephelyeinken a szociális tanácsadást a Montázs Projekttel való együttműködés is kiegészíti.
  á
2.  A JAWS for Windows képernyőolvasó rövid bemutatása
A JAWS képernyőolvasót az amerikai Freedom Scientific nevű cég gyártja. 2002 óta hazánkban is elérhető magyar nyelven, mivel az Informatika a Látássérültekért Alapítvány felvállalta a program főbb verzióinak honosítását. A honosítás magában foglalja egyrészt azt, hogy a program magyarul szólalhasson meg, másrészt pedig azt is, hogy egy magyar nyelvű beszédmotor által történhessen meg mindez.
A program Windows környezetben működik. Régebbi verziói még támogatják a Windows XP, a Vista, valamint a Windows7 operációs rendszereket, de a modernebb (2019 és 2020-as verziók) már csak a legfrissebb Windows rendszerekkel képesek együtt működni.
A képernyőolvasó által lehetőség van kihasználni a Windows főbb szolgáltatásait, így például: a beépített számológépet, böngészőt, szövegszerkesztőt, és  a Windows Store áruházat is.
Ha komolyabb irodai feladatokat szeretnénk végezni, a külön megvásárolható és telepíthető Microsoft Office különböző verzióinak támogatása is rendelkezésünkre áll: a szövegek szerkesztése, megformázása alapszinten vakon is tökéletesen megvalósítható. A táblázatok bejárása, kitöltése és kezelése szintén nem okoz gondot ma már a JAWS felhasználói számára.
Lehetőség van bemutatók megtartására is, bár ezek szerkesztése önállóan, vakon sokszor kétséges, hiszen nagyfokú vizuális volta miatt nem feltétlenül könnyed feladat még akkor sem, ha a képernyőolvasó ellát bennünket sok információval a szerkesztés során.
A JAWS for Windows képernyőolvasó igen drága szoftvernek minősül. Az átlagos felhasználói ára 300 000 Ft felett van, ezt a felhasználók és a közületek sem tudnák könnyen megvásárolni. Ezért Magyarország Kormánya az Informatika a Látássérültekért Alapítvány segítségével az Ország Licenc Program keretében szerződést kötött a gyártó céggel. E szerződésnek köszönhetően ingyen elérhetővé válik a látássérültek számára nemcsak a JAWS for Windows program, hanem a gyártó cég egyéb szoftvertermékei is. Az országos licenc lehetővé teszi tehát nemcsak a JAWS képernyőolvasó, hanem a ZoomText, valamint a MAGic képernyőnagyító alkalmazások jogszerű használatát is.
Az Országos licenc igényléséhez látogassunk el az alábbi oldalra:

Itt a jogosultaknak egy néhány kérdésből álló kérdőívet kell kitölteni, amely révén a licenckezelő meggyőződik arról, hogy az illető látássérült vagy közület jogosult -e a szoftverek használatára. Ezt követően, ha a jogosultság fennáll, a kitöltés során megadott e-mail címre megküldésre kerül az a kód, amellyel a fenti szoftverek korlátozás nélkül használhatóak.
További hasznos információkat tudhat meg a fenti programokról, és más informatikai lehetőségekről is, ha meglátogatja az Informatika a Látássérültekért Alapítvány honlapját az alábbi címen:
Felmerülő kérdéseikre informatikus kollégáink is szívesen tájékoztatást adnak.
 á 
3.  Szakemberképzés a látássérültek rehabilitációja terén
Több mint tíz éve kiépült az országos hálózat, melyet a látássérültek rehabilitációs ellátására hívtak életre, és aminek alapítványunk is tagja. Ez magával hozta az igényt speciálisan képzett, jelentős számú szakemberre. A korábbi években néhány alkalommal megvalósuló képzés adott lehetőséget diplomás jelentkezők számára a szakirányú specifikumok elsajátításra. Ez azonban nem volt elegendő az országos lefedettség biztosítására, így komoly szakemberhiánnyal küzdött a szolgáltatás országos viszonylatban.
E probléma megoldását célozta meg az EMMI (Emberi Erőforrások Minisztériuma), amikor az NFSZK-t (Nemzeti Fogyatékosságügyi- és Szociálpolitikai Központ) felkérte az elemi rehabilitációs szakemberképzés kidolgozására 2018 áprilisában. 2019 szeptemberére a gyakorló szakemberekkel szorosan együttműködő szakmai szervezet kidolgozta és engedélyezte a képzéseket, melyek a tervek szerint folyamatosan indulnak majd.
A moduláris képzés 2019 szeptemberében elindult az első alapozó képzéssel, amit a tájékozódás és közlekedés modul követett 2020 februárjában. Jelenleg folyik a „Látássérült személyek infokommunikációs segítője” tanfolyam indítása. A képzéseken több munkatársunk is elmélyíti tudását. Ezt további modulok fogják követni lefedve valamennyi érintett területet. A tanfolyamokra bárki jelentkezhet, aki megfelel a bemeneti feltételeknek.
Reményeink szerint a képzések megvalósulása csökkenteni fogja a szakemberhiány okozta problémáinkat.
A képzés részleteiről az NFSZK honlapján aktuálisan tájékozódhatnak az érdeklődők.
  á
4.  Élménydélután - csapatépítő játékok – interaktív együttlét
Alapítványunk a Vakok és Gyengén látók Baranya Megyei Egyesületével együttműködésben egy különleges játékra hív mindenkit 2020. február 28.-án, pénteken délután 15 órai kezdettel a VGYBME székházába (Pécs, Móricz Zsigmond u. 8.).
A csapatépítő játék során a különböző képességű résztvevőket a facilitátor - a fokozatosság elve alapján - különböző nehézségű kihívások elé állítja, ahol fejlődik az egyéni felelősségvállalás, a motiváció, a koncentráció, a figyelem, a fókusz megtartásának képessége. A játékok, a gyakorlatok nem igényelnek átlag feletti képességeket.
Látásproblémától függetlenül bárki részt vehet ezen az érdekes, szórakoztató programon.
Olyan élménypedagógiai elemekre épülő gyakorlatok és játékok kerülnek lebonyolításra, melyek lehetőséget adnak az egyéni és a társas készségek fejlesztésére, a résztvevők adrenalin szintjének emelkedésére biztonságos körülmények között. A játékok közt megtalálhatóak együttműködést erősítő, illetve versenyhelyzetet teremtő gyakorlatok is. 
Gyakorlatok felépítése:
Bemelegítő, energetizáló játékok,
Ismerkedő, kommunikációs játékok,
Együttes problémamegoldó játékok,
Bizalomépítő játékok
 á 
A részvétel ingyenes, de a létszámkorlát miatt (20 fő) regisztrációhoz kötött.
Jelentkezni a Vakok és Gyengén látók Baranya Megyei Egyesületének elérhetőségein lehet a létszám beteltéig. (+36 / 72 / 534-556, 06-30/195-4297 (Bögyös Zoltán elnök), iroda@pecsivakok.hu

Gyülekező 14:30-től, a játék 15 órakor indul, és kb 16:30-ig tart.

Játékmester: Horváth András tréner.
  á
5.  Fedezzük fel, éljük át! közösen! komplex improvizációs-táncos csoport integrált keretek
A Ki-Látás Alapítvány és a Keret Alkotó Csoport ismét közös projektet indított.
Célunk a látássérült személyek társadalmi integrációjának elősegítése a célcsoport számára nyújtott integrált keretek között megvalósított komplex színházi programjával.
A szóbeli improvizáció és a kontakt-tánc segítségével az önkifejezés, felszabadulás élményén keresztül elősegíteni a közösségi élethez, rendezvényekhez való kapcsolódást.
A csoport célja, hogy a résztvevők olyan kommunikációs technikákat, készségeket sajátítsanak el, mely hozzájárul ahhoz, hogy önmagukat bátrabban felvállaló, nyitottabb emberré váljanak.
Az elindult csoport 11 fővel és 2 fő trénerrel dolgozik. A 11 főből 3 fő látássérült.
A programunk egy olyan párbeszéd alapja lehet, mely elősegíti a kapcsolatteremtést ember és ember; ép és kihívással/fogyatékkal élő, ember és téma között.
Hogyan zajlik egy-egy alkalom?
Egy alkalom 3 óra hosszú. A közös nyitókör után a kontakt táncon keresztül kapcsolódunk magunkhoz és egymáshoz. Ezután a szóbeli improvizáció elemeit gyakoroljuk, létrehozva kis csoportokban mini jeleneteket, etűdöket.
A találkozó végén zárókörben mondjuk el a megélt érzéseinket, született gondolatainkat.
  á
6.  Remények és realitás – Dr. Roska Botond professzor előadásának margójára
Miután 2019. augusztus 20-án Dr. Roska Botond professzor megkapta a Szent István Rendet, a legnagyobb magyar állami kitüntetést, személye és munkássága hirtelen a látássérült társadalom érdeklődésének fókuszába került. Közismertté vált, hogy a neurobiológus orvos és munkacsoportja Baselben a látás mechanizmusát kutatva eddig nem ismert részleteket fedezett fel és tett közzé a tárgyban. A túlzottan optimista, esetenként félre érthető média hírek tovább fokozták az érdeklődést.
A „Látás hónapjában” Dr. Hillier Dániel, a munkacsoport egyik tagja tartott előadást a Vakok Állami Intézetében, majd november 19-én Dr. Roska Botond professzor előadására került sor az MVGYOSZ rendezésében. A nagy érdeklődés miatt helyszínt a Lurdi Ház 700 fős előadó termébe kellett áthelyezni, ahol a tömegben nem jutott mindenkinek ülőhely. Az egész országból jöttek látássérültek és családtagjaik, nagy reményekkel feltüzelve.
A professzor 25 éve először tartott magyar nyelvű előadást, ami nem csökkentette a jól strukturált, élvezetes stílusban elmondottak értékét, de a megértés mindenképpen jelentős biológiai alaptudást igényelt. Ezt a fajsúlyos téma is indokolta, amiben a tudós az alapkutatások több irányát vázolta. A kísérletek célja a szem működésének minél alaposabb megismerése, eddig nem ismert mechanizmusok kutatása. Jelentős irány annak a génterápiának a kidolgozása és felhasználási lehetőségeinek vizsgálata, amely biztosíthatja a genetikai okok miatt nem működő receptor sejtek fényérzékenységének visszaállítását. Hangsúlyozottan alapkutatásokról beszélt, ami egy terápiát kidolgozó folyamat első lépése, amit még sok munkát és pénzt igénylő lépésnek kell követnie ahhoz, hogy az első, gyógyászatban tapasztalható sikerre sor kerüljön. A kutatás irányai más-más, szigorúan behatárolt csoportokat érinthetnek, nem általános jellegűek. A hallgatóság által annyira várt konkrétumok elmaradtak, mivel az alapkutatások ebben a stádiumban nem a konkrét alkalmazásról szólnak.
A tudós az előadás végén elmondta, hogy a kutató csoport a továbbiakban is kapcsolatot kíván tartani az MVGYOSZ-szel. Ennek érdekében kijelölt egy kapcsolattartót, akihez kérdésekkel fordulni lehet. Az ezzel kapcsolatos tudni valókat az MVGYOSZ honlapján közzé tették.
Az alapkutatások hatalmas eredményeket hoztak a retina megismerésével kapcsolatosan, de a „csodavárást” nem indokolják. Még nagyon hosszú utat kell bejárnia kutatások egymásra épülő sorának, hogy a gyakorlati eredményeket néhányan megtapasztalják. Az anyagi szempontokról pedig még nem is beszéltünk.
A rohamosan fejlődő tudomány minden bizonnyal hoz majd meglepő eredményeket, de mindez nem érkezik holnap, varázsütésre.
Dányádiné Molnár Cecília
VGYSME elnöke
Ki-Látás Alapítvány elnöke
  á
7.  „Van élet ez után is” pályázat
Kedves Klienseink!
Biztosan Önök is érezték már, milyen nehéz megbirkózni azzal az élethelyzettel, mikor jelentősen megromlik a látásunk. Talán többen átélték azt is, jó hallani olyan emberről -pláne beszélni vele - aki maga is átment már hasonló nehézségeken. Valahogy jó tudni arról, hogy nem vagyunk egyedül. Jó meghallgatni mások megküzdéseit, összehasonítani, megkülönböztetni a sajátunk mivoltával. Ez a célja az alábbi pályázati kiírásnak is. Támogatni, mentorálni, segíteni sorstársainknak megküzdeni!!!!!  A pályázat nem csak látássérülteknek szól, de nekik IS!!!  Várjuk életigenlő írásaikat, hogy közösen segíthessünk!!!!
A Bartimeus Kulturális Közhasznú Egyesület pályázati felhívása
A Bartimeus Kulturális Közhasznú Egyesület pályázatot ír ki „Van élet ez után is” címmel.

Pályázat célja:
Rövid, életigenlő írások egy kötetben történő megjelentetése,

valamint távoli mentorálás elősegítése fogyatékossá vált személyek, és

hozzátartozóik, barátaik, ismerőseik részére.


További célkitűzések:
A jelenleg nehéz élethelyzetben, gyász időszakban lévő fogyatékossá
vált személyek és családjuk megsegítése, lelki támogatása kötetbe

szerkesztett életigenlő írásokkal.

A kötetet sokszorosítva kórházi osztályokra, rehabilitációs intézetekbe, fogyatékosokkal foglalkozó egyesületekhez, alapítványokhoz kívánjuk kihelyezni, azonnali elérhetőség céljából. A kötet elektronikus formátumban is hozzáférhető lesz.

Pályázók köre:
Magyarországon vagy határon túl élő, valaha egészséges, majd élete során bármikor fogyatékossá vált személyek, hozzátartozóik, barátaik, ismerőseik. A pályázat nem kötött korhatárhoz.
Pályázat részletei:

Pályázni lehet: Olyan élet igenlő írással, mely valós történet bemutatásával támogatni képes a jelenleg gyászidőszakban lévő sorstársakat a lelki feldolgozási folyamatban.
 Az írásműveket elküldhetik, elektronikus úton txt. valamint doc. formátumban, esetleg kézírással postai úton.

A levél törzsébe, kérjük adják meg elérhetőségeiket, nevüket, és a pálya művet mellékletben jeligével ellátva csatolják. Postai úton szintén kérjük, hogy külön zárt borítékba küldjék meg nevüket és elérhetőségüket.

Azon fogyatékos személy, hozzátartozó, aki elhivatottságot érez magában arra, hogy sorstársát, esetleg családját személyesen is mentorálja, az a levéltörzsbe ezt külön jelezze felénk a kiadható elérhetőségével együtt. A nyomtatott kötet mellett egy elektronikus formátumú könyv is születik a beérkezett írásokból, s itt az adott íráshoz közvetlenül csatlakoztatjuk az író elérhetőségét is annak a sorstársnak, aki úgy érzi, hogy ezen írás szerzője tudna neki hatékony lelki segítséget nyújtani mentorálásával.

A pályázatnak nincs külön korcsoportonkénti elbírálása.

Díjazás:
 I. helyezett:               100.000 Forint
II. helyezett:              50.000 Forint
III. helyezett:             30.000 Forint nettó készpénz díjazásban részesül.

A különdíjak kiosztásának jogát a kiíró fenntartja.

A pályázat benyújtható elektronikus úton a: vaneletezutanis@bartimeus.hu címen, illetve postai úton: Bartimeus Egyesület 7720 Pécsvárad Pf.: 15
Leadási határidő: 2020.március.31.
  á
8.  Nagy Vendel 16. elektronikus könyve
Előző hírlevelünk óta jelent meg a Magyar elektronikus Könyvtárban(MEK) “Csak a dal : Összegyűjtött dalszövegeim” címmel a látássérült “Nyiba, költők imái” díjas író, költő újabb kötete.
Az 52 évesen megvakult szekszárdi férfi talán saját terápiáját is köszönheti a könyveknek, melyeket az olvasók örömére közkincsé is tesz.
Egy könyve – még látó korában – megjelent nyomtatásban Lila Madonna címmel, aztán immáron a 16-odikat jelenteti meg digitális formában.

Ezek az Országos Széchenyi Könyvtár korszerű gyűjteményében, a Magyar Elektronikus Könyvtárban érhetőek el, látássérültek számára is hozzáférhető módon.

Látóként meglehetősen zajos életet élt. Volt ifjúsági klubvezető, vállalkozó, szakoktató és írogatott is már tinédzserkora óta. De folyamatosan romlott a látása, és ötven fölött már a leszakadt retináját hét lézeres műtéttel sem sikerült megmenteni. Két év depresszió követte a látásvesztést. „Ültem a sarokban.” – mondja. Aztán megrázta magát, és írni kezdett. Megtanult vakon, tíz ujjal gépelni, számítógépet kezelni, kiadványt szerkeszteni.
A látássérült művész folyamatosan adja be pályázatokra műveit, amelyek közt a novellákon át a tudósításokig, a riportokig és a versekig mindenféle műfaj megtalálható. Nagy Vendel úgy van vele: a négy- és kétsoros versek az igazi kihívások. Novelláiban emberi sorsokról, családi, baráti történetekről szeret papírra vetni gondolatokat, amelyek közt nem egy megtörtént eset is van.
Írói munkássága mellett 2011. óta Megszólalok címmel művészeti Magazint szerkeszt, mely kitűzött célja, hogy más szerzők számára is publikációs lehetőséget adjon.
A magazin itt érhető el:


A magazint eredetileg egyszemélyes lapnak szánta, aztán csatlakoztak hozzá sokan. Több mint száz alkotó írásai jelentek meg benne eddig, látóké és látássérülteké Moszkvától Wellingtonig egyaránt. Ugyanakkor az ő írásaiból is sokfelé idéznek – verseiből, prózáiból, receptjeiből (egy szakácskönyvet is összeállított) – a magyar lakta vidékek rádiósai, sajtósai: Kanadában Dancs Rózsa, Ausztráliában Ilosvay Gusztáv és Új-Zélandon Kaprinay Éva.

– Anyám kakasdi sváb leány, apám faddi magyar – szólt a családjáról az ikertestvérét nemrég elvesztett költő. Az ötvenes években még konfliktus forrása volt a magyar-sváb vegyes házasság: kiderült, szülei a legelsők voltak, akik így esküdtek meg Kakasdon.

Az épületgépész-csőszerelő szakmában töltött éveket követően a művész tíz esztendőn át az I. Béla Gimnázium elődjében taníthatott, mígnem az iskola profilját átalakították. Két éven át a Magyar Bazár helyi szerkesztőjeként tevékenykedett, mellette pedig csaknem valamennyi szekszárdi lapban publikált jó pár évig, de a Vöröskereszt titkáraként is munkálkodott.

– Kétféle embert ismerek: aki mindig álmodik, és aki soha. Én minden éjjel álmodom, s mindig emlékszem az álmaimra – mondta. – Volt már, hogy

családtagjaimmal, halottjaimmal beszélgettem, párbeszéd szerűen – tette hozzá, majd arról is szólt: megoldásokat talál az álmaiban.
– Soha nem mondom azt, hogy megvakultam, csak azt, hogy nem látok – vallja a művész. – Nem látok, de nem vagyok vak, ugyanakkor a világra teljesen nyitott vagyok, s nagyon nagy energiával figyelem.
A művész elárulta, éjjel megalkot egy-egy verset, s reggel azonmód begépeli. Míg nem volt számítógépe, ceruzával nyilazva, javítva írt. Azóta megtanult tíz ujjal gépelni, és kiválóan használja gépe beszélő programját. Vágyai vannak, amelyeket lehetőségeihez képest meg is valósít.
– A fél világot bejártam, sok mindent láttam, de nem mindent! Vakon azonban nem tudok elmenni a következő sarokig sem – jegyezte meg az alkotó, aki beszélt arról is, hogy amióta nem lát, bezártság érzése van liftben, autóban, kisebb szobában is. „Gyerekkoromban féltem a sötétben: most állandóan sötétben vagyok. Ez olyan érzés, mintha egy ládában ülnél, aminek rád csukják a tetejét… Ki akarsz szabadulni, de nem nyílik, s olyan érzésed van, nem kapsz levegőt, meg fogsz fulladni” – beszélt élete nehéz pillanatairól a költő.
Nagy Vendel röntgenasszisztens feleségével 35 éve házas, három leányuk született; ma már két kislány és
egy kisfiú nagypapája. 2001-ben jelent meg Század és ezredforduló küszöbén a Lila Madonna című verseskötete, amelyen kívül még 15-16 prózai gyűjteményben is napvilágot láttak gondolatai, de a megyei írók, költők Kézjegy antológiájába is sokáig publikált.


Nagy Vendel legkedvesebb költője József Attila, de Balassitól is „sokat eltanult”, sőt, a szépen ritmizáló görög drámák is hatottak költészetére.

A dallamos versek nyomán jöttek aztán Nagy Vendel számára az újabb kihívások, a dalszövegek. Irt a ’70-es évekbeli Szekszárd kultikus zenekarának, a Szinkronnak is szöveget. „Prózában nekem első, második, ötödik és tízedik Gárdonyi” – vallja. Véleménye szerint tőle lehet a legtöbbet tanulni magyar viszonylatban: már csak azért is, mivel verseket és dalokat is írt.

A legutóbbi “Csak a dal : Összegyűjtött dalszövegeim” műve itt érhető el:
http://mek.oszk.hu/18600/18670

  á
9.  Hírek

Egyes híreink forrása: MVGYOSZ Országos hírlevele, VGYBME hírei, Baranya Megyei „Vaklista”

a.   MVGYOSZ új, átmeneti elérhetősége
Az MVGYOSZ Budapest, Hermina út 47. alatti székházának felújítása 2020-ban megkezdődik. A költözést követően ismét elérhetőek a szolgáltatások. Új átmeneti címük: 1146 Budapest, Thököly u. 105. II-III. emelet
Telefon: 06(1) 384-8440 Mobiltelefon: 06(30) 505-2867

b.  Akadálymentes menülap
A Vakok és Gyengén látók Sz-Sz-B Megyei Egyesülete és a Cafe Frei közös munkája, az akadálymentes menülap, mely 2020. január 6-tól minden hazai kávézóban kihelyezésre került.
Magyarországon hatvan Cafe Frei kávézó található, ahol a kasszánál kérhető a menülap, melyből minden kávézóban kettő található. Pécsen ilyen üzlet a Király utca 7. alatt és az Árkádban található.
Az akadálymentes menülapok A/4-es formátumban, spirálozva készültek. Az elején nagybetűs síkírásban, majd Braille írásban megtalálható benne a kávé, a tea, a sütemény, és az egészségitalok alapkínálata.
A havi akciókról a kávézókban adnak információt.
A nagybetűs síkírású változatnak nem csak alig látók és gyengén látók örülhetnek, hanem idős embertársaink is."

c.   Akadálymentes pécsi helyszínek
A People First Egyesület weboldalának Akadálymentes Pécs menüpontja (mely látássérültek számára is olvasható) alatt az egyesület tagjai által feltárt akadálymentes pécsi helyszíneket lehet megtalálni, többféle keresési kategória alapján.
Céljuk ezzel, hogy segítsenek a fogyatékossággal élőknek megtervezni egy-egy útjukat a városban, illetve a turistáknak kínáljanak akadálymentesen elérhető lehetőségeket Pécsett.
Számukra nagyon fontos az inklúzió, vagyis az épek és fogyatékossággal élők együttélése, ezért mindig hangsúlyozzák, hogy az akadálymentesség mindenkinek jó!
Az adatbázist ingyenesen bocsátja rendelkezésre mindenki számára a People First Egyesület. Folyamatosan bővítik a feltárt helyszíneket, melyekhez szívesen fogadnak javaslatokat. A teljes adatbázis angolul is olvasható.
A menüpont itt található: http://peoplefirst.hu/akadalymentes-pecs/

d.   Kedvezményes koncertek látássérülteknek a Kodály Központban
A pécsi Kodály Központban megrendezésre kerülő "Még egy esély koncertsorozat" keretében a VGYBME tagjai ingyenesen vehetnek részt a Pannon Filharmonikusok főpróbáin. Ezen előadásokról az egyesület honlapján, Facebook oldalán és levelezőlistáján is hírt adnak.
A programra bármely tag és kísérője jelentkezhet, viszont minden esetben a programra regisztrálni kell, vagyis a részvételi szándékot jelezni kell a VGYBME irodájának, annak bármely elérhetőségén.
Továbbá a Vakok és gyengén látók Baranya Megyei Egyesülete és a pécsi Kodály Központ között meglévő együttműködésnek köszönhetően, tagjaik kedvezményesen vehetnek részt a ZSÖK (Zsolnay Örökség Kezelő) által szervezett egyéb programokon, koncerteken is!
A szervezők külön helyeket tartanak fenn vakok és gyengén látók számára, a hangversenyteremben, ami koncertenként összesen 8 db hely az erkély szinten.
Abban az esetben, ha egy előadás esetében nincs megnyitva erkélyszint, földszinten, karzaton biztosítanak helyet az Önök számára.
A kedvezmény keretében a vak, a gyengén látó vendégeik ingyenesen, míg kísérőjük 1000 Ft-ért látogathatják a koncerteket.
A kedvezményes belépőt a helyszínen, a Kodály Központ jegypénztárában lehet megváltani, ezekre a programokra való részvételi szándékot egyesület számára nem kell jelezni.
A kedvezményes jegy megvásárlásakor szükséges felmutatni az érvényes tagsági igazolványt!

e. Üdülési lehetőség látássérülteknek Balatonbogláron
Az MVGYOSZ évtizedek óta biztosít üdülési lehetőséget látássérült tagjainak és kísérőiknek, családtagjaiknak. A szövetség 1969-től használja a Balatonboglár, Kodály Zoltán u. 43. szám alatti üdülőt, ami 2013 óta az MVGYOSZ tulajdonában van. Az üdülő közvetlenül a vízparton található, saját stranddal rendelkezik, biztosítva ezzel a zavartalan pihenést és kikapcsolódást vak és gyengénlátó vendégeinek. Nem véletlen, hogy vannak köztük, akik évek vagy évtizedek óta visszatérnek.

f. Irodalmi pályázat – VGYKE felhívása – Szülő-Példa-Érték 2.0
Mivel a pozitív szülői példákból sosem elég, meghirdeti egyesületünk a tavalyi évhez hasonlóan pályázatát az NFSZK Szülő 2019 kódjelű VGYKE - Szülő-Példa-Érték 2.0 program keretében.
A pályázat fő témája ismét a szülői önérdek-érvényesítési képesség megmutatása pozitív példákon keresztül. A pozitív példa lehet a sajátunk vagy másé, a lényeg, hogy igaz, megtörtént esetet dolgozzon fel a pályamű. Írhat gyermek, szülő, vagy bárki, aki csak látott, hallott egy példaértékű történetet.
Korhatár nincs!
A pályázatra irodalmi alkotásokat várunk, melyek képeket, illusztrációkat is tartalmazhatnak a szöveg mellett szabadon választott elemként.
Az alkotások maximális terjedelme 50.000 karakter szóközökkel vagy legfeljebb 20 oldal.
A pályaművek beérkezési határideje: 2020. március 10.
Egy személy legfeljebb egy művel pályázhat.
A pályaműveket az egyesület vezetéséből és meghívott szakemberekből álló zsűri díjazza.

g.   Rácvárosi Idősek Klubja
Egy kedves kliensünk saját pozitív tapasztalatai alapján invitál minden érdeklődőt a Rácvárosi Idősek Klubjába
A klub hétfőtől péntekig 08,00-16,00 óráig várja a beszélgetésre, kikapcsolódásra, társaságra vágyókat!
Cím: Pécs, Rácvárosi út 4.
70/515 67 77 , 72 789 412
 Amit kínálnak:

- zöldövezetben, családias környezetben tölthetik napjaikat,
- segítünk az egyedüllét feloldásában,
- ebédelési lehetőséget biztosítunk,
- tagjaink érdeklődési körének, igényeinek, megfelelően tervezzük programjainkat,
- megemlékezünk az ünnepnapokról,
- ismeretterjesztő és egyéb előadásokat szervezünk,
- kapcsolatot tartunk más idős klubokkal,
- ü igény szerint kirándulásokat szervezünk,
- nyomon követjük tagjaink egészségi állapotát,
- segítséget nyújtunk hivatalos ügyek intézésében, kérelmek megfogalmazásában, nyomtatványok kitöltésében.

h.   Jogszabályváltozás - vakvezető kutyák az intézményekben
Többeknek okozott gondot, hogy – a nem teljesen egyértelmű jogi szabályozás miatt – vakvezető kutyájukat az egészségügyi intézményekben nem látták szívesen, adott esetben pedig oda a „négylábúakat” be sem engedték. Ezt a problémát orvosolja egy jogszabály-módosítás.
Részletek:

i. Eladó asztali olvasótévé
Alapítványunk kliensének jó állapotban lévő, eladó használt olvasótévéje megtekinthető alapítványunk irodájában. 
A hírek tartalmáért a Ki-Látás Közhasznú Alapítvány nem vállal felelősséget!
Hogyan lehet feliratkozni, leiratkozni, híreket, információkat közzétenni hírlevelünkben?

Küldjön egy e-mailt az info@kilatas.hu címre.

Ki-Látás Közhasznú Alapítvány
7400 Kaposvár, Fő u. 45.
30 443 62 88

Kérjük, adója 1%-ának felajánlásával Ön is támogassa a vak és gyengénlátó emberek érdekében végzett tevékenységeinket!

Adószámunk: 18784653-1-14

**********************
18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
 - SOPONYI MIHÁLY ROVATA - 

HEGYI PERESZLÉNY PUFFADÁS ELLEN

Soponyai Mihály
Hegyi pereszlény (Satureja montana) elsősorban Európában honos és ismert gyógy- és fűszernövény. A tövénél fásodó törpecserje leginkább a száraz, sziklás és gyepes területeken fordul elő, de a sziklatörmelékekkel borított helyeket is meglehetősen kedveli. A növénynek bőrnemű, nyeletlen, aromás illatú levelei és fehér, illetve rózsaszínű virágai vannak, amelyek egy- vagy többtagú álörvökben nyílnak.
A gyógynövény leginkább Dél-Európában elterjedt. Ez a növény egy téli fűszernövény, amely az egynyári borsikafű vagy a téli csombord közeli rokona. A gyógynövény egyéb elnevezései: hegyi csombord, téli csombord, téli borsikafű vagy téli borsfű.
A hegyi pereszlény egy örökzöld növény, amely remek illattal rendelkezik, mindössze 10-40 centiméteres nagyságúra nő meg. A növény szára egészen elágazik, a töve azonban vastagabb, fás. Levelei keskenyek és gömbölydedek, meglehetősen kemények. A levelek hosszúsága 1-3 centiméter, azonban csak néhány milliméter szélesek. A gyógynövényes virágai lehetnek fehérek, de nem ritka a lilás virágzattal rendelkező hegyi pereszlény sem.

Hegyi pereszlény
A növény a Földközi-tenger térségében is előfordul. Ott már júniusban elkezd virágozni és egészen szeptemberig hozza a gyönyörűséges virágait. Közép-Euróban egy hónappal később bontogatja csodaszép szirmait.
A hegyi pereszlény nagyon kedveli a homokos talajt, imádja a napfényt és nem annyira vízigényes.
A gyógynövény legfőbb hatóanyagai a benne lévő illóolajok. A népi gyógyászat szerint ez a gyógynövény csökkenti a puffadás okozta kellemetlen tüneteket. Segítségül lehet hívni hasmenés esetén is.
A gyógynövényből készült főzettel gargarizálhatunk is, amennyiben torokgyulladás kínoz bennünket.
A gyógynövény fiatal, zsenge hajtásait fűszernövényként használhatjuk. Íze enyhén csípős, kicsit a borsra emlékeztet, azonban főzés során veszít a csípősségéből, így az ételt nem teszi olyan intenzív ízűvé.
A hegyi pereszlény jó hatással van az emésztésre, legfőképpen felfúvódás ellen használhatjuk.
Köhögés és puffadás esetén mi is készíthetünk belőle egy házi csodaszert. Mosson meg egy maréknyi gyógynövényt, majd papírtörlőn szárítsa meg. Aztán helyezze egy befőttesüvegbe, majd öntsön arra kb. 3 dl növényi olajat. Tegye rá az üveg tetejét és két hétig állítsa az üveget egy sötét helyre.
A növényből készíthetünk teát is a szokásos módon, amely szintén nagyon hatásos emésztési rendellenességnél és a köhögést is csillapítja.
Használják, jó egészséget kíván :
Soponyai Mihály
**********************
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

Reagálások a holnap magazinból a "Szabadság hármas egysége" című versemhez:


1.,szalay2020. január 27. 04:24
Kedves Vendel, igencsak hiterős versedhez szívvel gratulálok, 

Üdv: István

 á 
2., 5367712020. január 26. 21:11
A hit erőt ad a megtévedt bárányoknak! Nagyszerű versedhez gratulálok! 

József

 á 
3.,John-Bordas 2020. január 26. 19:59
Nagyszerű verset hoztál olvasásra, kiváló munkát végeztem, szívvel jelöltem, ölel János szeretettel
 á 
4., 41anna 2020. január 26. 17:57
Nagyon szép! Ámen!
 Melinda
 á 
5.,  B...yL...o 2020. január 26. 17:21
Útravaló az üdvösséghez; esti zsolozsma; intő szó a jóra - sokféle módon lehetne jellemezni versedet, de egy szóval elmondva: kitűnő, nagyszerű. 

Szeretettel.. 

László
 .............................

Reagálások a Táncolj című versemre:

1., barnaby 2020. február 1. 22:28
Tetszett a versed. Gratulálok:b
  á
2., gypodor 2020. február 1. 20:40
Remek a versed! 

Tetszik. 

Szívvel:Gyuri
   á
3., B...yL...o 2020. február 1. 17:37
Nagyszerűen megírtad. Élmény volt olvasni. Tele életörömmel. 

Gratulálok: László

  á
 4., feri57 2020. február 1. 15:36
Nagyon szép alkotásod Vendel 

Nagy Szívvel olvastam 

Szeretettel: Feri
  á
 5., 41anna 2020. február 1. 14:51
 Igazán szép!
 Melinda
  á
 6., Zsuzsa0302 2020. február 1. 12:57
 Hangulatos versedet szívvel olvastam. Nagyon tetszett! Látogass meg te is. Szép napot kívánok, egészségben, békességben. Zsuzsa
  á
 7., John-Bordas 2020. február 1. 12:28
 A negyedik szívvel tetszett, ölel János
  á
 8., 536771 2020. február 1. 11:57
Nagyon jó hangulatú, optimista, vigasságra biztató vers! 

Tetszik :József

  á
 9., 520616 2020. február 1. 11:43
 Szépet írtál a táncról. Nagy szívet hagyok érte. Sándor
  á
 10.,  Fehersas2020. február 1. 11:19
 Gratulálok versedhez meg érintette szívemet, a ritmusa.
 ............................................................

A  MAGAZIN SZÍNES  KÉPEINEK LEÍRÁSA : 1002 szám

Lectori salutem:  Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt, szürke hosszú ujjú felsőben van. szemén szemüveg.
  á
2. MESE EGY KISFIÚRÓL
Kelemen Györgyné Edit: Az iskola legrosszabb osztálya
Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós, fekete pólóban és fekete nadrágban, van.
Kék táskája lóg és egy szürke kalap van, a kezében.
Meséje végén, faluja havas útján, egy arc tűnik fel. Amelynek szeme, szája, és orra jól kivehető. 
  á
3 VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRS   SZERZŐKTŐL  
Pesa Anna Szőke rövid hajú, komoly tekintetű.
Kuchta Csilla vörös hajú, mosolygós.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Ábrahámné Ági írta magáról:
Ági az örökmosolyával ül kerekesszékében. Idős, kendőzetlen arcán nehéz sors nyomai. Szerinte nem eléggé - őszülő barna haja nincs fodrászolva.
Fekete alapon fehér pöttyös zokni és ugyanilyen hosszúnadrág, narancs - és kék színű bő hosszú tunika, lila pamut kabátka van rajta. Kék szeme kedves lényt ígér... )
  á
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA: DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
  á
5. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
(2018. - 5. fejezet - 3. rész)
Az első vizsgák
SAMÚ ÁGNES Nyári ruhában mosolyogva, ül egy fatörzsön. Fekete hajú, mosolygós, fekete szemüveg van a  szemén.
  á
6. VERSVÁLOGATÁS - KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL
Klement Burza Mária - Nyiba, költők imái díjas író, költő verseiből:  
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P.Steve. ősz hajú, barna  szemű szemüveges.

fekete ingben van,   oda van a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE

  á
7. ESSZÉ
Csomor Henriett: Belső világom 
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon, fekete haja vállig ér, farmerkabát van rajta.
  á
8. HAZAI TÁJAKRÓL
NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL
VENDI ül az asztalnál, barna zakóban. az  asztalon  piros alma, gyertya, és egy piros kisfenyő látható.
  á
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
  á
6. fejezet. Az állatok istenei – 2. rész
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
  á
10. KÉRTEK RÁ DIÓT?
Szegszárdi Nagy Vendel Új Remény című versét elmondja Ilosvay Gusztáv
Guszti és Kati, áll egy épület előtt. Guszti Kati vállaira, tette kezét. Guszti fekete pólóban van, rövid fekete hajú szemüveges.  Kati egyik kezét, Guszti hátához teszi.
Mosolygós fehér blúzban van,szőkés barnás rövid hajú.
  á
11. FARSANGI VÍGSÁGOK  - VERSKAVALKÁD
MÁTYÁS RITA: Lila blézerben, s fehér kalapban van. fekete szemű, merengő tekintetű.
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt, szűrke trikóban van. szemén szemüveg.
  á
12. MEGJELENT
ÁRVAY MÁRIA  LEGÚJABB E.- KÖNYVE
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
Sárga könyvborítóra, rá van írva a könyv címe:
Árvay Mária Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket
Egy nevető síró, arc, szimbólum látható. alá van írva: önsegítő könyv 
  á
13. KÖNYVKIÁLLÍTÁS VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támasza. szürke  póló van rajta.
  á
14. NEMZETKÖZI IRODALMI PÁLYÁZAT
KOVÁCS JOSEF  KOPEK : A  PRÓFÉTA LÉPTEI
Irodalmi pályázat
KOVÁCS JOZSEF  KOPEK: mosolygós arcú fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.
  á
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon, fekete haja vállig ér, farmerkabát van rajta.
Kuchta Csilla vörös hajú, mosolygós.
  á
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -
Hangulat javítás

Soponyai Mihály, elegánsan, öltönyben van.

........................................

KEDVES, KEDVES VENDI!!!!

Hihetetlenül gyönyörű vers, gondolatsor, ima, gyónás, könyörgés és hódolat. A szeretetnek oly magas, oly mély foka, mit talán egyszer-kétszer , vagy sohasem élhet át az ember egy emberöltő alatt. Hihetetlenül találó szavak, sorok egymásutánja gyűlik az életmesének lapján.

Köszönöm, hogy megmutattad nekem!!! Ha egy évig sem írsz, ezzel a verssel letetted az asztalra a csodát, megpihenhetsz...
Puszi szeretettel, Ági

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. febr. 17., H 19:28):

EGY ÚJ NAP 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:  A SZÉPSÉG ARCAI

A Hold arca,
A Nap haja
Az égbolt,
S a tenger kékje.
Eltűnődöm ezen,
Ugyan,
Hol itt
Az ajándék?
Összegyúrjuk az embert,
Mint az agyagot,
Egynemű masszává,
Egy kis víz,
Egy kis szén
S még néhány
Apró elem.
Ezüst is, arany is,
De mitől lesz Ember?
Mi az a szikra
Mi  gyújtja az életet,
Ami adja az agyban
Az értelmet.
Szívünkben vélt érzelmet?
A testnek a
Szobrászi szépséget.
Hiszen még
Azt sem tudjuk
Miből lesz a méz?
Hanolit látom
Sárga kabátban,
Vonat ajtajában
Mikor lassított a szerelvény
Az állomáson
Őszintén hittem, hogy
Miattam jött vissza,
De vannak még
Szögletes tárcsás
Vasutasok is.
Sétálunk délben
A kekszes háznál,
Hol Petőfi Sándor
Bandukolt egykoron.
Azt hittem akkor
Mindig is így marad ez
De az idő
S a sorsom
Messzire elszelelt.
Kavargó szélfi
Gúnyosan kinevet.
Kacagva figyel.
Sebesen vágtat
A beteljesületlen vágy
Sajgó sebeivel.
Hanoli lelkem
Sorsod megírta
Már a történelem.
Helena Ziriny, és
Szép Heléna
Szomorú szerelme,
Szomorú élete,
Lelki fegyelme.
Búsan búgó barna hangod
Mindig fülemben zeng,
S mint ahogy a
Sárga löszfalak közt
Záporvályta úton
Reszketve féltünk a
Mély meredélytől,
Egymás kezét fogva
Bágyadt szédüléssel
Szabadultunk a mélységtől.
Úgy bontakoztunk a
Gyermeki ölelésből.
Kínáltuk egymásnak a
Forrás hűs vizét
Élvezve éltető ízét.
S mint lélekgyilkos
Ki megbánta tettét,
Úgy várom az estét
Mivel a hűvös alkonyat
Már eljött rég,
Mindjárt itt a sötétség.
Tanítóként
Más gyerekén kiélni
Az elemi ösztönt
A szülői vágy
Mint alvó vulkán,
Néha kitör.
S jó ,hogy álmunkban
Nincs homlokunkra írva,
Hogy miről álmodunk.
De a forró hamu
Lassan kihuny.
Az azért végzetes dolog,
Ha odáig eljutok:
Állatot, és embert
Nevelni nem tudok.
Egy remény fűt még
Ha végleg elbukom,
Testem a földben lakik majd,
De Szíved az otthonom.
Ahol reám borulnak
A Szépség arcai,
és megvilágítanak
az új Napok.

2020.  február.
...........................................
A  "házasság hete" című vershez: reagálások a Poeton:

1.,barnaby 2020. február 23. 08:50
Szép gondolatok és vallomás egy remek versben...Gratulálok: b
  á
2., Zsuzsa0302 2020. február 23.07:59
Igazán szép versedhez szívvel gratulálok: 

szeretettel: Zsuzsa

  á
3., gypodor 2020. február 23. 07:54
Tetszik. Remekül megírtad 

Gyuri

  á
4., szalay 2020. február 23. 07:12
Igazi életregény versben, szívvel olvastam: István
  á
5.,  V.P.2020. február 22. 21:00
Igazán remek vers, gratulálok neked!
  á
6., John-Bordas 2020. február 22. 19:22
Szép vers és gratulálok is. Szívvel ölel: János
 á 
7., 536771 2020. február 22. 18:55
Csodás versedhez nagy szívvel gratulálok! 

József

  á
8., B...yL...o 2020. február 22. 18:26
Nagy vers, nagy szerelemről, boldogságról. hűségről. 

Nagy szívet érdemel: 

László
  á
9., 41anna 2020. február 22. 16:37
Valahogy így bizony!
Melinda
  á
10., 520616 2020. február 22. 15:07
Szívet hagyok versednél. Sándor
Kicsikincsem 2020. február 22. 14:40
Szívvel gratulálok. Ilona
  á
11., feri57 2020. február 22. 14:31
Csodálatosan szép alkotásod 

Nagy Szívvel olvastam: Feri


12., Rai 2020. február 22. 13:48 á
Remek! Óriási! Szívvel gratulálok!
**********************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 


Kedves olvasó!


Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A  MAGAZIN INGYENES!
….....................................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
………
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
.....................................
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN  1003
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ